About...

Napi betevő adag elírás, elütés és helyesírási hiba egy helyen! Amúgy meg #információbiztonság #webcserkészet néha #élettudomány

bardóczi ákos @post.r

blogavatar

minőségi kontent-egyveleg

RSS

cimketenger

ITsec (37),privacy (17),Facebook (17),social media (11),itsec (11),egyéb (11),social web (9),biztonság (8),mobil (8),OSINT (6),jog (6),magánszféra (6),tudomány (6),szellemi tulajdon (6),Google (5),email (5),molbiol (5),felzárkóztató (5),szájbarágó (5),webcserkészet (5),plágium (4),Nobel-díj (4),kriminalisztika (4),terrorizmus (4),big data (4),kultúra (4),genetika (3),pszichológia (3),molekuláris biológia (3),biztonságpolitika (3),CRISPR (3),Android (3),online marketing (3),sajtó (3),élettudomány (3),gépi tanulás (3),Onedrive (3),üzenetküldés (3),jelszó (3),2015 (3),orvosi-fiziológiai (3),Apple (3),Gmail (3),reklám (3),konferencia (3),webkettő (3),biztonságtudatosság (3),kriptográfia (3),levelezés (3),magatartástudomány (3),azelsosprint (3),popszakma (3),hype (3),open source intelligence (3),torrent (3),nyelvtechnológia (3),bejutas (2),tweak (2),villámokosság (2),cas9 (2),Yoshinori Ohsumi (2),Hacktivity (2),génterápia (2),fiziológia (2),természetes nyelvfeldolgozás (2),Reblog Sprint (2),bűnügy (2),Pécs (2),nyílt forrású információszerzés (2),webkamera (2),deep web (2),P2P (2),Netacademia (2),arcfelismerés (2),DDoS (2),Balabit (2),bűnüldözés (2),TOR (2),kulturális evolúció (2),ransomware (2),hitelesítés (2),SPF (2),Whatsapp (2),neuropszichológia (2),szabad információáramlás (2),FUD (2),DKIM (2),2-FA (2),bolyai-díj 2015 (2),molekuláris genetika (2),jövő (2),sudo (2),IDC (2),cyberbullying (2),social engineering (2),malware (2),tartalomszolgáltatás (2),meetup (2),facebook (2),reblog (2),videó (2),titkosítás (2),kutatás (2),epic fail (2),pedofília (2),netkultúra (2),nyelvtudomány (2),vírus (2),hírszerzés (2),iOS (2),farmakológia (2),szociálpszichológia (2),tanulás (2),biológia (2),gépház (2),bulvár (2),bug (2),Tinder (2),öröklődő betegség (2),Yandex (2),könyv (2),beszélgetés rögzítése (2),pszeudo-poszt (2),Twitter (2)

így emailezz, hogy ne nézzenek parasztnak


email Mónika idegállapot egyébAkkor most engedtessék meg nekem, hogy kicsit edukáljam a T. Nethasználókat email-ügyileg. Kevés dolog van, amivel fel lehet húzni, ezek egyike, ha valakinek emailt írok, aztán arra nem érkezik válasz, ami ritkán ugyan, de előfordul.

Már régen ujjbegyemben van ez a téma, szóval gondoltam időszerű írnom róla, még akkor is, ha totál eleminek tűnik.

Alapvetően olyannak írok emailt, esetleg máshol üzenetet, akitől reálisan elvárom, hogy válaszolni is fog rá ésszerű időn belül, ami mondjuk 1-10 nap. Akár közeli, akár kevésbé közeli ismerősről van szó, sajátos tapasztalat, hogy minél többet ért el valaki az életben, precízebben az emberi nagysága minél nagyobb összességében nézve, annál kisebb a sansza, hogy egész egyszerűen nem fog válaszolni a kérdésemre, az más kérdés, hogy bizonyos esetekben esetleg az asszisztens vagy titkárság válaszol, azt pedig lehet tudni, hogy ki az, akit érdemes szükség esetén más csatornán megkeresni, mert ilyen is előfordulhat.

Nem tudom, hogy melyik pozitív pszichológiáról írt könyv előszavában olvastam már, ahol a szerző - aki egyidejűleg töltött be vezető tisztséget több gigaszervezetben, azaz alighanem kevés elfoglaltabb ember van, mint ő - leírta, hogy minden emailre válaszol, legfeljebb egyetlen sorban. Talán akkor vettem fel én is azt a megszokást, hogy függetlenül attól, hogy ki küldött emailt, minden személyre szóló levélre válaszolok per feladó, per adott téma, legalább egyszer, azaz tényleg az összesre, ami nem spam vagy eltéved levél.

Alapvetően teljesen ignorálni valakinek a levelét, ahhoz hasonlítható taplóságnak tartom, mint nem fogadni valakinek a köszönését vagy kézfogását. Na félreértés ne essen, irgalmatlan mennyiségű debil levelet kapok, amit átfutok, aztán megválaszolom egy-két-három szóban vérmérséklettől függően, esetleg csupa nagybetűvel. Ha ugyanabban a témában ismét ír az illető, azt már nem. Én megadtam azt a típusú tiszteletet, hogy válaszoltam neki, akkor is, ha szubjektív értékítélet alapján kreténségnek gondolom az egészet. Mi a másik oka ennek? Az, hogy ha úgy tetszik, ismeretelméleti szempontból nem zárhatom ki azt, hogy egyszer majd én kérdezek valakiről felkészületlenül vagy hülyeséget, aztán ha kapok rá egy velős, nem túl kedves választ, az is információértékű, ha nem is kellemes, ami arra sarkall majd, hogy felkészültebben kérdezzek, míg ha nem érkezik válasz, annak nincs ilyen üzenete.

Senki sem lesz kevesebb attól, hogy fél percet szán egy hülye levél megválaszolására, még csak időt sem veszít, inkább karban tartja azt, ami manapság totálisan kihalni látszik az emberekből és gusztus szerint a másik megbecsülésének, alázatnak vagy tiszteletnek hívják.

Ami pedig az érdekesebb emailben érkezett felvetéseket illeti, persze, azokra szivesen válaszolok bővebben. Vannak visszatérő játékosok, akik egy-egy adott témában írnak rendszeresen, holott egyszer már írtam nekik olyan levelet kimerítő módon, amihez nem tudok mit hozzátenni. Nemrég előfordult, hogy újra megírtam ugyanazt ugyanannak a feladónak, amit korábban is, de látszott, hogy intellektus híján nem nézett utána annak, amit korábban hivatkozásként küldtem neki.

Persze, minden interakció felzabál egy kicsit az ember idejéből és energiájából, de egy nem fölöslegesen, ha ésszel csinálja, a kapcsolódó játékszabályok röviden:  
1. pontosan annyit fordítsunk a válaszra, amennyit érdemes ráfordítani - viszont a másik felé mutatott tisztelet Téged tesz nagyobbá, ezért kellene a leghülyébb emailekre is reagálni, a leghülyébbeknek is legalább egyszer jár legalább egy válasz! 
2. Hiába találták ki a csillagozást, címkézést, levelek osztályozását a levelezőrendszerekben, ha fontos levél jön, azonnal szövegezd meg a választ rá, ha kell, aludj rá egyet, aztán másnap olvasd át és aztán küldd el, de ha azonnal megszövegezed, akkor kisebb eséllyel fogod elfelejteni azt, hogy el is küld.  Ha pedig felhúzott egy levél, aludj rá egyet, mielőtt válaszolsz, de azért válaszolj!
3. Az egésznek legyen egy kerete! Azt, hogy azonnal próbáljunk megválaszolni mindent, amikor érkezett, totál felejtős, elvégre lehetetlen lenne elmélyülni bármilyen, kicsit is normálisabb tevékenységben, ha azonnal válaszolnánk  minden feladónak az egész napunkat felzabálná. A megoldás pedig egyszerű, mint az UTP-kábel: érdemes kijelölni egy napszakot, esetleg két napszakot, amit emailezésre fordítunk, aztán akkor tömbösítve lehet az összessel foglalkozni.

Van pár levelem, amivel kapcsolatban a feladónak hónapokkal ezelőtt ígértem, hogy válaszolok, de még mindig nem ejtettem meg, mivel komplex témáról van szó, amit röviden nem igazán lehet kifejteni, ugyanakkor tudvalevő, hogy van egy lélektani határ terjedelemben, ami fölött megnő az esélye annak, hogy a címzett a levelet esetleg nem olvassa végig figyelmesen vagy a jól szerkesztettség ellenére elveszik benne a lényeg. Röviden fogalmazni úgy, hogy a lényeg is átmenjen pedig nem könnyű. Még nem küldtem el és pürézni tudnék önmagamtól.

Néhány pro tipp, avagy ahogyan az emailezés működne egy ideális világban:

0x100. Egyre nehezebb, de ha lehetséges, akkor a levelet ne ilyen-olyan webes szolgáltatás belső üzenetküldőjében küldjük, aminek az okait fejtegettem már korábban.

0x200. Nagyobb az esélye, hogy a levél el is ér a címzetthez, másrészt kiemelt figyelemmel fogja kezelni, ha valamilyen más csatornán ráírunk, hogy "üdv, küldtem emailt a user@domain.tld címedre, pls. nézz rá!" - ha esetleg a cím már nem él, akkor a címzett jó esetben válaszol, hogy küldjem másikra.

