Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

About...

Napi betevő adag elírás, elütés és helyesírási hiba egy helyen! Amúgy meg #információbiztonság #webcserkészet néha #élettudomány

bardóczi ákos @post.r

blogavatar

minőségi kontent-egyveleg

RSS

cimketenger

ITsec (38),Facebook (18),privacy (17),egyéb (12),social media (11),itsec (11),social web (10),biztonság (9),mobil (8),Google (6),OSINT (6),jog (6),szellemi tulajdon (6),tudomány (6),magánszféra (6),szájbarágó (5),email (5),webcserkészet (5),molbiol (5),felzárkóztató (5),Nobel-díj (4),big data (4),Gmail (4),kultúra (4),terrorizmus (4),online marketing (4),kriminalisztika (4),plágium (4),webkettő (4),genetika (3),molekuláris biológia (3),pszichológia (3),azelsosprint (3),Android (3),biztonságpolitika (3),nyelvtechnológia (3),magatartástudomány (3),Apple (3),sajtó (3),2015 (3),orvosi-fiziológiai (3),élettudomány (3),gépi tanulás (3),jelszó (3),üzenetküldés (3),CRISPR (3),Onedrive (3),2-FA (3),popszakma (3),konferencia (3),levelezés (3),kriptográfia (3),reklám (3),biztonságtudatosság (3),hype (3),torrent (3),open source intelligence (3),neuropszichológia (2),Whatsapp (2),deep web (2),FUD (2),kulturális evolúció (2),nyílt forrású információszerzés (2),TOR (2),hitelesítés (2),titkosítás (2),Pécs (2),bűnügy (2),tweak (2),facebook (2),SPF (2),DKIM (2),bűnüldözés (2),DDoS (2),bejutas (2),videó (2),Reblog Sprint (2),természetes nyelvfeldolgozás (2),villámokosság (2),Hacktivity (2),Yoshinori Ohsumi (2),reblog (2),cyberbullying (2),arcfelismerés (2),ransomware (2),fiziológia (2),Netacademia (2),webkamera (2),szabad információáramlás (2),P2P (2),Balabit (2),cas9 (2),beszélgetés rögzítése (2),pszeudo-poszt (2),molekuláris genetika (2),bulvár (2),gépház (2),tartalomszolgáltatás (2),jövő (2),bolyai-díj 2015 (2),könyv (2),Tinder (2),öröklődő betegség (2),HR (2),sudo (2),Yandex (2),bug (2),nyelvtudomány (2),meetup (2),Twitter (2),tanulás (2),biológia (2),netkultúra (2),malware (2),IDC (2),social engineering (2),szociálpszichológia (2),kutatás (2),hírszerzés (2),iOS (2),vírus (2),farmakológia (2),pedofília (2),epic fail (2),génterápia (2)

Elképesztő egyszerűséggel bepoloskázható a Whatsapp?  


Whatsapp ITsec epic IM üzenetküldésLegalábbis, ha működik az a nagyon egyszerű módszer, ami kering a neten néhány napja

Persze, minden szoftver törhető valamilyen módon, csak az nem mindegy, hogy kőbaltával is megy vagy éppenséggel kifinomult műtéti beavatkozás kell hozzá. 

Úgy fest, hogy valaki visszafejtette annak a kémprogramnak a forráskódját, amivel a fertőzött mobilok Whatsappja hallgatható le gyakorlatilag úgy, hogy aki bepoloskázta az áldozat mobilját, elhiteti a Whatsappal, hogy a támadó mobilja [vagy a gépén futó mobilkörnyezetet emuláló fejlesztőkörnyezet] a legitim felhasználó mobilja, közben kihasználja azt, hogy a Whatsappal elvben egyszerre több helyről is be lehet jelentkezni, az üzenetek pedig ilyen módon több helyről is elérhetőek. Esetleg magát a Whatsappot fejtették vissza, azaz reverselték, de az sincs kizárva, hogy a sebezhetőségre ilyen bravúrok nélkül jött rá valaki. 

Ha igaz, amit a Quora néhány nappal ezelőtt létrehozott topikjában olvashatunk, gyakorlatilag egy egyszerű MAC-cím klónozással bárki viheti a másik Whatsapp fióját. 

