bardóczi ákos @post.r

#péntek Pár nap szünet után ismét leszek, addig hogy érezzétek a törődést, íme egy audiovizuális csapás a múltból, ami méltán az informatika kultúrtörténetének egy örökzöld performansza:
 

Nem tudom, hogy mióta, az viszont biztos, hogy nem annyira régen elérhető a funkció már magyar szolgáltatók mobilszámaival is: a Twitteren beállítható, hogy a minket különösen érdeklő felhasználók twitjeiről a Twitter SMS-ben is értesítsen, természetesen ingyen. Mivel már rég lehet push üzeneteket kérni, ezért nem látszik, hogy ennek lenne valami értelme, viszont érdemes észben tartani, hogy az SMS akkor is működik, ha az adatforgalom valami miatt teljesen elérhetetlen.

Ha valahova elmegyek kiruccanni, akkor szándékosan csak egy általános iskolás koromban kapott, de máig működő butatelefont viszek magammal, amin lehet telefonálni és SMS-t küldeni és fogadni, aminek az a jelentősége, hogy ha valakinek nagyon sürgősen kellenék, mégis el tud érni illetve ha valamilyen szolgáltatás riasztást küld SMS-ben, értesülök róla. Teljesen hasonló módon, ha valaki ingyen szeretne valamiről értesíteni SMS-ben vagy éppen csak kíváncsi vagyok az aktuális breaking hírekre, egyszerűen csak beállítom, hogy az adott Twitter-csatornák twitjeiről kérek értesítést.

Sokan nem tudják, de a Twitter eredetileg nem egy klasszikus social webes szolgáltatásnak készült, a twitek hossza azért van 140 karakterre korlátozva, hogy egy twit kényelmesen elküldhető valamint fogadható legyen egy hagyományos méretű SMS-ben, ahol 140 karakter maga a twit, a fennmaradó 20 karakter pedig az @ jel, a felhasználói név és a felhasználói nevet és a twitet elválasztó szóköz. Azaz, hogy a felhasználók tudjanak SMS-ben is csevegni egymással, ami európai szemmel szokatlan lehet, az USA-ban viszont szinte kimutathatatlanul alacsony költség az SMS-küldés a szolgáltatóknak. Ennek egy mellékes funkciója, hogy a Twitter elérhető volt weben keresztül is. Tehát az összes USA-beli mobilszolgáltató a kezdetektől támogatta az SMS-twitelést, amihez aztán később különböző államok mobilszolgáltatói is csatlakoztak, a pillanatnyi, de nem teljes listát itt lehet megnézni.

Viszont eltérő funkcionalitással, azaz bizonyos szolgáltatók esetén csak fogadni lehet twiteket, küldeni viszont nem, egyes országokban nem csak szöveg twittelhető, hanem küldhető MMS is, ezen kívül jelentős eltérést mutat, hogy milyen mértékig lehet testre szabni, hogy mikről is kérünk értesítéseket. Ugyan csak egy szolgáltatóval teszteltem, úgy fest, hogy Magyarországon még eléggé kezdetleges a dolog:

Ugyanakkor például egy műholdas szolgáltatónál már minden apróság beállítható és az üzenetfogadás ott is díjmentes, ami eléggé nagy dolog ismerve a műholdas technológiák költségeit.

A műholdas mobilszolgáltatók alighanem azért hajlandóak támogatni ezt, hogy nehogy a konkurens szolgáltatóhoz képest lemaradjanak a felhasználói élmény szempontjából. Ugyanis műholdas mobilon twiteket fogadni aztán tényleg nagyon főnök. Kevésbé ismert, de az SMS-ek fogadása is pénzbe kerül a szolgáltatóknak, ezen kívül nyilván a Twitter vagy annak SMS-szolgáltatója felé nagytételben fizetniük kell az SMS-küldözgetésért, ritkábban éppen fordítva, azaz a Twitter fizet az adott szolgáltatónak.

Nem mellékesen finomhangolható az is, hogy azok közül, akiknek a csatornáira feliratkoztunk, kiknek a twitjei annyira fontosak, hogy SMS-ben is kérünk róla értesítést.

Tehát a lehetőség webkettő-addiktoknak kötelező.