0x300. Gyerekek! Tartsuk up-to-date a címeinket, könyörgöm! Tudom, hogy minden szaros ingyenes postafiók bizonyos inaktivitás után nem fogad leveleket vagy megszűnik, de mégiscsak 2017-et írunk, szóval:
- ha egy címet már biztosan nem fogunk használni, irányítsuk át az összes rá érkező levelet az új címünkre, ideértve a spameket is, ez azért fontos, mivel tévesen minősíthet spamnek egy levelet a régi postafiókunk, amit ugye már nem nézünk. A régi mailboxra úgyis érkezik értesítés, hogy lekapcsolják, ha nem lépünk be valamennyi ideig, ezt is irányítsuk át az új címre, aztán amikor kell, szánjunk rá szaros fél percet, hogy belépünk a régibe
- egyáltalán, a spamvédelmet bízzuk a spamszűrőre, nem az a normális megoldás, hogy egyszerűen nem tesszük ki sehova a címünket, hanem az, hogy kitesszük valahova, ahol csöpp ésszel megtalálja az, aki írni szeretne nekünk, az elévült címeket pedig kapáljuk ki onnan, ahol azt tüntettük fel!
- Magyarországon minden eszelős hülyeségre hajlamos költeni a többség, de arra már nem, hogy 8-10 dolláros éves díjért vegyen egy domain nevet, ami egy átlagos szövegszerkesztési feladatnál nem bonyolultabb, de ha valaki totál láma hozzá, akkor kérje meg egy informatikában minimálisan jártas ismerősét. A .hu-s domaint inkább hanyagoljuk, egy generic TLD-vel egy nevet beregisztrálni meg olyan 1-2 perc jobb regisztrátoroknál. Ha ez megvan, és fel is van konfigurálva hozzá egy levelezőrendszer, egyszerűen nem fordul elő olyan, hogy a címünk megváltozik.

Már volt róla eléggé kimerítő poszt ugyanitt, szóval még egyszer nem írom le, de személyes használatra nagyon jó, saját domainnel ingyenesen használható megoldás a Zoho Mail, a Yandex Mail, esetleg a Mail.ru. ínyenceknek, ott az Exchange Online, a Fastmail, és a Hushmail, aki beéri gagyibbal is, annak bagóért a GMX/Mail.com, a Protonmail, a Yahoo, a FN.de, a mail.ch, igazából az összes kicsit is komolyan vehető email szolgáltatónál van lehetőség saját domain beállítására. Aztán ha valamelyik nem tetszik, egyszerűen át lehet költözni egy teljesen másik levelezőrendszerre, a régiből a leveleket áthúzni, a korábbi email cím pedig marad a régi. Ha van valami, ami fölött teljhatalmunk van, történjen bár mi is az interneten, az a saját domainünk, amit senki sem vehet el.

0x400. Rendszeresen ellenőrizzük a Spam foldert, mivel minden levelezőrendszerben előfordulhat, hogy tévesen osztályoznak egy legitim levelet spamnek, de a normálisabbak taníthatóak azzal, hogy a falspozitívokat áthelyezzük az Inboxba, a falsnegatívokat pedig a Spam mappába.

0x500. A legcizelláltabb - legalábbis számomra - hogy melyik levelemet milyen prioritással kezeljem. A minap egy totális baromság megválaszolásába folytam bele, közben pedig egy fontosabb levelet csak ma válaszoltam meg. Egybehangzóan azzal, amit korábban írtam, azaz, hogy a választ azonnal szövegezzük meg, a fejünkben a fontosság/értelmesség szerinti osztályozás gyorsabban fog menni, ha ezt mindig ugyanabban a napszakban tesszük.

Néhány évvel ezelőtt még azt mondtam, hogy ha valaki írna valamit, akkor írja emailen, különben nem válaszolok, aztán beláttam, hogy egyszerűen nem lehet a széllel szemben hugyozni ahol az instant üzenetküldők leuralták a világot, amiből már annyi van telepítve ide vagy oda, hogy nem is számolom. Azon persze egyesek roppant mód ki tudnak akadni, ha küldenek egy üzenetet valami kecskefasz közösségi webes szolgáltatásban, amit nem válaszolok meg, holott valójában arról van szó, hogy be se léptem, nem is olvastam, nem az a típus vagyok, akinek be van kötve az agyába  a Kéktakony Messenger, írhat valaki Viberen, Signalon, Telegramon, Threemán, Wire-en, meg a többi szaron, miközben dolgozom, úgysem nézem meg, csak amikor majd az emailjeimet is, ha valami sürgős, a másik úgyis felhív.

Az emberi hülyeség tényleg reménytelen: nem kevesen fene nagy udvariasságból boldogot-boldogtalant felvesznek a kontaktjaik közé minden hülye közösségi szolgáltatásban, akiről fogalmuk sincs, hogy kicsoda, arról meg főleg nem, hogy ez miért rizikós, egy-egy szutykos emailre meg sokszor annyit nem tudnak visszabüfizni, hogy "hamarosan válaszolok".

Nem, olyan nincs, hogy "még nem volt időm", "akartam válaszolni, de" és hasonlók, ha a világ legelfoglaltabb emberei képesek rá, akkor alighanem más is. A spamek és a notórius hülyék levelei ignorálhatók, mindenki másnak legalább egy válasz egy feltett kérdésre elvből jár.

kép forrása: xaviesteve.com

0 Tovább

Nem is etikus, nem is hekker, de egy sajtótermék sem maradhat le a dilivonatról...


BKK e-ticket ITsec sajtó felzárkóztatóAz a helyzet, hogy nem lehet kikerülni bizonyos hírekben megjelenő témákat, akkor sem, ha összeszorított farpofával szeretném, mert egyszerűen a csapból is az folyik. Képzelem, ahogy a műkörmös szalonban a szakértő hölgyek azzal kapcsolatban hüledeznek, hogy egy 18 éves diák jelentette a BKK e-ticket jegyvásárlását érintő sebezhetőséget, na jó, ez így bonyolult, inkább csak annyit mondanak egymás közt, hogy meghakkolták a Békákát, erre elvitték a zsaruk. Micsoda világban élünk, elviszik a hékek azt, aki csak segíteni akart. Nem röhögni! A 10 legolvasottab magyar sajtótermék szerintem ennél nem sokkal magasabb szinten tárgyalja vagy lényegében nem eltérő interpretációban tárgyalja a témát. De úgy fest, hogy még az IT-sek közt - na meg aki annak mondja magát - is sokaknál elszállt a séró', ezért gondoltam, hogy egy kicsit oszlatom a ködöt.

Miről is van szó ténylegesen?

A BKK és a T-Systems közösen egy netes jegyvásárlási rendszert vezetett be, aminek az alkalmazásában bennmaradt egy olyan hiba, amilyenre én tankönyvi hibaként szoktam hivatkozni, mert annyira triviális. Innentől kezdve úgy írom, hogy az a műkörmös is megértse, aki még nem látott forráskódot, az informatikában minimálisan is jártas műkörmösöktől pedig előre is elnézést kérek! Több hibáról van szó egyébként, a legegyszerűbbet fogom kivesézni. /*azt is pongyolán, amiért pedig azok elnézését kérem, akik értik, hogy miről van szó*/

Amikor egy alkalmazás/szolgáltatás/API adott típusú bemenő adatot, azaz például egy pozitív egész számot kér, mint amilyen pozitív egész egy BKK-bérlet ára forintban, akkor nyilván nem logikai értéket, negatív számot, éppenséggel a Despacito szám egyik sorát, mint sztringet, azaz karaktersorozatot fogja megkapni, hanem valóban pozitív egészet. Na már most, elvben nincs akadálya annak, hogy egy egész számot váró szolgáltatás más típusú adatot kapjon, viszont elemi, na még egyszer: _elemi_, hogy fel kell készíteni a szoftvert az ilyen eset kezelésére. Nyilván nem fordulhat elő véletlenül, hogy a rendszer a 9500, mint egész szám helyett /*egy havi bérlet ára forintban*/, a szerver felé - a továbbiakban: szerveroldalra - mondjuk a "Sí, sabes que ya llevo un rato mirándote" karaktersorozatot küldje vagy mondjuk egy logikai  értéket. Viszont kábé az első, ha nem nulladik dolog az, amit nem hogy egy éles üzembe állított rendszeren egy fekete kalapos hekkernek, fehér kalapos hekkernek vagy egy médiában kikiáltott balfácánnak kell ellenőriznie, hanem a tesztelőnek már az adott modulban ki kell szúrnia - módszertantól függően - mondjuk az unittesztelés során. És abban az esetben, ha azt észleli, hogy a fejlesztő annyira hülye volt, hogy egy ilyen egyszerű trükkre, azaz az adat on-the-fly átírhatóságára nem készítette fel a szoftver adott részét, alaposan dokumentálja, iszik egy felest, majd megpróbál egy kulturált levelet írni a fejlesztőnek, ami tartalmazza a javítással kapcsolatos instrukciókat /*részletekbe menően vagy kevésbé*/, aztán ez vagy sikerül européer stílusban vagy sem.

BKK e-ticket ITsec sajtó felzárkóztatóA leírt folyamatot, azaz azt, hogy egy szoftver ellenőrizze, hogy valid adatot kapott-e és nem egy nyári sláger első sorát karaktersorozat formátumban, esetleg egy olyan bitsorozatot /*nagy általánosságban fogalmazva*/, ami tetszőleges műveletet hajt majd végre a szerver oprendszerén vagy annak valamelyik szolgáltatásában röviden parserelésnek nevezzük, persze ez önmagában még mindig nem elég.

Azaz amellett, hogy leprogramozzák, hogy valami egész számot vár, biztosítani és ellenőrizni is kell, hogy oda csak egész szám kerülhet, majd továbbítódhat-e.