A MAC-cím nem más, mint egy, a hálózati hardverhez tartozó azonosító, ami ideális esetben egyedi, gyakorlati szempontból viszont semmi sem garantálja, hogy egyedinek kell lennie. Abban az esetben, ha valaki a Whatsappot telepíti a mobiljára, a telefonszám hitelesítése után az alkalmazás a telefonszám és a MAC-cím alapján látja, hogy ténylegesen milyen eszközön is fut. Ha valóban csak ennyi biztosítja a kliens identitását, az nagy probléma, márpedig nagyon úgy fest, hogy ez a helyzet. Elvben, ha valaki lenyúlná illetve lehallgatná más Whatsapp-üzeneteit, nincs más dolga, mint megszerezni az áldozat mobiljának MAC-címét, amihez viszont nem kell feltétlenül a telefonhoz fizikailag hozzáférnie, aztán ott megnéznie a beállítások közt,  hiszen például több könyvtár, munkahely is van, ahol a MAC-címet kell megadni ahhoz, hogy a wifi-hálózatra csatlakozni lehessen, a szolgáltató is tárolja ezt az adatot, és a mobil számos más módon is kifecsegi a MAC-címét, ahonnan megszerezhető. Ha ez megvan, akkor a MAC-címet csak le kell másolni, azaz klónozni kell, ami nem nagy bravúr egy root-olt Androidos mobilon, magyarul átírni a támadáshoz használt mobil MAC-címét az áldozat MAC-címére. Miután a MAC-klónozással a támadó megvan, már csak meg kell adni a frissen telepített Whatsappban a hitelesítéshez az áldozat telefonszámát, aminek hatására persze a támadott kap egy SMS-t, mivel formálisan olyan, mintha bejelentkezett volna még egy eszközről vagy újratelepítette volna az alkalmazást a saját mobilján. Nem is tudja az érintett, hogy miért kér tőle extra hitelesítést a Whatsapp, de megadja az SMS-ben kapott azonosítót és ezzel lehetőséget is adott a támadónak, hogy az üzenetfolyamhoz teljes egészében rálásson, hiszen a Whatsapp két különböző irányba fogja továbbítgatni az üzeneteket, amik közül az egyik a támadó mobilja, amivel megszemélyesítette az áldozat mobilját. 

Az üzeneteken kívül egyébként elérhetővé válik az áldozat földrajzi helye mellett több más adat is, szándékosan nem linkelem azt a bolondbiztos alkalmazást, amit erre találtak ki. 

Megjegyzem, a módszer egyáltalán nem technikai szempontból nagyon necces. A már-már bugris, ötletességet, leleményességet nem igénylő módszerek akkora, ha nem nagyobb kárt okoznak minden környezetben, mint a kifinomult, felkészültséget igénylő támadási módszerek, pont azért, mert a bugris módszereket többen meg tudják valósítani, ami pedig még kínosabb, ha mindez egy 200 millió aktív felhasználóval rendelkező üzenetküldő appnál játszható meg. 

0 Tovább

Mobil biztonságtudatosság, USA-Európa, 1:0


Balabit ITsec mobil biztonság biztonságtudatosságIgencsak tanulságos mini prankkel haknizott a Balabit IT Security a minap: Stockholmban és San Franciscoban szólítottak meg mobilozókat azzal, hogy kipróbálnának-e egy hordozható akkut, amit csak csatlakoztatni kell a mobilhoz és az akkut képes 5 perc alatt feltölteni. Vegyük észre, hogy eleve már csak azokat érdekelhette a dolog, akik nem voltak képben azzal kapcsolatban, hogy nem lehet feltölteni egy okosmobil akkuját 5 perc alatt, pláne olyan univerzális töltő nagyon valószínűtlen, ami erre képes lenne megbízható módon, hiszen eleve különböző mobilok akkumlátorai közt eléggé emberes eltérések vannak.

Később a srác megkérdezte az érintetteket, hogy nincs-e biztonsági szempontból aggályuk azzal kapcsolatban, hogy ismeretlen eszközt csatlakoztatnak kábellel a saját mobiljukhoz. Európában - legalábbis Stockholmban biztosan – láthatósan sokkal kevésbé illetve lassabban esett le, hogy mi ezzel az esetleges para.