Korábban írtam róla, hogy a Facebookon történő eseményekről is simán kérhetünk SMS értesítést, mi több, SMS-en keresztül posztolhatunk is a Facebookra olyan szolgáltatón keresztül, amelyik támogatja ezt, ugyan a posztban leírt trükk, amivel Google Voice számot varázsolhatunk magunknak, már nem működik. Jó tudni, hogy a Twitter és a Facebook esetén nem ugyanaz, amikor csak be van rögzítve a mobilszámunk – mindenképp érdemes – amire például a szokatlan belépési kísérletekről küld a szolgáltatás SMS-t, de többet nem tud vagy ténylegesen text activated, azaz lehetőség van mindenről SMS értesítőt kérni és akár posztolni is SMS-ben. Ez utóbbi így fest asztali gépen valamint mobilalkalmazásban, az más kérdés, hogy én személy szerint szeretek beállítani minden ilyen extrát, amit aztán ki lehet kapcsolni.

asztali gépen

mobilalkalmazásban

Nemrég kiugróan sok olvasót érdekelt, hogy milyen alternatívák is vannak, ha nagy fájlok online tárolásáról van szó, ha maradunk freemiumos terepen, ezeknek mik az előnyei, hátrányai, és mindenek előtt tisztázandó, hogy melyiket mire tervezzük használni.

A Onedrive tárhely mérete ugyan csökkent, viszont egy fapados trükkel alighanem gyakorlatilag tetszőleges méretűre is növelhetjük.

Első lépésben létre kell hozni egy teljesen új Microsoft Accountot, amivel persze létrejön egy Onedrive tárhely is. Itt kell létrehozni egy tetszőleges nevű mappát, ami az egyszerűség kedvéért legyen "extra tárhely cheat", a példában meg "bardoczi@live". Ezt a mappát osszuk meg írásjoggal az eredeti MS-fiókunkkal, hiszen az teljesen különálló felhasználóként látszik.  

Ezt követően webes felületen, miután kiléptünk az újból, be kell lépni az eredetibe, majd ott a jobb klikkel kattintusnk a frissen létrehozott és megosztott mappára, ezt követően pedig az Add to my Onedrive menüpontra. Ekkor a mappa megjelenik a saját Onedrive mappáink közt is a böngészőben, persze jelölve, hogy egy megosztott mappa, amilyen módosítást abban elvégzünk, az érvényesülni fog az eredeti helyén is.

Ezen a ponton kezdődik a varázslat: a kliensprogram ikonjára kattintva a Settings alatt elérhető, hogy milyen, a felhőben lévő mappákat szinkronizáljon a Onedrive kliens az asztali géppel. A lényeg: ott virít a megosztott mappa, akárcsak a többi, viszont annak ellenére, hogy egy másik Onedrive tárhely egy mappájára mutat, de a kliensprogram saját mappának tekinti.

Természetesen nem 2,3 MB-s mappával, hanem félgigással teszteltem

Ez annyit jelent, hogy, már csak be kell jelölni és meg is jelenik a saját gépünk Onedrive-val szinkronizált mappájában. Ugyanúgy elérhető és a benne végzett fájlműveletek ugyanúgy szinkronizálódnak, mintha a saját tárhelyünkön lenne, viszont a lényeg, hogy amit oda feltöltünk, az nem a saját, elsődleges tárhelyünkből fogja elvenni a szabad helyet, hanem a frissen létrehozott és mappán keresztül összedrótozott fiók tárhelyéből! Azaz gyakorlatilag több fiók összedrótozásával a Onedrive tárhelyünk bármekkorára felhízlalható, ugyan egy-egy különálló fiókhoz tartozó mappába nyilván nem tölthető fel több adat, mint amennyi a hozzá kapcsolódó fiókon lévő szabad hely, azaz figyelni kell rá, hogy ne legyen több, mint – alapesetben 5 GB – ugyanis ekkor a Onedrive nem tudja feltölteni azt.

A Google Drive-ban is van olyan lehetőség, hogy egy megosztott mappát átemeljünk a saját tárhelyünkre, viszont hatalmas különbség, hogy ilyen esetben ott egy szabályos másolásról van szó, a saját tárhelyünkön is foglalja majd a helyet, míg a Onedrive, ahogy írtam, végülis csak megmutatja a kliensproginak, hogy milyen mappán kell dolgozni, de a mappa ténylegesen nem másolódik be a saját, elsődleges felhőnkbe.