írok egy olyan sebezhetőséget, de én inkább tweaknek nevezném, ami gyakorlatilag dettó ugyanerre épül, pont az előző posztban írtam róla, csak én nem egy szaros jegyvásárlási rendszerrel csináltam meg, hanem a Facebookkal, másrészt nem azért, hogy én legyek egy hétig a nemzeti Robin Hood, hanem azért, mert praktikusnak találtam. A következőről van szó: a Facebook egész számokkal azonosítja a jogosultságokat - többek közt - azaz, hogy valaminek a láthatósága, eléghetősége Only me, Friends, Friends of Friends vagy Public/Everyone vagy egy általad definiált, ismerősöket tartalmazó lista. Azaz amikor a Facebookon beállítod, hogy ki jelölhet be ismerősnek, azaz "Who can send you friend requests?", akkor alapvetően egy egész számot továbbít és rögzít a rendszer. Évekkel ezelőtt észleltem, hogy éppen ennek az azonosítónak az átírásával a Facebook olyan beállítást is elfogad, aminek konkrétan nincs értelme, azaz például, hogy csak önmagamat jelölhetem ismerősnek, csak a barátaim jelölhetnek ismerősnek [nem is tudnak, mert eleve a ismerőseim ugye], de még olyat is, hogy az ismerőseim egy listában tárolt része jelölhet ismerősnek, ami ugye még elborultabb. Viszont minden ilyen szokatlan beállításnak az lett az eredménye, hogy konkrétan senki sem tudott ismerősnek jelölni - hál' Istennek - akit eléggé érdekesnek találtam, azt úgyis bejelöltem én. /*csak egy üres listába tartozó felhasználók "tudtak" ismerősnek jelölni*/ Mi történt? Az, hogy a Facebook nem ellenőrizte, hogy értelmes beállítást kap-e egyáltalán, azaz hogy csak olyanok jelölhetnek ismerősnek, akivel van közös ismerősöm vagy éppen mindenki. Ez a bemenet valószínűleg nem volt parserelve vagy parserelve volt ugyan, egyéb helyen eltolva. Az előző posztban írtam, hogy ezt a beállítást a mobilappon sikerült elállítanom, viszont az évekkel korábbi módszerrel visszaállítani nem sikerült, ami bosszantott pár percig, aztán nem érdekelt.

BKK e-ticket ITsec sajtó felzárkóztatóAmi a BKK jegyrendszerét érinti, meggyőződésem, hogy a legvadabb hibákat egymástól függetlenül több százan szúrták ki, mert annyira triviálisak. Volt és sejthetően még mindig van benne néhány sokkal súlyosabb hiba is, ami ennyire röviden nem magyarázható el Ádámtól-Évától. Nem világos, hogy mennyien jelentették a hibát, az igen, hogy végülis volt egy jól beazonosítható, 18 éves gyerek is, aki igen. Innentől különösen fontos egészében nézni az eseményeket, mert elképesztő zavar van a fejekben.

Nem tisztem megvédeni a T-Systems-t, és nincs is rá szükségük - bár ilyen PR mellett ki tudja - de szó sincs róla, hogy a nagy, gonosz, hülye, bugyirózsaszín IT-cég vagy épp a BKK szemétkedésből tett volna feljelentést, hanem azért, mert ilyenkor jogszabályi kötelessége feljelentést tenni! Igen, még akkor is, ha világos, hogy pont annak a 18 éves srácnak az évszázad hakkolásával' együtt a társadalomra való veszélyessége nem is mérhető. Mindemellett a T-Systems kríziskommunikáció szempontjából megbukott, alighanem senki sem mert időben beleállni a dologba azzal, hogy köszönik, hogy a hibát jelentették, de azért a feljelentést meg kellett tenniük. Akinek nem világos, hogy ez miért van így, annak fingja nincs róla, hogy hogyan működik ez az egész. Ami pedig a Készenléti Rendőrséget illeti - amelyiket ugyancsak nem kell megvédenem - onnantól kezdve, hogy érkezik hozzájuk egy ilyen feljelentés, nem gusztus dolga, hogy eljárnak vagy sem, hanem szintén a törvény betűjét követve kell eljárniuk, akkor is, ha az sajnos az adott esetben életszerűtlen és aránytalan intézkedést ír elő, mint amilyen az előállítás. Azt azért szögezzük le, hogy nem éjszaka jelentkezett a hatóság, hanem reggel 7-kor, nem rúgták rá az ajtót, hanem kopogtattak, ami pedig az előállítást illeti, senki sem gondolhatja komolyan, hogy vezetőszáron kellett volna bevinni a gyereket Hannibal-maszkban. Azaz a Rendőrség, amelyiknek a tagjai már teljesen megszokták, hogy általában teljesen igazságtalanul élcelődik rajtuk a plebs, ugyancsak jogszerűen jártak el.

Egészében az eljárás - ahogy egy, az Ibtv. /*aka 2013. évi L. törvény*/ megalkotásában részvevő ismerősöm megjegyezte, jogszerű volt, de szégyenletes.

Na most ami a sajtót illeti, az egész hírértékét az adta, hogy mégiscsak egy jókora céget mogyoróztak meg, a szoftver lefejlesztésében tényleg orbitálisan nagy hibák vannak, az már mindegy, hogy mik, lehet hülyézni és kész. Ilyen esetben egyetlen nagyobb sajtóorgánum sem teheti meg, hogy ne szálljon fel a dilivonatra és tolja a hülyeséget, ezen kívül szokásosan mindenki egyszerre lesz telekommunikációs szakjogász, na meg a műszaki etika szakértője egyszerre.

A szerencsétlen módon előállított csávó pedig nem is etikus, nem is hekker, ami pedig legalább ilyen fontos, hogy vagy eszelősen naiv volt vagy eszelősen hülye.

A bugreporting, azaz egy-egy sebezhetőség bejelentése már-már külön tudomány, már ha úgy akar valaki eljárni, hogy abból senkinek se származzon kára, ő is legyen jogilag védve, nem mellékesen pedig a felhasználók is, akiknek az adatai pont egy-egy ilyen pszeudo-full disclosure miatt kerülhettek veszélybe, már ha igaz, hogy még az e-ticketes ügyféladatbázis is lopható volt.

Azaz ha észlelünk egy hibát, akkor nem, nem ész nélkül, azonnal jelentjük saját néven, tök hülyén, hozzátéve, hogy Proof-of-Concept, a sebezhetőséget még ki is használtuk, hanem megkérdezzük a területen jártas jogászt, utánakotrunk, hogy milyen policy szerint érdemes a hibát jelenteni a konkrét esetben, ha meg minden kötél szakad vagy csak nincs cérnánk ilyen részletekkel tökölni, akár teljesen névtelenül jelentjük. Aztán ha még továbbra sem javítják, akkor jöhet a full disclosure, gusztus, na meg vérmérséklet kérdése, hogy mennyi idő várakozás után. Tipikusan egyébként már az nem egyértelmű, hogy a hibát hova lenne érdemes jelenteni, azaz hogyan érhető el a tényleges responsible contact, mert egy sima, ügyfélszolgálati címre küldött email biztos, hogy nem az. Nem nehéz rájönni, hogy az ügyfélszolgálatok nem ilyen típusú minősített adatokkal dobálóznak nap, mint nap, sok-sok kézen megy keresztül a bug részletes leírása, aztán jó esetben senki sem használja ki, aki olvasta. Például akinek az ügyfélszolgálatos véletlenül elmondja, aztán akinek elmondta vesz 1000 darab havi bérletet 10 forintért, ami pedig a bejelentést illeti, majd vagy eljut az illetékeshez vagy sem.

BKK e-ticket ITsec sajtó felzárkóztatóAkinek van egy csöpp esze szinte mindig úgy dönt, hogy nem tököl-kockáztat, ha hibát talál, eljuttatja annak a körnek, amelyik a legnagyobb valószínűséggel illetékes és nyugodtan alszik a bejelentő. Illetve amikor valami nagyon meredekről van szó, akkor olyat kell kérdezni előzetesen, aki meg tudja jósolni, hogy egy bejelentést követően mire lehet számítani.

Na most egy olyan világban, ahol az emberek már akkor sértve érzik a magánszférájukat, ha valaki, akivel ismerkednek netes társkeresőn vagy anonim fórumon, aztán meg meg vannak lepődve, ha a másik megtalálja őket a keresztnevük és a koruk vagy egy általuk kedvelt oldal vagy meglátogatott esemény alapján /*igen, ennyi pontosan elég hozzá*/, akkor se a jogalkotóktól, sem a megoldásszállító cégektől, se a sajtótól, se a hatóságoktól nem várható el, hogy életszerűen tudjanak kezelni egy ilyen helyzetet.

Konkrétan ebben az esetben senki se jöjjön azzal, hogy inkább jutalmazni kellett volna a srácot, mivel totálisan töketlen volt a hiba bejelentése, az eset valamire azért nyomatékosan felhívja a figyelmet. Mégpedig arra, hogy bárki, akár etikus hekker, akár advanced user, akár érdeklődő, ha rendelkezik olyan ismerettel, amivel az átlag felhasználó nem, inkább tartsa a dolgot titokban, de komolyan! Ugyanis ez akár igazságos, akár nem, de a többség totálisan félreérti az egészet, elég egy kommunikációs botlás és már megállíthatatlanul borul is az illetőre a trágyalé. Hogy mást ne mondjak, sokszor egy tényleges informatikai bűncselekmény kapcsán nem azon kerültek a lehetséges gyanusítottak körébe sokáig, akiknek érdekükben állhatott az elkövetése, hanem azok, akikről tudvalevő volt, hogy technikailag képesek rá, ami nettó őrület, de így van. A Google- és Facebook-fiókhardeningelős posztjaim után halomra kaptam a segghülye leveleket azzal kapcsolatban, hogy én mennyiért törnék fel ilyen-olyan accountot. Szóval ennyire nem értették meg néhányan, amiről azt hittem, hogy egyértelmű annak, aki nem analfabéta, nevezetesen, hogy a cikkek lényegi mondanivalója nem az, hogy hogyan törjünk FB-fiókot, hanem az, hogy hogyan csökkenthetjük a rizikóját annak, hogy megtörténjen. A gyógyszerész is tud mérget keverni, de aligha fog, hiába kéri tőle valaki jópénzért. Hasonlóan, aki tud hardeningelni, nyilván törni is, de nem fog.

Tudsz valamit? Tagadd le! De tényleg! És akkor nem fognak lehekkerezni meg összemosni mindenféle idiótával. Majd akkor lehet előhozakodni security- és privacy-related tudással, amikor az a közeg, amiben élünk, kellően érett lesz hozzá, addig inkább ne.