0 Tovább

Műelemzés: DEJÓPOFA MÓKUS


egyéb műelemzés helyett DE JÓPOFA MÓKUSNéhány hete kering a neten a videó egy mókusról, amiről túl sokat nem tudunk meg azontúl, hogy nem nagyon fél az embertől, nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én minél többször nézem meg, annál viccesebb. A videó alatt amúgy – Subba Vipi szavaival élve – végig narrátori szerepet tölt be a szegényember David Attenborough-ja. De mi a különleges ebben a mókusban? Én sem tudom, de talán miközben írok róla, kicsit sikerül közelebb jutni a magyarázathoz. 

Alighanem akárkit, aki ismer, ha megkérdeznénk, hogy van-e valamilyen rögeszmém, eszébe jutna, hogy bármikor képes vagyok szánakozni azon, amikor valaki telefossa a webkettőt alaposan dokumentált céges piálással, Görögbe' töltött nyaralással, gondosan elsumákolva, hogy amúgy legagyásodva ért haza a család szűk egy hét után, zabálásról készült képekkel, amit nem ő fizetett. De rendszeresen látok olyat is, hogy valaki a telerakott svédasztalt fotózza egy konferencián és folytathatnám a sort, de minek. 

Igazából nem is az zavar, hogy valaki feltol kétszáz képet az ötszáz ismerősének, közülük érdekel mondjuk hármat, megint másik három meg stalker módjára csak úgy végignézi unalmában, mert a többség szeret irigykedni a közösségi weben, ahogy azt nemrég kísérletesen is igazolták. Na jó, ez is zavar egy kicsit, ahogy arról már írtam, de inkább a nehezen megfogható kőprimitív kivagyiság az, ami zavar, szórakoztat vagy más módon eléri az ingerküszöböt, ugyanis nagyon sokan, akik használják a közösségi médiát, az eléjük kerülő tartalmakkal kapcsolatban azt a tudattalan benyomást táplálják, mintha valamelyest direkt nekik szólna, ha érdekli őket, ha nem. 

Visszatérve a magyar web dáblrémbóómájgád-jához a videó közben magunk elé képzeljünk a kivénhedt turistát, aki ahelyett, hogy élvezné a tájat, amiért fizetett, inkább igyekszik felvenni minden szart és nem is gondolkozik azon, hogy ez később kábé senkit sem fog érdekelni. Nem tudom, hogy az a rosszabb, ha azért veszi fel, hogy annak nézetésével később az unokákat büntetni lehessen vagy azért, mert ez nagyobb élmény számára, mint maga a hely, ahol van, de az ilyen esetekben rendszerint nem is ez a lényeg. De még ebbe is keveredik egy jóadag igénytelenség: korábban rövid ideig a Youtube sztárja volt egy magyar nyugdíjas hölgy, aki mindenfélét kamerával dokumentált a kocsivásárlástól kezdve, de legalább volt benne annyi igényesség, hogy vágja, minimálisan effektezze a videót, amit viszont kanyarba sem nézünk ki abból a pofából, aki felvette a mókust. A primóság. Amint a nyugger rácsodálkozik a mókusra. És azt gondolja, hogy ez majd bárkit is érdekel. Talán ez az, ami tényleg minden egyes lejátszás után fokozza a befogadó által átélt esztétikai élményt, még ha a katarzisig nem is jutunk el. 

A videó akár egy kikarikírozott, miniatűr lenyomata is lehetne annak, amit ma közösségi webnek nevezünk: fel a netre minden szarral, aztán halálosan lehet sértődni, ha a műértők nem úgy értelmezik a tartalmat, ahogyan azt az alkotó szeretné, hogy értelmezzék. 

Lényegében humorosnak sem kell lenni ahhoz, hogy valaki vírusszerűen terjedő videót csináljon, inkább csak triggereli a felhasználókban szunnyadó ősi kollektív tudattalant azzal kapcsolatban, hogy milyen idióták vannak. Oké, ez nagyon szakszerűtlen volt, de hát úgy vagyok én műelemző, mint ahogy a Narancs, Tetves és Dugó örökbecsű trilógia Robotkurva című részében Narancs sem tudós. Ennek megfelelően azt sem tudom, hogy annak a típusú humornak, amikor más hülyeségén - meg úgy egyáltalán, ártalmatlan, de mégis megvetett tulajdonságán - röhögünk, mi lehet a princípiuma, már ha van egyáltalán. 

Oké, tényleg nem nagyon tudok mit hozzátenni, a jelenséget más évekkel korábban már kifejtette sokkal jobban. 