Ahogy az Origón is volt róla szó, akinek volt ingyenes Microsoft Onedrive tárhelye, de nem jelezte, hogy az eredeti méretű tárhelyet szeretné használni továbbra is, annak a 15 illetve 30 GB-os méretű tárhelyét csökkentették 5 GB-osra, ami eléggé drasztikus lépés, emellett az Office 365 felhasználók korábban korlátlanként kínált tárhelyét 1 terabájtosra korlátozták.

Mi történt előzőleg? Hónapokkal ezelőtt lett belőle egy kisebb cirkusz, hogy a Microsoft korlátozza azoknak az Office 365 felhasználóknak a tárhelyét, akik figyelmen kívül hagyták a fail usage policy-t, azaz azt az írásban foglalt szabályt, ami szerint jelen esetben a felhőszolgáltató korlátlan tárhelyet ad, de a felhasználóról jóhiszeműen úgy gondolja, hogy nem generál ésszerűtlen adatforgalmat és nem tárol ésszerűtlen mennyiségű adatot a tárhelyén.

Itt megjegyzem, nagyon nem világos, hogy miért nem tudta a Microsoft a fair usage policyra hivatkozva csak az érintett felhasználók fiókjainál érvényesíteni a korlátozást. Azon sem lennék meglepve, ha döntően azok a felhasználók ontották volna fel a tárhelyre a HD poreszt terabájtos dózisban, hogy ne az ő gépükön tárolja a helyet, na meg a bővítményes mentéseket a saját gépük teljes tartalmáról, akik még csak nem is saját maguknak fizették az Office 365-öt, hanem például a munkahelyükön vagy az iskolájukon keresztül kapták. Megjegyzem, a Microsoft Magyarország egy nem is olyan régi kezdeményezés keretében a közoktatásban felsőoktatásban tanulók számára ingyenesen elérhetővé tette az Office 365 iskolai kiadását, hogy majd a munka világába kilépve a diákság tagjai mégse Google Docs-szal, Google Drive-val, Facebook-csoportokkal meg hasonló trágyákkal égessék már magukat vállalati környezetben. Persze a Microsoft azért mindezt annak tudatában lépte meg, hogy úgyis csak néhányan fognak majd átszokni a Microsoft-felhőre, hiszen könnyen belátható, hogy a kedvezményt kapott tanulóknak csak a töredéket használná ki az egy terabájtos tárhelyet, már az is bőven meghaladná az európai MS cloud kapacitásait amellett, hogy pokolian ráfizetéses lenne. Azaz a szolgáltató mindig úgy matekozik, hogy lesz ugyan néhány heavy user, viszont nagyon sokan csak minimális mértékben vagy se használják a szolgáltatást.

Ugyan a blogon volt már ugyanez, de annyira zseniális a sztori a csávóról aki az átalánydíjas svédasztalos étteremből ki lett tiltva, mert túl sokat zabált, hogy ismét beteszem, mert végülis nagyon hasonlóról van szó.

"Évek óta kering az interneten egy legendás bejegyzés, amelyben egy elégedetlen vevő leírta, hogy őt eltanácsolták egy budapesti svédasztalos étteremből, mert túl sokat zabált.

Sokan nem hittek abban, hogy meg lehet enni ezt a menüt: Egy eperkrémlevest, majd egy frankfurtilevest. Ezt követte egy meleg előétel: kacsamellfalat. Majd ettem KETTŐ szelet húst rizibizivel, fokhagymás mártással. Továbbá ettem kb. tíz "kisháromszögnyi" füstölt karaván sajtot, tökmagot, és egy tányér sült krumplit (álánatúr). Ezt követte kb. három dinnyefalat (kb. két harapásnyira voltak felvágva). Megettem egy banánt (kettőt vittem el, de egyet elcsórtak az asztaltársaim), valamint apránként egy pár kanál pirított tökmagot. Végezetül desszertként megettem két madártejet (kb. két deci volt egy), egy sárgadinnyés-túróhabos fagyit (egy gombóc fagyi, egy gombóc sárgadinnyés túróhab), meg még további két gombóc vaníliafagyit. Megittam 2 x 2 dl őszilét, egy fél pohár sangriát, két pohár kólát valamint egy kapuccsínót."