Na, én most megyek, keresek az utcában egy lakatosként dolgozó szomszédot, hogy este elmenjünk buliból betörni, aztán majd szelfizünk egyet a kinyitott ajtó előtt, szigorúan úgy, hogy látszódjon az utca és a házszám, majd töltjük is fel a Fészre, betaggelve a kerületi rendőrség oldalát...

kép: Knowyourmeme

26 Tovább

A webkettővel mindenki ráfarag egyszer, csak máshogy


social media webkettő Facebook Google bugAmikor valamilyen témában írok, igyekszek úgy bemutatni egy jelenséget, témát, problémát, ahogy más korábban még nem tette vagy nem megfelelő mélységben – na, ezt hívják értékteremtésnek, aminek manapság annyira nincs megbecsülése, hogy az már-már fáj.

Ha egy webes szolgáltatásban egy ritkán jelentkező problémáról van szó, rendszerint persze a Magyarországon valamilyen perverzió folytán social media szakértőnek nevezett arcok, fél fokkal jobb esetben meg olyanok írnak, akik mondjuk advanced userként valamivel jobban értenek hozzá, persze behatóan sosem vizsgáltak egy-egy szolgáltatást sem, nemhogy fejlesztettek volna rá. A privacy-szakikat, akik rájönnek, hogy jééé, a közösségi web tényleg közösségi, inkább most hagyjuk, mert azzal tényleg ki lehet kergetni a világból.

Azt mondom, hogy a webkettővel mindenki tökön szúrja magát egyszer, jobban vagy kevésbé, a kérdés csak az, hogy előbb vagy később. Nos, velem most éppen ez történt.

Az ős-facebook-fiókom meglehetősen egyedi módon volt beállítva, például egyáltalán nem lehetett ismerősnek jelölni. Mindezt sok-sok évvel ezelőtt úgy oldottam meg, hogy a Who can contact me?/Who can send you friend requests? beállítást nem webes felületen vagy appon keresztül állítottam be, hanem olyan módon, hogy létrehoztam egy eleve ismerősökből képzett listát, majd a kliensoldali kódot olyan módon módosítottam valamint a beállítást végző paramétert úgy küldtem újra a szerver felé, hogy az alapértelmezés szerint választható lehetőségek mellett választható legyen az is, azaz ami nem jelenik meg a legördülő menüben. Vegyük észre, hogy logikailag értelmetlen az, hogy csak olyan jelölhet ismerősnek, aki már eleve ismerősöm – mivel nem tud – ezzel együtt viszont senki más, ami egy roppant komfortos megoldás, akit érdekelnek a tartalmaim, arra ott a Follow gomb, szinte dettó ugyanazt láthatják a követők, amit az ismerősök.

social media webkettő Facebook Google bug

Egy rossz mozdulattal múltkor mobilon lenyitottam a szóban forgó beállítást, egy félrekattintásnak hála, már tényleg csak az Everyone és a Friends of friends lehetőség választható. Gondoltam, semmi gond, megmókolom ismét. Igen ám, csakhogy az elmúlt néhány évben már jópárszor újraírták az egészet, anélkül, hogy belemennék a részletekbe, a Facebook – alapvetően helyesen – szerveroldalon is ellenőrzi, hogy olyan paramétert kapott-e, amit alapvetően választhat a felhasználó. /*Erről a műértők általánosságban erre tudhatnak meg többet. */ Az eredmény: nem sikerült visszaállítani az eredeti állapotot, ahhoz pedig nagyon keményen, az egész accountot kockáztatva kellene nekimenni a Facebooknak, hogy ismét beállítható legyen a már nem engedélyezett beállítás megadása, ami ráadásul amellett, hogy sejthetően több nap meló lenne, sanszos, hogy végül nem is sikerülne.

social media webkettő Facebook Google bug

Ami ez után következett, ha nem is tűnik elsőre annak, egy kisebb rémálom! A profilom sok-sok felhasználónál jelent meg mint friend suggest, azaz ismerősajánló, olyan felhasználóknál, akik nem ismerősök, de ezer évvel korábban üzenetet váltottam velük, a saját accountomon keresztül rájuk kerestem valamilyen módon vagy idióta módon a saját accountomon keresztül végeztem lekérdezést velük, gyakrabban valamilyen tartalmukkal kapcsolatban. Ezen kívül többminden full máshogy kezdett működni.

Mindezt a nagy kapkodásban sikerült megfejelni egy még komolyabb hibával, ami miatt a Facebook most a születési évemet 2003-nak látja. Mindez könnyen kiküszöbölhetőnek tűnik, hiszen elvben "csak" át kell állítani a születési évet, nem? Elvileg igen, gyakorlatilag pedig a hivatalos súgó szerint vagy megváltoztatható vagy sem, ha pedig igen, akkor várni kell néhány napot, de azt nem tisztázza a súgó, hogy mennyit is.

A felhasználási feltételek szerint 13 vagy 15 éves kortól használható a FB, gyakorlatilag pedig nagyon nem mindegy, hogy a felhasználó elmúlt-e 18, megint más államokban 21 éves. Hogy mennyire nem mindegy, arra íme néhány példa:
- 18 éves kor alatt konkrétan nem engedélyezhető a keresőmotoroknak, hogy indexeljék az adatlapot, mi több, ha valaki facebookos azonosításra alapuló szolgáltatással posztolt valahol a neten - ilyen például a mindenki számára ismert kommentbox - az könnyen lehet, hogy egyszerűen el fog tűnni vagy hibásan jelenik meg
- konkrétan hiába van az beállítva, hogy milyen kontakt adatok látszódjanak az adatlapon, az gyakorlatilag a "kiskorú védelme érdekében" totál üres lesz!
- a Follow gomb konkrétan eltűnik, azaz nem lehet követésre jelölni és a meglévő követőket sem mutatja a Kéktakony
- egyszerűen nem lehet Publicba posztolni egy cizellált beállítás megadása nélkül

social media webkettő Facebook Google bug

És még van néhány hasonló totál idióta korlátozás, amit mondjuk alig érinti azt, aki teljesen magán célra használja a Facebookot, viszont aki éppenhogy azt használná ki, hogy követni tudják azok, akiket érdekelnek a tartalmai, túlzás nélkül maga a rémálom, de nem csak ezért! Ha kapcsolódott hozzá fejlesztői account, amihez tartoznak éles alkalmazások, azok is okozhat izgalmas pillanatokat.

Korábban már írtam, hogy számos más szolgáltatásba lehet regisztrálni egyszerűen Google-, Facebook- vagy Microsoft-fiókkal történő belépéssel azért, hogy a felhasználónak ne kelljen plusz egy felhasználói nevet és jelszót megjegyeznie. Soha, na még egyszer: SOHA ne használjuk elsődlegesen ezt a lehetőséget, mindig email címmel és jelszóval regisztráljunk! Ugyanis ha valaki például az Instagram vagy Flipboard-fiókját a FB-fiókjával hozta létre, majd bármilyen okból a FB-fiók elérhetetlen lesz, esetleg a felhasználó megfeledkezik róla, hogy mennyi helyen regisztrált más szolgáltatásfiókkal, majd törli a Google/Facebook/Microsoft accountját, az a szolgáltatás, amibe ezeken keresztül lépett be, végérvényesen elérhetetlen lesz, a hozzáférést visszaszerezni pedig körülbelül egyenlő a lehetetlennel!

Ehhez még adjuk hozzá azt is, hogy az összes webes óriás fenntartja magának a jogot, hogy gyakorlatilag érdemi indoklás nélkül végleg kizárjon egy felhasználót a szolgáltatásból, jegelje vagy teljesen törölje a fiókot. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ha valakire rászáll mondjuk 100-200 troll, akiket akár bagóért fel is lehet bérelni a feketepiacon, majd azok az áldozat profilját jelentik például azzal, hogy pedó tartalmakat terít, spammel vagy nem valódi felhasználó, a Facebook "Level 1" supportja - ahogyan ez a kerek perec benne van a hivatalos súgóban is - nem köteles és nem is fogja vizsgálni a bejelentések valóságtartalmát, hanem ahogy az nekik idiotizmusig rigid forgatókönyv szerint elő van írva, már töröl is. Ennyire könnyen kicsinálható egy webkettes account vagy oldal, hangsúlyozom, bármiféle technikai hozzáértés nélkül! Egy szó, mint száz, amellett, hogy készítsünk rendszeresen biztonsági másolatot a fiókunkról, ne támaszkodjunk nagyon egy közösségi webes szolgáltatásra sem! Praktikusan én még a bankkártyáim egyikét is berögzítettem a Facebook fizetési rendszerében, évekkel korábban költöttem is, ugyan nem túl sokat, de még ez is mellékes. Tudok olyan felhasználóról, akinek szintén berögzítettük a bankkártyája adatait, azaz a visszaigazoltan valódi bankkártyára írt név azonos volt azzal a névvel, amilyen névvel regisztrált a felhasználó a szolgáltatásba, a fiókot mégis sikerült valakiknek jegeltetniük.

Visszatérve az életkorra: használok néhány szolgáltatást, ahol nem kimondottan felnőtt tartalmak jelennek meg, viszont nem zárható ki, hogy felnőtt tartalmak is megjelenjenek valamilyen módon vagy törvényi korlátozás miatta a szolgáltatásnak 18 éves korhoz kell kötnie a használatát, ráadásul nemhogy támaszkodik a Facebook-fiókra, hanem kizárólag azzal használható! Ilyen például mindenki kedvenc kurvázós/romantikázós/ismerkedős - kinek mi - alkalmazása, a Tinder. A Tinder pedig szépen ellenőrzi a FB-account alapján minden új munkamenetnél [tipikusan amikor elindítja a felhasználó], hogy az valóban elmúlt-e a 18 és igen, kitaláltad, a FB-account alapján... Ha azt látja, hogy nem, már ki is zártad magad az alkalmazásból, sok-sok száz match és levél pedig nemes egyszerűen hozzáférhetetlenné válik.

Ami pedig az oldalakat illeti, ne gondoljuk, hogy a nagy, jelentős támogatást, na meg felhasználói aktivitást élvező oldalak biztonságban vannak! Ezzel kapcsolatban két emlékezetes eset jut eszembe.