Illetve ha már mókusról van szó, lássuk, hogy milyen a valóban esztétikus mókusos cukiskodás. 

Ami pedig az eredetit illeti, természetesen már fel is került az első remake: 

0 Tovább

így vigyáz az adataidra a Google


Google privacy ITsec titkosítás adatbiztonság bűnüldözésMakacsul tartja magát a hiedelem, ami szerint Svájc azoknak az országoknak az egyike, amelyik a leginkább kényes, ha a felhasználói adatok védelméről van szó, a nemzetközi jogi helyzete miatt. Féligazság, írom is, hogy miért. 

Ha mással kapcsolatban nem is nagyon került szóba a személyes adatokra olyan érzékeny Svájc a Snowden-bohózat óta, többen olvashattak arról, hogy a PRISM-parát meglovagoló viccesebbnél viccesebb cégek közül a világ egyik legbiztonságosabb email szolgáltatását ígérő Protonmail többek közt azzal az eszelős hülyeséggel bizonygatja a Svájcban tárolt információk sérthetetlenségét, hogy a szervertermük gyakorlatilag be van vájva egy hegy gyomrába, ami egyébként akár még igaz is lehet, de egy levelezőrendszer nem ettől lesz biztonságos. A Protonmail egyébként ugyanaz a vicces szolgáltató, amelyik ugyanakkor teljesen védtelen volt egy tankönyvi bonyolultságú ún. cross-site scripting támadás ellen, azaz sokáig szinte tetszőleges szkriptet, így rosszindulatú kódot is be lehetett illeszteni a levelek törzsébe, amik szépen le is futottak amikor a Protonmail-felhasználó megnyitotta a levelet. 

Mindez semmi ahhoz képest, hogy az ugyancsak ultrabiztonságosnak tartott Google-től a hatóságok az esetek felében-kéthamadában megkapták azokat a felhasználói adatokat, sejthetően svájci felhasználókról, amiket különböző hatóságok kértek, ami azért minimum elgondolkoztató arány. Swiss Federal Data Protection Ordinance ide, Swiss Federal Data Protection Act oda, az USA-tól és az EU-tól való viszonylagos függetlenség ide vagy oda, ha a svájci hatóságok valamit kikérnek, nagyon sokszor meg is kapják, azt pedig egy pillanatig se felejtsük el, hogy mindehhez az érintett felhasználónak nem kell rablógyilkosnak, terroristának vagy tonnás mennyiségekben seftelő drogdílernek lennie. Mivel egy kellően jól összerakott jogi indoklást követően az alapos gyanú is elég lehet ahhoz, hogy a Google már küldje is az adatokat, díszdobozban. Ugyan a transparency report nem tér ki rá, de eléggé világos, hogy döntően Gmail-fiókokról és adott Google-felhasználókhoz kapcsolódó, azonosításra alkalmas információkról lehet szó, ráadásul a kaliforninai bíróságon, amelyik szerintem illetékes lehet, általában meg sem próbálja a Google megfúrni az adatigényléseket, de nem is köteles a Google vizsgálni azoknak az indokoltságát. 

Google privacy ITsec titkosítás adatbiztonság bűnüldözés


Mindeközben Magyarországon... Ha megnézzzük, hogy mi a helyzet a magyar felhasználókat érintő, magyar hatóságok által kezdeményezett adatigénylésekkel kapcsolatban hízhat a májunk, mert az látszik, hogy az egyébként kis számú adatigénylésből egészen pontosan nulla százaléknak tett eleget a Google. 

Google privacy ITsec titkosítás adatbiztonság bűnüldözés

Innentől már csak lehet tippelgetni, hogy miért. Valószerűtlennek tartom, hogy a magyar nyomozó hatóságok annyira tompák lennének, hogy ne tudják, hogy hogyan állítsanak össze olyan adatigénylést, amire majd érdemben kapnak is választ, ezen kívül vannak azért kemény kötésű és tájékozott telco jogászok Magyarországon is bőven. Az egyik optimista feltételezett ok az lehet, hogy magát a nyomozást kellően bravúrosan végzik ahhoz, hogy ne kelljen a Google-hez rohangálni felhasználói adatokért, az átlagosan hülye bűnöző – vagy annak vélt bűnöző felhasználó – úgyis millió meg egy ponton elcsúszik máshol, ha valamit el akar titkolni, ami viszont tény. Azaz nem is kellenek olyan adatok a bizonyítási eljárásban, amit csak a Google-től közvetlenül lehetne beszerezni. 