A következő fájlhoszting szolgáltatók biztosítják a megszokott szolgáltatásokat, azaz webes felületen elérhetőek, több platformra lehet telepíteni hozzájuk kilensprogramot, akárcsak a Onedrive, Google Drive vagy MEGA esetén. Ami fontos különbség, hogy míg bizonyos szolgáltatók esetén csak maga a regisztráció idegen nyelvű, aminél viszont minden további nélkül bekapcsolható a Chrome fordítója, ha valakinek az orosz problémát jelentene, a regisztrációt követően már a webes felületen az egészet át lehet állítani angol nyelvűre és rendelkezik angol nyelvű klienssel is, míg a kínaiaknál vagy nem vagy nem találtam meg.

Mail.ru Cloud – az „orosz freemail” felhőszolgáltatása lealázva mondjuk a Google Drive-ot,  kapásból 25 GB tárhelyet ad közvetlenül a regisztráció után, ha a felhasználó telepíti a mobilkliensét is, de nem kötelező azon keresztül semmit sem feltöltenie.

Az európai szemmel jóval barátságosabb Yandex Disk, amiről korábban már írtam itt, 10 GB-tal indít, néhány kattintással állítható át angol nyelvűre, ha pedig telepítjük a Yandex Mail mobilappot, kapásból 26 GB-os gyors és biztonságos tárhelyet kapunk minden földi jóval. Gyakorlatilag tökéletes alternatívája a Google Drive-nak, de inkább még jobb is.

Mivel nem próbáltam ki, inkább csak a leginkább vállalkozó szellemű felhasználóknak geekeknek merném javasolni a kínai telco gigacég, a Tencent által nyújtott szolgáltatáscsoport fájlhoszting szolgáltatását, ami 10 TB (!!) tárhelyet garantál egy kis trükkel.

Ha minden igaz, a jól ismert QQ instant üzenetküldő szolgáltatásra kell regisztrálni, ami még angol nyelvű. Ezt követően a mobilra letöltött Tencent Cloud-ba a QQ-azonosítóval belépve már meg is adja a Tencent a 10 TB-os tárhelyet, amit aztán a Weiyun oldalán lehet ellenőrizni. Így egy kicsit zavaros lehet, de teljesen arról van szó, mint a Microsoft Account vagy a Google Account esetén: a regisztrációkor létrejövő fiókkal nem csak a levelező vagy instant üzenetküldő szolgáltatás érhető el, hanem több száz másik, így a Google esetében a Gmail, Google Analytics, Youtube, Google Drive, Google Keep, Google Calendar, Google Hangouts és így tovább. A Tencentnél teljesen hasonló a helyzet, csak éppenséggel a szolgáltatáscsoport tagjainak ilyen-olyan, egymásra még csak nem is hasonlító nevei vannak.

A Tencentnek valószínűleg full mindegy, hogy mekkora tárhelyet kínál, mivel Kínában alapvetően a net is lassabb, másrészt mindig tartsuk észben, hogy a szolgáltató korlátozhat az egyben fel- és letölthető fájlok méretét, a fájlok számát illetően, de korlátozhatja a tárolható fájltípusokat és a feltöltési sebességet is. Ha valaki úgy gondolná, hogy ezek az átlagos felhasználót úgysem érinthetik jobban ismert szolgáltatások esetén, annak ajánlom mondjuk ezt na meg ezt a másik összehasonlítást.

10 terabájtos tárhelyet írtam előbb? Hát persze, hogy lehet überelni! A Qihoo nem kevesebb, mint 36 TB-t ad, ha igaz, amit itt le van írva, ugyan lehet, hogy egyik-másik bravúr némi kínai nyelvtudást igényel, ugyan abban nem lennék teljesen meggyőződve, hogy az összes feltelepítendő app csak azt csinálja, amit valóban csinálnia kell és nincs valamelyikben ordas nagy backdoor, tehát ezeknek a kipróbálása az előzőhöz hasonlóan, virtuális gépen ajánlott.