Az egyik, amikor a Csonti car szórakoztató oldalt ismeretlenek elérhetetlenné tették, majd egy tanácsadással foglalkozó cég felajánlotta, hogy segít az oldal tulajdonosának visszaállítani az eredeti oldalt, a közben megjelenő kamu oldalakat pedig eltüntetni, nem mellékesen milliós nagyságrendű munkadíj mellett. Szemben azzal, amit a Pestisrácok kapcsolódó cikke sugall, alighanem sosem tudjuk meg, hogy valójában az történt, hogy hozzáértő szakik elérhetetlenné tették az oldalt, majd ugyanők jelentkeztek a tulajdonosnál, hogy visszaállítják nem kevés pénzért vagy arról van szó, hogy valaki megfúrta az oldalt, majd egy tanácsadó cég valóban felajánlotta helyreállítást, csak annyira idióta módon és olyan egybeesésekkel, ami miatt rájuk terelődött annak a gyanuja, hogy ők maguk tették elérhetetlenné azt.

A másik, sokak által ismert történet, amiben a Tomcat-féle Tolvajkergetők oldala vált elérhetetlenné. Magánvéleményem persze van róla, de abba most tényleg ne folyjunk bele, hogy a Tolvajkergetők szellemisége, módszerei és egyáltalán úgy az egész, káros vagy éppen kimondottan ígéretes kezdeményezés volt, mert nem ez a lényeg. Ami viszont tény, hogy a Tolvajkergetők támogatottsága hatalmas volt. Mégis rendszeresen jegelték, ismét feltámasztották néhányszor, végül teljesen elérhetetlen lett és támogatottság ide vagy oda, semmilyen módon nem tudták elérni, hogy ismét elérhető legyen, pedig Tomcat meg sem állt Dublinig anno az ügy érdekében. 

Korábban már írtam róla, hogy bárki bármit is mond, senki sem tudja pontosan, hogy egy-egy webes óriás egy bejelentést milyen protokollt követve vizsgál ki, aki azt mondja, hogy biztosan meg tud oldani ezt vagy azt, az szimplán hazudik vagy hülye. Ugyanakkor én magam is ismerek rejtett módszereket, ahogy olyan cégeket is, akik, ha akarnak, alaposan bele tudnak nyúlni abba, hogy hogyan a Facebookon mi jelenjen meg, terjedjen el vagy gyakorlatilag ne jelenjen meg senkinél, ahogy azt is, hogy hogyan érdemes eljárni, olyan esetben, amikor valakinek akár a fiókját, akár az oldalát akár valamilyen ellenérdekelt fél, akár trollok megfúrták és helyre kellene állítani. Az ilyen viszont tényleg nem olcsó dolog és ami nagyon fontos, hogy a siker sosem garantálható száz százalékosan.

Ebben látom az egyik fő problémát, akármilyen óriásszolgáltatásról van szó. Hogy nem következetesek és még a harceddzettebb felhasználók sem lehetnek benne biztosak, hogy a beállításoknak megfelelően működik minden. Például a Gmail 7 GB-os tárhelyet ígér, valójában viszont egy tesztben kiderült, hogy átlagos levélmérettel számolva alig több 1-2 GB-nál, mivel durván összesen 30.000 levél normális felindexelésére képes a Google levelezőszolgáltatása, azaz bizonyos levelek nem kerülnek a belső indexbe, nem kereshetőek, legalábbis a webes felületen, ennek megfelelően, mintha nem is léteznének. Gmailt mondjuk nem használok, a többire meg mondhatja a laikus azt, hogy nem kötelező használni, anélkül, hogy még egyszer levezetném, egy szolgáltatás igenis nőhet akkorára, hogy a mindennapi életben, információszerzésben, emberi kapcsolatok fenntartásában megkerülhetetlen lesz. Arról pedig ugyancsak írtak sokan, sokféle nívójú cikket, hogy többször is gondoljuk meg, hogy kiket veszünk fel ismerősnek, miket lájkolgatunk, ugyanis a hétpecsétes titokként védett algó, ami eldönti, hogy mi kerüljön a falunkra, mit lássunk, kihat az önképünkre, mivel akaratlanul másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, arra, hogy hogyan gondolkozzunk, sejthetően egyéni különbségekkel ugyan, de még a normáinkra is. Mindegy, hogy Facebook vagy LinkedIN, mindkettőn jóideje elburjánzott a szar, de az már más téma.

0 Tovább

A netfüggőségről bővebben


remeny remény netfüggőség addikció függőség drog magatartástudomány social web társkeresőAmikor valaki egy ideig messze nincs a legjobb formájában, - na ezért nem volt itt sokáig poszt - amellett, hogy elgondolkozik azon, hogy miért nincs, nem tud elvonatkoztatni a korábbi ismereteitől, aztán ha úgy adódik, könnyű ráharapni valamilyen magatartástudományi témára, olyan jelenség kapcsán, ami sokakat érint, de utánascrollolva kiderül, hogy veszélyesen keveset lehet még tudni róla. Magatartás és magatartást befolyásoló tényezők, amik viszonylag újnak számítanak, mint amilyen a... …vajon mi? Mint a közösségi média. Na meg az online társkereső rendszerek, amik lehetnek hasznosak, viszont akár pokollá is tehetik egy-egy felhasználó életét.

Korábban magyar nyelven is cikkeztek róla, hogy a közösségi médiával az a nagy helyzet, különösen a mindenhol ott lévő Facebook-kal, hogy hasonló értékrendet valló, érdeklődésű kontaktjaink vannak, akik megerősítenek a saját értékrendünkben, legyen az bármilyen is. A valóság is így működik, hol itt a baj? Több ponton is, ahogy már én is írtam róla, például ott, hogy szemben a valósággal, a Facebookon nem nagyon fordul elő olyan, hogy valaki teljesen más típusú emberekkel is kapcsolatba lép, mivel ha úgy tetszik, a találóan elnevezett buborék-elmélet szerint be van zárva egyfajta képzeletbeli buborékba, él az alternatív valóságában és esély nincs rá, hogy onnan kitörjön vagy egyáltalán kilásson.

Konkrétabban: képzeljünk el egy mai tizenévest vagy huszonévest, akinek az ismerősi körét nagyrészt kétes értékrendű szararcok adják, akiknek simán belefér olyan dolgokat csinálni, ami amúgy normális embernek kevésbé. A képzeletbeli tizenéves, huszonéves pedig azoktól a figuráktól kapja a lájkokat és kommenteket, akiktől finoman fogalmazva minden szülő félti a porontyát. Ahonnan pedig jönnek a lájkok, kommentek, interakciók, egyrészt növelik az érintett egóját, másrészt éppen emiatt a megerősítést jelentő szararcok tartalmai kerülnek előtérbe a timelineon és lám-lám, máris olyan valakit látunk, aki totálisan bebetonozta magát egy olyan közegbe, ahol például nem kínos iskolázatlannak lenni, kurválkodni, céltalanul élni az életet, na meg úgy általában olyan dolgok, amiktől aztán tényleg mindenki féltette a saját csimotáját.

A valós életben spontán kapcsolatba lép egymással mondjuk egy céltudatos, értelmes figura és kevésbé céltudatossal, több is történik, mint információcsere, a Facebookon ilyenre szinte esély sincs! Éppen a buborék-hatás miatt. Márpedig nem lehet figyelmen kívül hagyni egy olyan szolgáltatást, amit mérések szerint átlagosan napi 1,5+ órát használnak, azt meg jól tudjuk, hogy a fiatalabb korosztály eufemizmussal élve kevésbé szerencsés, célját kereső részének az agyába be van kötve a Kéktakony.

A helyzet különösen necc, főleg, ha azt nézzük, hogy nagyon sok rossz szokás megváltoztatásánál nagyon sokat játszik a környezet, akár életmódváltásról, akár a dohányzásról való leszokásról vagy hasonlóról van szó. És persze az érintett általában nem tudja, hogy már rég webkettő- és okosbizbasz függő. Világos, hogy ha valaki már el is szánta magát valamilyen változtatás mellett, amiben valaki akár még segít is neki, alighanem a webkettő-használati szokásokat is meg kellene változtatni, csak azzal kapcsolatban van kevés használható információ, hogy hogyan. Ahogyan még olyan alapvető kérdések sem tisztázottak, hogy affektív betegségben szenvedő arcok többet töltenek a közösségi weben, viszont az affektív zavar oka a közösségi web vagy kiváltója.

A másik dolog, amit közelebbről megnéztem, hogy az online társkeresők húspiaca hogyan hathat szerencsétlen esetben. Mondanom sem kell, hogy erre ugyanúgy rá lehet függeni, mint a mértéktelen zabálásra, egészséget veszélyeztető mennyiségű munkára vagy az olyan erős reinforcer-profillal rendelkező drogokra, mint a metadon,  kokain vagy a ketamin, amikkel ráadásul számos más függőség keresztdependenciát mutat, nem nehéz belátni, hogy akinek valamilyen jóféle drog padlógázig taposta az agyi jutalmazórendszerét, ha le is szokik róla, könnyen választ olyan tevékenységet, ami hasonlóan pörgeti a jutalmazórendszert anélkül, hogy azért különösebben tenni kellene. Ha társkeresőzésről és függőségről van szó, sanszosabb a szexfüggőség kialakulása, amit nem könnyű megkülönböztetni a kiugróan magas szexuális étvágytól, de nem lehetetlen. A szexfüggőség ugyanis egyrészt a mindennapi életvitelt nehezíti meg, másrészt a szex átmehet egyfajta befelé forduló agresszióba, amivel valaki megoldatlan problémákat kompenzál – és persze az érintett miért is venné észre mindezt. Mocskos egy ördög kör, ugye?

remeny remény netfüggőség addikció függőség drog magatartástudomány social web társkereső

Ami a jó öreg netes társkeresést illeti, valaki jobb esetben elviseli, hogy bizony el vagyunk eresztve idiótákkal rendesen, rosszabb esetben lejjebb teszi a lécet, aztán még randizik is olyannal, akit könnyen lehet, hogy a valóságban az életbe sem szólítana meg. De még ha nem is akad azonnal valaki horogra, a felhasználó rendszeresen lesegeti a szolgáltatást, hátha ráírt álmai asszonya vagy a szőke herceg fehér lófasszal, ráadásul éppen úgy, ahogy egy szerencsejáték-függő egy rakás bukó után már csak azért is cibálja a félkarú rablót, mert néha nyer. Csak éppen ebben az esetben a felhasználó nem pénzt veszít, hanem a normálisabb dolgokra fordítható idejének és energiájának, na meg a természetes egójának egy-egy darabját.