A legpesszimistább, már-már a jó hírnév megsértését karcolászó feltételezés pedig az, hogy valóban előfordul Magyarországon is, ami elterjedt szerte a világon, csak államonként eltérő mértékben: azaz hogy a szükséges adatokat a nyomozók nem törvényes úton szerzik be, majd ha megvan, az eljárás későbbi szakaszában, közben találják ki, hogy a gyanusítottal kapcsolatban honnan tudják azt, amit tudnak. Arról már volt szó, hogy a magyar felhasználókat kiszolgáló Google-adatközpontokhoz hozzáférni nem olyan eszelősen bravúros dolog, mint ahogy arról is vannak legendák, hogy milyen mértékű rálátásuk van a hatóságoknak a magyar hálózatokra a netszolgáltatókon keresztül, amiken még ha titkosítva is szaladgál az adat, függetlenül a titkosítás erősségétől, a gyakorlatban sokszor kijátszató

És azt az ortó nagy blamát még nem is emlegettem, amikor kiderült, hogy a legnagyobb levelezőrendszerek, azaz az AOL, Google, Yahoo adatközpontjai közt az USA-ban teljesen titkosítatlan volt a forgalom, persze nem azért, hogy könnyebb dolga legyen az NSA-nek, hanem azért, mert a titkosítás és visszafejtés nagyon komoly számításigénnyel jár, ilyen módon drágább is, ha olyan gigantikus mértékű adatforgalomról van szó, mint amilyet ezek a rendszerek lebonyolítanak. Ne legyenek illúzióink: egyáltalán nem biztos, hogy Európán belül dedikált vonalakon a Google titkosítva tolja az adatforgalmat Magyarországra a maga "kis" 60 gigabit/másodperces peeringjén keresztül, az már egy teljesen más kérdés, hogy a budapesti vagy annak közelében lévő adatközpontok és a felhasználók gépei közt már valóban titkosított a kapcsolat, legyen szó szinte bármelyik Google szolgáltatásról. 

Hogy szemléletes példával éljek: teljesen mindegy, hogy hindi nyelven mond nekem valamit az, aki mellettem ül és nem szeretné, ha rajtam kívül más is megértse abban az esetben, ha magába az épületbe az üzenet egy egyszerű képeslapon érkezett, amit majd hindi nyelven suttognak el, hiszen így csak az nem látja az üzenetet még titkosítatlan formában a képeslapon a postázástól kezdve a recepcióson keresztül a titkárnőkig mindenki, aki nem is akarja. 

Ez a titkosítás nem keverendő azzal a viszonylag friss, ámde annál ködösebb Google bejelentéssel, ami szerint lakattal jelzi a Gmail a webes felületen, hogy az, aki a levelet küldte, titkosítva küldte-e, de azt a bejelentés egyáltalán nem teszi konkréttá, hogy ez mit is jelentene. Ha valaki levelet küld például egy Gmail-es címre, nem a Gmail rendszeréből, olyan módon, hogy a további kézbesítésre szánt levelet az első szerver titkosítva kapja meg, egyáltalán nem biztos, hogy a levél út közben nem halad át olyan csomóponton, amelyik viszont már titkosítatlanul passzolja tovább azt. Az pedig nem világos, hogy a Google a fejléc alapján az összes hosztnévhez tartozó sort megnézi-e, hogy azok egymás közt „hindi nyelven” beszéltek-e vagy éppenséggel csak küldő gépe azzal a szerverrel, amelyiknek a levelet elsőként megkapta további kézbesítésre. Ami biztos, hogy a bejelentést követően nem kevesen joggal írhattak róla, hogy mekkora parasztvakítás ez már megint. 

Az adatigénylésektől indultam, megint a titkosításnál kötöttem ki. A lényeg viszont, hogy az információk továbbításának sérthetetlensége sosem egy vagy kevés számú mechanizmusra támaszkodik: ha azt szeretnénk, hogy ne nagyon legyen látható, hogy merre kóválygunk a neten, kinek milyen rendszeren keresztül küldünk üzenetet, használjunk VPN-t, ha pedig még biztosabbra akarunk menni, használjunk PGP-t, ami tényleg egyik végponttól, azaz felhasználótól a másikig titkosít és így tovább. 