De miért éri meg cégeknek dög nagy tárhelyet adni ingyen? Nos, sokszor végképp nem egyértelmű, de a Google esetén az IT kapacitáshoz képest a 15 GB-s tárhely lényegében erősíti a brandet. Másrészt sokszor az üzleti modell végképp nem világos, viszont ha arról van szó, hogy ennek a hátterében milyen infrastrukturális megvalósítás áll, semmiképp sem hagyományos szervereket képzeljünk el, hanem olyan fémtömeget, amit esetleg a gyártó kimondottan az adott web giant igényeinek megfelelően gyártott le, ha pedig nagy tömegben gyártanak le valamit, egy bizonyos szintig az ára annál inkább csökkenthető. Viszont ne feltételezzük egy-egy dög nagy tárhelyről, hogy ott aztán az adatok az örökkévalóságig léteznek, a Google és a Microsoft is fenntartja a jogot, hogy valamennyi inaktivitás után egyszerűen törölje a felhasználó minden adatát, másrészt ha valami gyanusan olcsó, annak a rendelkezésre állása sem teszi lehetővé, hogy egy szervezet nagyon támaszkodjon rá. Alighanem még a Google Apps adminisztrátorok közül is sokan nem tudják, de könnyedén beállítható, hogy ha valamilyen meghibásodás van abban az adatközpontban, ahol az adott szervezet adatait tárolja a Google, akkor arról küldjön emailen értesítést. Bekapcsoltam, gyakorlatilag nincs nap, hogy valamelyik, ráadásul fontosabb szolgáltatás részleteges ne halna le. Mivel a mezei Google szolgáltatások ugyanazon az infrastruktúrán futnak, mint a fizetős Google Apps különböző változatai, ezért feltehetően a Googlenél is teljesen hasonló a helyzet, csak nem annyira világos.

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy valójában mennyi lehet üzemeltetni egy tényleg stabil fájlhoszting szolgáltatást, akkor például a Rackspace sávszélesség- és adattárolás árazásából lehet rá következtetni, abból pedig gyorsan kiderül, hogy nem olcsó mulatság.

Röviden: ismétcsak az első kérdés, hogy mi, miért, milyen rendelkezésre állással szeretnénk tárolni, különben értelmetlen feltenni magát a kérdést, hogy melyik fájlhoszting szolgáltató a legjobb. Ha valaki nem szeretné, hogy a letorrentezett HD pornó kollekciója, ami mennyiségében annyi, hogy alighanem az életbe nem tudná mind megnézni, ne a gépen tárolja a helyet, nyilván feltölthető olyan helyre, ahol nem olyan kínos, ha adatvesztés történik. Ha viszont dokumentumokat kell tárolni, de úgy, hogy abból garantáltan egy gramm se vesszen el, nyilván teljesen más a helyzet.

Nincs másfél éve, hogy a Facebook elérhető a https://facebookcorewwwi.onion/ címen is a világ legismertebb anonimizáló hálózatán keresztül, a TOR-on keresztül. Sokáig nem volt világos, hogy a Facebooknak miért jó, ha anonim módon lehet bejelentkezni egy olyan közösségi szolgáltatásba, ami nem csak, hogy mindent tudni akar, de bármikor szabályosan igazoltathatja a felhasználót, hogy valóban a valós nevével használja-e a szolgáltatást, egyes államokban mobilos megerősítéshez köti a regisztrációt és így tovább. Lehetett sejteni, hogy miért jó, mostanra pedig eléggé világos lett.