Emberünk megnézi a felhozatalt, felveszi a kapcsolatot egy rakás neki tetsző felhasználóval, ebből válaszol is néhány, majd ha jön az elutasítás még a személyes találkozás előtt vagy az első néhány együttlét után nem sokkal, jön a csalódás, befelé forduló düh, ha a felhasználó úgy gondolja, hogy nem elég jó másnak, díszdobozban érkezik az önvád, distressz, egy szóval olyan dolgok, amik élve zabálják meg az érintettet. Aztán a jó ég tudja, hogy mennyire fordul ki magából és romlanak a kapcsolatteremtési skilljei, általános kapcsolati sémái, mire lejön az „anyagról”, legyen az akár Tinder, akár Match.com vagy úgy egyáltalán bármelyik. Másrészt társkeresőzés közben könnyen kialakulhat egy olyan stratégia, hogy jó sok másik felhasználóval levelezget valaki, miközben az emberi kapcsolatai egyre felszínesebbé válnak.

remeny remény netfüggőség addikció függőség drog magatartástudomány social web társkereső

Ilyenkor aztán sokszor mintha csak reménykedni lehetne benne, hogy akinél ilyet látok, legalább részben belátja, hogy a közösségi médiára és a társkeresőzésre egyaránt igaz, hogy mértéktelenül használva gyorsan ható méreg. Egyúttal amikor ezt írom, pipa vagyok, egyrészt azért, mert a közösségi szolgáltatások és az okosbizbaszok konkrétan felkészületlenül érték el a fejlett világot. Azaz amíg otthon jó esetben megtanulja mindenki, hogy mennyi alkoholt szabad fogyasztani, milyen gyakorisággal, Amszterdamban, hogy mennyi zöldet szabad fogyasztani, sátöbbi, addig a leginkább veszélyeztetett nemzedéknek a szülei nem rághatták a szájába, hogy hogyan használják a social webet úgy, hogy ne függjenek rá. Ezen kívül az is halálosan nyomasztó, hogy míg egy alkoholistát felismer a környezete a szagáról, jó esetben egy a drogost, az adott drogra jellemző klinikai megjelenés alapján, a folyamatos, mértéktelen mobilbaszogatásnál ennyire nem egyértelmű a helyzet, holott egy életminőséget súlyosan rontó megszokással csak azt követően lehet mit kezdeni, miután azt sikerült azonosítani.

Ahogy minden jóféle függőség, ez is hajlamos konzerválni és elmélyíteni a kialakult élethelyzetet, a Facebook, az Ista, az Ask.fm egyaránt arra hajlamosít egyeseket, hogy a kontaktjaikra jobban figyeljenek. A baj akkor van, hogy egyrészt folyamatosan másokhoz hasonlítgatják önmagukat, ami eleve stresszforrás, inger elmaradáson keresztül stressz, rövidebben frusztráció, ha a saját fotó vagy poszt nem kapja meg az elvárt érdeklődést, mindennek tetejében az érintett ha a környezetére figyel, önmagára kevesebb figyelem marad.

A megoldás? Gyakran bőven túlmutat annyin, hogy kevesebbet használja az érintett és kész, az meg világos, hogy sokkal gyakrabban lenne indokolt terápiás beavatkozás, mint amennyiszer valaki el is jut oda. Hamarosan jön a tavasz, meg az omegajó idő, amit bárki megtehet, hogy otthon hagyja az okosmobilt és kibóklászik a természetbe, elmegy könyvtárba vagy hasonló. Hogy a netfüggőség, társkereső függőség hogyan azonosítható, azzal kapcsolatban már tengernyi cikk született. Aki érintett, ne csak reménykedjen, tegyen is valamit.

Az egyszerűsítésekből adódó pontatlanságokért elnézést mindenkitől, aki hivatásszerűen foglalkozik magatartástudománnyal!

Kép: Wikipedia, Facebook Detox, Subba

2 Tovább

Tanulást kínáló oldalak, amik megváltoztatják a világot


informatikai szakképzési kerettanterv Quora MIT OpenCourseWare Netacademia Coursera Khan Academy online tanulásA web kezdeti nagyon lassú növekedésekor többen megjósolták, hogy miután az internetkapcsolat elérhető lesz tömegek számára, az meg fogja változtatni az információáramlás sebességét, módját, természetét, civilizációs visszahatásai lesznek, nem mellékesen súlyos akadályok gördülnek el azok előtt, akik szerettek volna beletanulni valamibe, ezt viszont a hagyományos módon nem tehették meg. Arról már eléggé sokat írtam, hogy a kezdeti optimista jóslatokból mi jött be, mi nem és mi máshogy. A sosem látott információs zaj mellett idővel megjelentek olyan közösségi tudásmegosztó szolgáltatások és oktatásra specializálódott portálok, amik szemben például a Wikipediával teljesen interaktívak, azaz még azoknak a figyelmét is képesek megkötni, aki már abba a generációba tartozik, amelyik alig vesz kezébe terjedelmesebb könyvet.   

A szegmens sikeresen befutott szereplőinél közös jellemző, hogy bevonják a tanulót a tanulási folyamatba, nem hagyják, hogy ellankadjon a figyelme, tipikusan keveredik a videós tartalom és a handout-szerű leírás olyan tananyagoknál, ahol ez elengedhetetlen a megértéshez.   

Az egyik Quora felhasználó és a bestcollegereviews.com egyaránt, pofás kis listát állított össze a legjobb önképző oldalakról.   

Nem túl meglepő módon, minden hely kurzuskínálatában jól visszatükröződik, hogy mire is van egyrészt piaci igény, másrészt natív érdeklődés, így több helyen informatikatanulást segítő kurzusok jelennek meg a kiemelt kurzusajánlatok közt.   

informatikai szakképzési kerettanterv Quora MIT OpenCourseWare Netacademia Coursera Khan Academy online tanulásA Khan Academyn döntően ingyenes kurzusok vannak szinte minden elképzelhető témában, a különböző fejezeket alatt pedig kommentelésre is van lehetőség.   

Az Udemy nagy hasonlóságokat mutat az előzővel, azaz például a felhasználók értékelhetik egy-egy kurzus nívóját, jelentős eltérés viszont, hogy a kurzusok döntő része nem érhető el ingyenesen, sokáig ingyenes kurzus egyáltalán nem is volt elérhető rajta. A keresőben viszont lehet keresni kimondottan ingyenes kurzusokra is, amiből már közel kétezer elérhető az Udemy rendszerében.   

informatikai szakképzési kerettanterv Quora MIT OpenCourseWare Netacademia Coursera Khan Academy online tanulásA legnagyobb kurzusválasztékot a mai napig a Coursera adja, ami a regisztrációkor megadott érdeklődésnek megfelelően kitűnő érzékkel betippeli, hogy mi érdekelheti a felhasználót, ezen kívül természetesen lehetőség van egy-egy spéci területre keresni is. A Coursera működési modelljében fontos eltérés, hogy legnagyobb részt egyetemek regisztrálnak fel a saját kurzusaikkal, amik közül lehet választani, majd a kurzus elvégzése után van lehetőség szabályosan vizsgát is tenni a tárgyból, így tanusítványt szerezni. Bizonyos kurzusok ingyenesek, csak a vizsgáért kell fizetni.   

A történetből persze az elejétől fogva nem akartak kimaradni a legnagyobb egyetemek sem, így például az MIT OpenCourseWare rendszerében szabályos MIT-kurzusokat hallgathatunk végig, míg a Stanford Online Lagunita nagyon hasonló elven működik.   

A múltkori poszt után több olvasói levél is bezuhant azzal kapcsolatban, hogy kicsit konkrétabban írjak valamit arról, hogy hogyan érdemes nekifutni egy fejlesztői, tesztelői vagy etikus hekker karriernek. Persze számos könyvet tudnék javasolni, ahogy a Securitytube-jellegű videós oldalak is nagy segítséget jelenthetnek, viszont észben kell tartani, hogy ezek használatának igazából akkor van értelme, ha valamelyest azért tudja az érdeklődő, hogy milyen videóra is van szüksége ténylegesen, de még később sem biztos, hogy meg lehet találni a legjobbat csak úgy.   

Sok lehetőség közül persze, hogy nem könnyű választani, viszont rendszerint eléggé gyorsan kiderül, hogy egy-egy oktatóoldal esetén az interaktivitás mellett mennyi segítséget kérhet a tanuló attól, aki a kurzust tartja.  

informatikai szakképzési kerettanterv Quora MIT OpenCourseWare Netacademia Coursera Khan Academy online tanulás

Hazai pályán az egyik piacvezető, az informatikai képzésekre szakosodott Netacademia amellett, hogy ingyenes videókurzusokat is kínál, nagy előnye, hogy a livestream közben cseten kérdéseket is fel lehet tenni gyakorlatilag valós időben, azaz hasonlóan ahhoz, mintha tanteremben lennénk. Előre nem mindig jósolható be, hogy ténylegesen mennyien követnek egy-egy kurzust, így azért, hogy az oktatást ne akassza meg egy-egy kérdésfeltevés, első körben a csetmester fogadja a kérdéseket, majd érkezik is rá a válasz. Ilyen szintű támogatást az előbb emlegetett óriásoldalak nem kínálnak. Kicsit utánakeresve a Netacademiának kiderül, hogy nem csak for-profit szereplők jelentenek számukra célcsoportot: néhány hónappal ezelőtt a szakképzési kerettanterv olyan módon változott, hogy több száz középiskolai tanárnak hirtelen webprogramozást is tanítania kell, így valamilyen megoldás kellett találni arra, hogy az érintett informatikatanárok felkészülten álljanak majd neki az új feladatnak, a felkészítést pedig a Netacademia vállalta el. Közel félezer informatikatanár rendkívül rövid idő alatt továbbképezni pedig más módon konkrétan nem is lehetne.  A végeláthatatlan prezentációktól mindenki fél, mint ördög a tömjéntől, nincsenek ezzel máshogy az informatikatanárok sem: éppen ezért a nekik szóló tananyag is azt az elvet követi, mint a többi tanfolyam. Azaz, hogy nincs diasor, gyakorlat van, nem engedi el a figyelmet a livestream, ugyanakkor ha valakinek valami nem lenne világos, még mindig visszatekerheti a felvételt és ismételten megnézheti azt, amiről lemaradt, a gyakorláshoz szükséges eszközök pedig ugyancsak elő vannak készítve, csak le kell tölteni őket a gépre. Az oktatótól pedig lehet kérdezni előtte és utólag is, a cseten kívül emailen is.  