0 Tovább

Kétlépcsős hitelesítést vezet be az Instagram  


Instagram social media 2-FA ITsec azonosításIgazából nem világos, hogy miért csak most, de a Techcrunch értesülése szerint az Instagram bevezeti a kétlépcsős hitelesítést, ami a felhasználókat megvédi a közönséges jelszólopáson alapuló támadásoktól azzal, hogy ha szokatlan helyről próbál valaki belépni az Insta-fiókjába, pluszban egy, a mobilszámára érkező, számjegyekből álló tokent is meg kell adnia a felhasználói név és a jelszó megadásán túl a sikeres belépéshez.  
 
Egy 400 milliós felhasználói bázissal rendelkező közösségi szolgáltatás esetén ez már erősen időszerű volt, akinek pedig nincs beállítva mobilszám az Instagram-fiókjához, érdemes megadni azt a későbbi fennakadás megelőzése érdekében.  
 
Ami miatt még nem biztos, hogy mindenki találkozik a jelenséggel, ha kilép az Insta-accountjából, majd megpróbál ismét belépni, az egyik oka lehet az, hogy az Instagram az új featuret folyamatosan vezeti be, azaz nem feltétlenül érhető el még mind a sokszázmillió felhasználó számára már holnaptól, a másik, sokkal valószínűbb ok pedig az, hogy az Insta-fiók tipikusan össze van drótoza a Facebook-fiókkal, márpedig ha él egy legitim Facebook-munkamenet, azaz asztali gépen be vagyunk jelentkezve, mobilon pedig a Facebook-alkalmazás szabályosan fut, az is képes azonosítani a felhasználó kilétét, így nem érkezik pluszban SMS-token, amit meg kellene adni.  
 
A 2-FA egyébként a Facebook esetén hasonlóan a többi webes óriáshoz, 4-5 éve érhető el világszerte és érdemes is bekapcsolni.  
 
Kép: techcrunch.com 

0 Tovább

Kontentarmegeddon: szoftverkrízis után tartalomkrízis?  


Az első nagy szoftverkrízis  dermesztő történetéről ugyan korábban már volt szó, arról már kevesebbet írtam, hogy mi történt azt követően, arról pedig talán még kevesebbet, hogy hogyan is alakult a szoftvertechnológia a krízisből való kilábalást követően napjainkig.  

tartalomszolgáltatás online marketing tartalomfogyasztás kontentarmageddon elmélkedés faszkivanA szoftverkrízis megjelenését 1968-ra teszik, amikor egy konferencián kijelentették, hogy az akkori technológiákkal nem tudnak megfelelő minőségű és mennyiségű szoftvereket gyártani, ami a felhasználói igényeket kielégíti, az pedig már az informatika kultúrtörténetének része, hogy melyek voltak azok a változások, amik a szoftverkrízist megoldották.  

A felhasználókért folytatott versenyben a legkülönbözőbb IT-s és szoftveres feladatokra kínál megoldást az ipar, legyen szó akár szívritmusszabályozók vagy inzulinpumpák beágyazott rendszereinek irányításhoz szükséges illesztőprogramokról,  - ez azért messze nem kockázatmentes - akár olyan valós idejű rendszerekhez kellő és ennek megfelelően nagyon magas minőségi standardoknak megfeleltetett szoftverekről, amik a szélestörzsű repülőgépek műszerfalán keresztül állítgatható és jó esetben csak ott, más módon viszont nem.  Vagy lehet szó egyszerű irodai programcsomagokról.  Nem jelenti mindez azt, hogy ne lennének alternatívák, vannak, mindig is lesznek. Ha a mindennapi életre gondolunk, bárki dönthet úgy, hogy a Microsoft Office helyett használ Libre Office-t, Apache Office-t vagy Open Office-t [ha ezek közül valamelyik azonos lenne, bocs, nem tudom, de nem is érdekel], legfeljebb úgy jár, mint én, mikor utoljára használtam Open Office-t: elkészítettem a prezentációt pazar módon, majd élesben Microsoft Officeban remekül megnyílt az előadáson, a szépséghiba csak annyi volt, hogy fehér alapon, fehér betűszínnel jelent meg az, amiket a diákra írtam. Szóval jobb megoldás híján, ugyan 50-60 slide tartozott a prezentációhoz, megtartottam az előadást kútfőből és egyben megfogadtam, hogy azt a szart meg nem használom még egyszer és az sem érdekel az sem, ha a Microsoft Office miatt történt a megjelenítési hiba, amíg az a támogatottabb, megbízhatóbb, azt fogom komolyabban venni és használni.   