Máig csak saccolható, hogy mekkora adathalmazt használ fel a Facebook, amikor eldönti, hogy egy-egy felhasználónak milyen hirdetéseket jelenít meg, de a megtekintett és lájkolt tartalmakon kívül nyilván szerepe van a bejelentkezés helyének is. A bejelentkezés helye, amit alapesetben az IP-cím alapján saccol meg a rendszer, biztonsági szempontból is fontos: ha például valaki mobilról és asztali gépről egyaránt különböző budapesti ill. magyar hálózatokból jelentkezett be az elmúlt néhány hónapban, az utolsó munkamenetet követően néhány órával hiába adná meg elsőre a helyes bejelentkezési adatait mondjuk Brazíliában, a rendszer jelszólopásra gyanakodna és valamilyen plusz ellenőrzésnek vetné alá a felhasználót a fiók védelme érdekében. Azt pedig tudjuk, hogy a TOR hálózat egyik lényegi sajátossága, hogy a net felé látható IP-cím alapján nem állapítható meg a felhasználó tényleges földrajzi helye, ugyanakkor ezek az IP-címek, amik a TOR hálózat ún. exit-node gépeinek címei és a felhasználók megkapják őket a használat idejére, egyszerű automatizált technikai módszerrel nem különböztethetők meg a mezei IP-címektől. /*más kérdés, hogy sok más alapján meg ordít a látogatóról, ha TOR-felhasználó*/ Most indítottam a TOR portable browserjét, a pillanatnyi IP-címem, azaz az exit-node címe 62.210.37.82, azaz úgy tűnik, mintha egy francia céges hálózatból, céges proxy mögül vagy céges VPN-ről léptem volna be, nem? A Facebook is így látja, teljesen más viszont a helyzet, ha valaki a fenti, .onion-os címen keresztül érkezik, hiszen az kizárólag TOR-on keresztül érkezhet, ennek megfelelően pedig a belépéshez használt IP-címeket már csak össze kellett gereblyéznie a Facebooknak, így alighanem most ők rendelkeznek a legpontosabb és legnagyobb adatbázisról, ami a TOR-os IP-címeket illeti. Hogy mi ennek a gyakorlati jelentősége?

...már jól tudja

Később már ha a TOR-felhasználó nem .onion-os címen keresztül érkezik a Facebook bejelentkező oldalára, hanem simán a fb.com címen, viszont az IP-címe abba azon címek egyike vagy azokba a címtartományokba passzol, amikről korábban igazolódott, hogy a TOR-hálózat építőelemei /*pontosabban szélei, ha úgy tetszik*/, abból sokkal több következtetést lehet levonni, mint elsőre látszik. Egyrészt a Facebook tisztában lesz azzal, hogy a felhasználó valódi földrajzi helye nem az, ami az IP alapján látszik, így a hirdetések megjelenítésénél már nem fogja figyelembe venni. Másrészt a Facebook finomhangolni tudja, hogy a felhasználót mennyire riogassa gyanus bejelentkezési kísérletekre figyelmeztetve, ami pedig a legeslegfontosabb, nagyon sokat tanul azoknak a felhasználóknak az érdeklődéséről, akik TOR-on keresztül érkeznek rendszeresen, hiszen sejthetően éppen ők sokkal fogékonyabbak az anonimitást fokozó technikák, szolgáltatások iránt, így nekik pont ezeket érdemes hirdetni - természetesen később akkor is, amikor már nem TOR-on keresztül kapcsolódnak.

Nem is érdemes nagyon ragozni, hogy a hirdetés annál hatékonyabb, minél célzottabb, márpedig ha a Facebook tudja, hogy a felhasználó helyét nem szabad figyelembe vennie és mindenféle anonimizáló, na meg magánszféra védelmére kihegyezett geekséget tud elé tolni a hirdetéseiben. Azaz sebészi pontossággal fogja tudni, hogy kiknek érdemes ilyesmit hirdetni, mi több, tovább tudja a Facebook vizsgálni azt, hogy milyen érdeklődési trendek jellemzőek a TOR-ozó, azaz önmagukat gyakran anonimizáló felhasználókra.

Alighanem nem én mondtam először, de nagyon igaz: ha valaki alaposan magára akarja vonni a figyelmet, nincs is remekebb módszer, mint az aktuálisan tutimenőnek számító magánszférát védő technikát használnia, rendszerint ész nélkül, mivel még több anonimizáló és PET /*privacy enhancing technology*/ együttes alkalmazása sem ér semmit, ha nem ésszel használják. Másrészt már megint az derül ki, hogy egy tényleg jó VPN-szolgáltató ezerszer értelmesebb megoldás, mint a TOR vagy annak valamilyen klónja. A posztot egyébként egy feltételezés tesztelése után írtam meg, egy kísérleti FB-felhasználóval rendszeresen TOR-oztam, aztán figyeltem, hogy hogyan alakulnak az elém talicskázott hirdetések.

Kép: comicsalliance.com