Nem kell, nem is lehet biztosat mondani azzal kapcsolatban, hogy az apró, néhány perces videókból álló videókurzusok vagy a tantermi környezetben felvett, hosszabb videók jelentik az alkalmasabb eszközt tanulásra, a valóság alighanem az, hogy nem a formátumtól függ, sokkal inkább a didaktikai felépítéstől, hogy mennyire gyorsan lehet minél többet alkalmazott tudást elsajátítani egy-egy témában.  

Lényeg, hogy Magyarországon késve, de egyre több és több középiskolában válik lehetővé, hogy a diákok az informatikaórán tanuljanak webes technológiákat.  

Természetesen önmagában semmilyen webes kurzus nem pótolja az önálló gyakorlást, valamint azt, hogy utólag majd tényleg ki kelljen nyitni egy-egy komolyabb kézikönyvet, ami viszont nagyon nem mindegy, hogy amikor valaki valami számára teljesen új dolog megtanulásába kezd, hogyan szerzi meg az alapokat.

0 Tovább

A hekkerré válás tanuláspszichológiája


tanulás pszichológia tanuláslélektan hekker hogyan tanulás a neten tanulási technikákKiből válhat hekker? Mi kell hozzá, hogy valaki igazán jó hekkerré váljon? Valóban olyan misztikus terület az informatikai biztonság, hogy az ide kapcsolódó területekben való járasság csak egy szűk, magasan képzett, esetleg zseni elit kiváltsága? És nem utolsó sorban – milyen tanuláspszichológiai faktorok játszanak szerepet abban, hogy valaki ezen a területen minél rövidebb idő alatt legyen minél jobb? Nosza, vegyük sorra!

Törzsolvasóim már tudják, hogy utálom a magyarba átjött hekker kifejezést a pejoratív töltése miatt, nagyon nem szeretném összemosni a másoknak segítő etikus hekkereket a feketekalaposokkal és a konzervszkriptekkel dobálózó hülyegyerekekkel, de a poszt tárgya egész egyszerűen nem ez. Amiről írni fogok, hogy azok az ismeretek és az a jártasság, amit máig valamiféle misztikus köd leng körül, hogyan szerezhető meg, különböző szinteken.

Tehát ki is lehet hekker valójában, mit szoktam mondani azoknak, akik azzal kapcsolatban érdeklődnek, hogy hogyan érdemes nekifutni az informatikai biztonsággal kapcsolatos ismerkedésnek? A kérdés első részére a válasz röviden: bárki, igazából nem igényel olyan képességet vagy tudást, amit ne lehetne megszerezni, mi több, az a gondolkodásmód, amit jobb magyar kifejezés híján csak simán hacker mentality-nek nevezünk, van, akiben megvan, van, akiben kevésbé, de még ez is fejleszthető.

tanulás pszichológia tanuláslélektan hekker hogyan tanulás a neten tanulási technikákA bővebb válasz, hogy természetesen az előbbi nem azt jelenti, hogy seperc alatt meg lehetne szerezni azt a tudást, amivel valaki alaposan képes átlátni egy-egy informatikai rendszer esetleges sebezhetőségeit, legyen szó egy operációs rendszer vagy az által futtatott szolgáltatásokról, alkalmazásokról, ahogyan nem tanulható meg pillanatok alatt a biztonságos alkalmazások fejlesztése, a secure coding sem, azaz az, hogy hogyan írjunk az adott környezetben elvárható mértékben törésbiztos szoftvert.

A bővebb válasz, hogy ahogyan természetesen minden más területen, ezen a területen is vannak olyanok, akik intellektusuk, motivációik és más pszichológiai paraméterek alapján tehetségesebbnek mondhatók, mint a többiek. Többen hivatkozták már azt a kutatást, amiben a kutatók a legkülönfélébb területeken igen jó vagy kimondottan kivételes teljesítmény elérő sportolókat, zenészeket, kutatókat vizsgáltak arra keresve a választ, hogy mi lehet bennük közös. Találtak is jópár közös jellemzőt, ezeknek viszont egyike sem volt olyan, ami szorosan korrelált volna az elért eredményekkel, teljesítménnyel, amiben sok meglepő nincs, hiszen nem csak egy sakkjátékos és egy festőművész járhat be teljesen eltérő utat, hanem még ugyanazon a területen kiemelkedő személyek is teljesen eltérő úton érhetnek el hasonló szintre. Volt egyetlen közös jellemző, ami sokkal jobban korrelált minden más tényezőtől, mégpedig az, hogy minden kiugró tehetség mögött tízezer óra vagy annál több időnyi gyakorlás állt.

Azaz igen, ha valaki vérprofi szeretne lenni, nincs mese, összességében ennyi idővel kell számolnia a kiemelkedő szint eléréséig, az más kérdés, hogy ha valaki nem szeretne vérprofi lenni, csak valamilyen szinten el szeretne mélyülni egy-egy területen, annak is megvan a haszna. Azt írtam, hogy tízezer óra. Mielőtt esetleg valaki elkezdene azzal kapcsolatban matekozni, hogy akkor ez napi bontásban mennyit is jelent, ha valaki éveken keresztül gyakorol, írom, hogy ennyire azért nem egyszerű a dolog. Amikor valaki, aki később profivá válik, nyilván nem a naptárat nézi, hogy letermelte-e már az aznapi gyakorlás adagot és persze nem kimondottan azért foglalkozik azzal a területtel, amivel, hogy majd komoly elismerésekre tegyen szert.

A kutatást, gyakorlást, valami iránti érdeklődést önmaga hajtja! Remek kérdés, hogy egy regényíróban milyen mentális folyamatok játszódnak le, amikor arra törekszik, hogy a regénye minél profibb legyen, ami biztos, hogy azok, akik később komoly szakértelemmel rendelkező hekkerek lesznek, olyannyira hajtja őket az érdeklődés egy téma iránt, hogy nem ritkán megfeledkeznek arról is, hogy mennyi ideje nem aludtak, elfelejtettek enni, több napos a borostájuk, tényleg addig csinálják, amíg bele nem alszanak.

tanulás pszichológia tanuláslélektan hekker hogyan tanulás a neten tanulási technikákSe szeri, se száma annak a sok wannabe-sikerembereket célzó Mashable és az ál-értelmiségi Business Insider cikknek, ami a hatékony időbeosztásról szól, mintha az lenne a siker kulcsa. Igen, vannak esetek, amikor tényleg az idővel kell tervezni, de sokkal inkább olyan esetekben, amik nem kimondottan érdeklik az embert, amilyen lehet például egyetemen egy kötelezően pocsék tárgy, amiből le kell majd vizsgázni. Ami viszont nagyon, de tényleg nagyon fontos, hogy aki igazán produktív szeretne lenni, nem az idejével, sokkal inkább az energiájával gazdálkodik és ez a lényeg! Azaz amikor egy gazdaságmatematikus egy komoly, masszívan matematikai természetű, nagy téttel járó feladat megoldásán dolgozik, a munka nem is fog munkának tűnni akkor, ha motivált a feladat megoldásában, esetleg az sem érdekli, hogy egy ideje elfelejtett fogat mosni vagy éppen zuhanyozni. A flow-állapotban végzett munka pedig végülis nem tűnik munkának és utólag baromira fáradt lehet ugyan az illető, viszont rövidebb idő alatt, sokkal hatékonyabban, ötletesebben oldotta meg, amit kellett, miközben sokkal több új dolgot tanult meg ahhoz képest, mintha szigorú időbeosztás szerint végezte volna el a feladatot. Ez persze nem jelenti, hogy az időtényezőt figyelmen kívül lehetne hagyni, csak arra utalok, hogy az egész világ teljesen rá van pörögve arra, hogy a hatékony időgazdálkodás mennyire fontos, holott az igazi nagy teljesítmények mögött minden esetben a hatékony energiabeosztás fedezhető fel, ennek megfelelően kialakított időgazdálkodással, akár tisztában van vele az illető, akár sem. Persze nincs vegytiszta eset, alighanem az élettan vizsgájára készülő orvosis egyetemista időben is beosztotta, hogy milyen ütemben haladjon végig a végeláthatatlannak tűnő tankönyv anyagán, az élettan például pont az a tárgy, amit konkrétan esélytelennek tűnik megtanulni akkor, ha az illetőt nem érdekli valamilyen szinten a téma, a tanulási rutin megszerzése közben, még ha nem is tud róla, megtanul hatékonyan gazdálkodni az energiájával is.

Ha valaki el szeretne mélyedni az informatikai biztonság valamelyik területében, lényegében semmi különleges vagy beszerezhetetlen eszköz nem kell hozzá, ugyan számtalan fölöslegesen lefutott kör spórolható meg azzal, hogy az érdeklődő tőle a területen sokkal tájékozottabbakkal beszél, intenzíven használja a komolyan vehető szakmai fórumokat. Viszont nyilván nem lehet megszerezni egy olyan típusú tudást, aminél a lényeg, hogy bizonyos értelemben a sarkából fordítunk ki valamit, ha nem tudjuk pontosan, hogy miről is van szó.