Viszont általánosságban elmondható, hogy egy-egy feladatkörre szánt szoftvermegoldások köre minőségi szempontból szépen elfoglalta a helyét, már nem szembesülünk vele nap, mint nap, hogy az értéktelen kódhalmaz és a használható alkalmazás közül el kellene dönteni, hogy melyiket akarjuk használni. Használjuk tömegesen azt, ami megbízható, azokról a ritka kivételekről, amikre ez nem igaz, már többször is írtam.  

tartalomszolgáltatás online marketing tartalomfogyasztás kontentarmageddon elmélkedés faszkivan

Ma már meglehetősen ritkán írnak teljesen a nulláról indulva egy-egy új szoftverrendszert, olyan  viszont gyakori, hogy egy jól bevált, már létező keretrendszerben kezdenek dolgozni a fejlesztők. A megrendelő a megrendeléssel kiötöl a fejlesztőkkel valamiféle specifikációt, azaz áttárgyalják, hogy a szoftvernek mit kellene tudnia, az már a fejlesztő staff dolga, hogy eldöntse, hogy ezt milyen módszertannal, programozási nyelvekkel valósítsa meg, melyik része az a fejlesztésnek, amit esetleg érdemes kiszervezniük egy külső cégnek, amelyik egy bizonyos részfeladatot készít el és így tovább. Természetesen vannak helyek, ahol a kiszervezés nem oldható meg a hagyományos formában. Nincs a világon akkora bank, amelyik annyi informatikust foglalkoztatna, amelyik egy pénzintézeti rendszert teljesen újra tudna írni egyedül, így azokat a feladatokat is kiszervezik természetesen, persze lepapírozva, hogy abba más már nem vonható be, mivel veszélyeztetné a szoftver biztonságos működtethetőségét a jövőben és persze minél komolyabb szoftverről van szó, annál komolyabb standardoknak megfelelő helynek szervezhető csak ki egy-egy részfeladat. Ahol még szigorúbb standardoknak kell megfelelni, ott nem opció a kiszervezés, például katonai eszköz tervezését vagy éppen egy szélestörzsű repülőgép tervezését sem nagyon szervezheti ki a Lockheed Martin vagy az Airbus, legalábbis a legnagyobb részét biztosan nem.  

Persze nem csak a kiszervezhetőségben különböznek egymástól a szoftvertermékek, hanem attól is, hogy milyen szigorú teszteken kell sikeresen átfutniuk [software quality assurance engineering] és egyáltalán: a különböző környezetbe és felhasználói körnek szánt, különböző minőségű szoftverek technológiája minden lépésében eltér.  

Ami viszont teljesen biztosra vehetjük, hogy kultúrafüggetlen jelenség, hogy a szoftver eladásából vagy licenszeléséből jutó bevétel legnagyobb része nyilván a befektetőkhöz kerül, még mindig szintén tisztes része a menedzsmenthez, akik meg tudják álmodni, hogy mire lenne igény, hogyan és az mennyire megvalósítható, a projektmenedzserek már jóval kevesebbet kapnak és ahogy azt sejteni lehet, a legevesebb mindig magának a fejlesztőnek jut, aki az effektív munkát elvégezte. Ez  nem tűnik egy igazságos rendszernek, de így működik, ez van, az pedig világos, hogy a láncolat tagjai nem cserélhetnének helyet egymással csak úgy. Azaz a fejlesztőket nem fizetik meg annyira,  viszont normális szoftver fejlesztésekor nem is fizethetik alul, mivel súlyos hiány van belőlük szerte a világon. Ami a jövedelemviszonyokat illeti, nem arról van szó, hogy ez egy hibátlanul igazságos rendszer lenne, de azért senkit sem ér égbekiáltó igazságtalanság.  

tartalomszolgáltatás online marketing tartalomfogyasztás kontentarmageddon elmélkedés faszkivan