Ez azért írom le, mert bármilyen elképesztő is, találkoztam már olyan etikus hekkerek képzésével foglalkozó szervezettel, ahol halál komolyan elmondták, hogy semmilyen előismeret nem szükséges ahhoz, hogy ők valakit etikus hekkerré képezzenek. Mindenesetre ez azért pragmatikus bizonyíték rá, hogy nem ritkán amikor valaki nagyon szeretne elhinni valamit, akkor a leglehetetlenebb hülyeséget is elhiszi.

Normális helyeken nem áltatják az érdeklődőket, hanem világossá teszik, hogy milyen előismereteket feltételez egy-egy kurzus különböző szinten illetve ha az érdeklődő nem rendelkezik a szükséges előismeretekkel, arra is tudnak bevezető jellegű kurzust javasolni.

Ami elengedhetetlenül szükséges, az elterjedtebb operációs rendszerek és azok szolgáltatásainak valamint a hálózatok működésének ismerete és persze minél stabilabb programozási tudásra tesz szert valaki, annál jobb. Elengedhetetlenül szükséges, de szó sincs arról, hogy expert szintre kellene fejleszteni. Ha valaki nem mozog tökéletesen otthonosan valamilyen programozási nyelvben, amiben egy adott program egy trükkel rábírható, hogy teljesen mást csináljon, mint amit kellene, magát a trükköt még meg fogja érteni, feltéve, hogy a trükk nem túl bonyolult. Mi több, az általam csak tankönyvi példáknak nevezett sebezhetőségek logikájukban azok számára is érthetőek, akik esetleg egyáltalán nem tudnak programozni.

tanulás pszichológia tanuláslélektan hekker hogyan tanulás a neten tanulási technikákJópár évvel ezelőtt magyar nyelven is megjelent egy könyv, végülis durván megtévesztő címmel, ami a webhelyek sérülékenységek legegyszerűbb eseteit vette sorra, azaz arra épphogy alkalmas volt, hogy az olvasó megértse a leggyakoribb támadási típusok logikáját, arra már nyilván nem, hogy egy könyvből megtanuljon webhelyeket megbolondítani vagy biztonsági szempontból tesztelni.

Tehát első körben az operációs rendszerekkel, a hálózatokkal és persze a programozással kell megismerkedni, ugyan mindenki másra esküszik, valójában a különböző módszereknek mind megvannak az előnyei. A jól felépített könyvek kiválóan alkalmasak arra, hogy folyamatosan vezessék be a tanulni vágyót a témába, valamint utána vissza lehet lapozni a megfelelő részhez, ha később valami nem világos. Persze, van ismerős, aki több programozási nyelvben programozni teljesen könyv nélkül tanult meg, viszont szinte minden ilyen esetben arról van szó, hogy korábbról már volt tapasztalata más programozási nyelven. Szokás mondani: programozni könyvből megtanulni nem lehet. De könyv nélkül még annyira sem – szoktam hozzátenni, ami annál inkább igaz, minél kevesebb előismerettel rendelkezik valaki.

tanulás pszichológia tanuláslélektan hekker hogyan tanulás a neten tanulási technikákAmi az operációs rendszerek és hálózatok működésének ismeretét illeti, szintén érdemes lehet beszerezni valamilyen jobb könyvet, amiből magyar nyelven nincs túl sok a könyvpiacon, ami viszont még fontosabb, hogy az érdeklődő merjen kísérletezgetni, a rendszerrel, amihez már rég nem szükséges például valamilyen linux disztró esetén külön partíciót létrehozni, hiszen bármikor varázsolhat magának bárki egyet virtualizált környezetben annak kockázata nélkül, hogy néhány rossz mozdulattal kinyírná a gépét.

Igazából mindegy is, hogy miről van szó, abban az esetben, ha valaki érzi, hogy valamilyen területen sikert tud elérni, akár rövid idő alatt is, azt a kognitív pszichológia modellje szerint biztosan gyakrabban fogja csinálni, erre utaltam, amikor korábban arról írtam, hogy mindegy, milyen területről van szó, fejlesztők, művészek vagy gördeszkások, önmagáért az élményért teszik azt, amit tesznek és lesznek benne egyre jobbak /*ennek neurofiziológiai alapjairól műértők erre olvashatnak*/.

tanulás pszichológia tanuláslélektan hekker hogyan tanulás a neten tanulási technikák

A jutalmazás természetéből adódik, hogy ha azonnal akarunk profik lenni, akkor falnak megyünk, el kell találni a megfelelő tempót, amiben érdemes haladni, a programozás területén például érdemes tudni, hogy első programozási nyelvnek biztos, hogy nem a C a legjobb, mivel relatív nehezen azonosítható problémákba ütközhetünk, aztán mehet a hajtépés éjszakákon át a Stackexchange fölött. Egy sokkal inkább baráti, emberi, mégis nagy teljesítményű és általános célú programozási nyelvnél, mint amilyen a Python vagy a PHP, gyorsabban érhető el látványos eredmény és nem mellékesen olyanoknak is könnyen elmagyarázható majd a programkód, akiknek eredetileg közük nem volt a programozáshoz.

Ugyanakkor jó lehet kezdésnek az olyan, cizelláltabb nyelvezetűnek tűnő nyelveken való tanulás is, mint a Java vagy a C#.

A neten több webes szeminárium érhető el, ami alapján bárki otthon, követve az előadó magyarázatát step-by-step tanulhat valamit, ami hatalmas különbség ahhoz képest, amikor diasorokkal nyúzzák a hallgatóságot. Egyrészt lényegében a hallgató a vizuális és persze magyarázatokon keresztül jövő hangingereken túl azzal, hogy a tanár után csinálja a feladatokat, a kinesztetikus memóriáját is használja, lévén, hogy nem csak akkor fontosak a tudatos mozdulatainkhoz kötődő mozgások készség szintűvé fejlesztése, amikor valaki balettáncosnak tanul! Saját tapasztalatból írom, hogy az orosz és az arab írásrendszerét a legkönnyebb úgy megtanulni, ahogy általános iskolában tanították a latin ábécét: egy-egy betűt egymás után vagy egymásra írni, de nagyon sokszor.

Ha magyar játékosokról van szó, az egyik legkomolyabb versenyző a pályán a Netacademia, amelyik 8-40 órás videókurzusokat is kínál különböző témakörökben, ami persze nem azt jelenti, hogy egy 8 órás kurzus interaktív végiggyakorlása után az előfizető tökéletesen pöpeccé válna a témában, több-kevesebb önálló gyakorlásra is szükség van. Viszont azok a videók, amik live streamben mennek a kurzus alatt, később bármikor újranézhetőek, ilyen módon ha valaki el is vesztette volna a fonalat, bármikor visszatekerhet és újranézheti.

A Netacademia az olyan világméretű játékosokhoz hasonlóan, mint a Khan Academy, kínál ingyenes kurzusokat is, a nagyon-nagyon sok különbség közt kiemelném, hogy akár érzékeli valaki, akár sem, az anyanyelvén gyorsabban értelmezi azt, ami teljesen új ismeret számára.

Még mindig abba szocializálódunk, főleg a matematika kapcsán halljuk, hogy „nincs királyi út”. A dogma dolga dőlni, itt is hasonló a helyzet. Semmilyen terület elismert szakértője sem nagyon nyilatkozik úgy, hogy milyen kínkeserves lett volna megszereznie a tudást, amin az előbb emlegetett reward-mechanizmusokon kívül nyilván annak lehetett szerepe, ahogyan az adott tananyagra kezdőként tekintettek, másrészt amilyen módszereket a tanulási technikákat választottak. Nagyon nagy emberekhez hasonlítgatni az átlagot sosem szerencsés dolog, viszont nem tudhatjuk, hogy a történelem legnagyobb hatású tudósai közül ma mennyien választanák a videószemináriumokat, ahol rövid idő alatt, interaktív módon juthatnak sok információhoz.

Mert ami a tanulási technikákat illeti – van, aki leleményesebben tanul, van, aki látszólag kevésbé, szinte független az intellektustól és a motivációtól, hogy valaki ráakad-e arra, hogy milyen tanulási módszer a leghatékonyabb számára, hacsak nem próbál ki többet is. Egy pillanatig se felejtsük el, hogy a tanulás és tudás több, mint az emlékezet! Ha valakit behatóbban érdekel az emlékezet működése, húzza elő Alan Baddeley Az emberi emlékezet című könyvét, ami az új készségek elsajátítása szempontjából sokkal érdekesebb Peter Bednorz és Martin Schuster Bevezetés a tanulás lélektanába könyve vagy éppen ennek a kimondottan gyakorlatra szabott változata, a Martin Schuster Tanuljunk meg tanulni! könyve, amivel kapcsolatban érdekesség, hogy a megjelenése óta követhetetlen, hogy mennyien akarták a benne leírt, bizonyítottan hatékony tanulási technikákat vagy saját fejlesztésként beállítani vagy szimplán újra eladni, de már a saját könyvükben. Azon az orvosi egyetemen, ahol a szerző tanít, felkeltette az érdeklődését, hogy miért lehetséges, hogy egyes hallgatók kisebb energiabefektetéssel jobban teljesítenek, mint mások, akik már-már vért verejtékeznek a tudásért, ezért folytatott kísérleteket évtizedeken keresztül, amit követően az elvben pofás és ígéretes, de a gyakorlatban megbukott technikákat elvetette, míg a valóban hatékonyakat tovább vizsgálta, mire megszületett a tanulás alapműve.

Azaz a ma bizonyítottan hatékony tanulási technikákra senkinek sem kell magától rájönnie, ha azt már megtalálták és alaposan dokumentálták mások. Ha pedig kimondottan informatikai ismeretekről van szó, ne dőljünk be az azonnali és gyors sikert ígérő, a semmiből előtűnő programozástanulást kínáló szervezeteknek, amikor tudvalevő, hogy melyek azok a hazai piacon, amik már bizonyítottak, valóban erősek a hallgatói visszajelzések alapján.

9 Tovább