A tartalomszolgáltatás más világ, a magyar tartalomszolgáltatás pedig főleg! Oké, világos is, hogy egy nagy látogatottságú helyen ahol a felelősség a kiadó fejeseit terheli, meg is kell fizetni őket amellett, hogy növekvő vagy ha az már nem megy, stagnáló látogatószámot kell villantaniuk rendszeresen, de az a struktúra, ami a kiadó vezetése és a tartalom előállítói közt vannak - hacsak nem egy kis kiadóról van szó - sokszor értelmetlenül túlcizellált és nevetséges módon nagynak tűnik ahhoz képest, amennyien a tartalom effektív előállítását végzik. Ahogy az kitalálható, igen a szövegek írói, a képek készítői látnak a legkevesebbet abból, amennyi befolyik arra a helyre, ahol megjelenítik magát a kontentet. Szélsőséges esetben akár semennyit, ha például valaki szórakozásból blogol, de lövése nincs az online marketinghez, esetleg egyenesen irtózik tőle, kénytelen lesz foglalkozni vele egy idő után.  

Esetleg a blogger elnézve a saját webanalitikai-látogatottsági adatait, próbálkozhat vele, hogy egyenesen az "Anyahajónak" készít cikk-stílusúrájúra fazonírozott tartalmat, ami majd valamelyik rovatban jelenik meg, ennek megfelelően kap is érte, sosem tudni, hogy a tartalma úgy már kelleni fog-e vagy sem. Hasonlóval egyébként én is próbálkoztam, a gene drive technológiával kapcsolatos híreken rajta tartom a szemem, eredetileg cikknek írtam mondjuk ezt,   meg ezt, na meg ezt  az anyagot, csak éppenséggel a rovatnak, amelyiknek megküldtem, egyik sem kellett, hogy-hogynem, webanalitikai adatok alapján mégis annyian olvasták, mintha szabályosan egy tudományos-ismeretterjesztő cikként jelentek volna meg - mivel azok is, még ha nem is hibátlanok. Az én írásom nem kellett ugyan, helyette megjelent valami hírügynökségi hígfos magáról a hírről, múlt héten pedig olyat láttam, hogy azt hittem, hogy eldobom az agyam. Történt ugyanis, hogy ugyanott sederített egy belsős szerző egy cikket, ami hogy-hogynem mintha az én fenti három posztomból lett volna összegereblyézve, ezen kívül bele volt mixelve egy adag kötelező bulváros bullshitelés, maga a cikk addig lett szabva-varrva, amíg egymáshoz totál nem kapcsolódó témákat is érintett a szerző, a helyzeten pedig még az sem javított, hogy megkérdezett valami okosembert a témában.  Hogy komoly kutató, na meg pont azok, - akiknek érdemes lenne hirdetnie a lapnak - nem olvasnák az első bekezdés felénél tovább, az egészen biztos. Sajog a bulváros felütésektől, a lényeg pedig totálisan elveszik benne, tehát alighanem kikapartam a gesztenyét valakinek, aki felhasználta a lényegi és magyarázó részét,  ő keres vele, én egy garast sem. Pedig ki tudja, alighanem a cikket napokon keresztül írta, jó munkához idő kell, rosszhoz pedig még több.  

tartalomszolgáltatás online marketing tartalomfogyasztás kontentarmageddon elmélkedés faszkivan

Határozott benyomásom, hogy minél nagyobb egy szerkesztőség, annál kisebb nyomás nehezedik az újságírókra, a szerkesztőkre, a rovatvezetőkre, úgy egyáltalán bárkire is azzal kapcsolatban, hogy valamit változtassanak, esetleg hogy-hogynem engedjék másnak, hogy normális nívójú tartalmat hozzon, jól elvannak, szériába gyártják az utánközléseket, időnként meg a szart, hisz az is megfelel, a hónap végén pedig megkapják a fizetésüket.  

A magyar tartalompiacon jóideig eldöcöghet ez a stratégia, de nem a végtelenségig. Az teljesen világos, hogy vannak lapok, ahova mondjuk a hét elején zsákszámra hordják át a pénzt a pártközpontból, aztán mindegy, hogy milyen tartalom készül. A politikailag semleges lapoknál is vannak állandó hirdetőik, akiket mintha nem érdekelne, hogy az olvasók száma nem növekszik, ami pedig a neccesebb és a legnagyobb kockázatot hordja magában, hogy nem tudni, hogy kikből is áll az olvasói bázis, milyen annak a szociológiai összetétele, hiába próbálják méricskélni. Következtetni azért lehet rá: mindegy, hogy milyen témában jelenik meg egy cikk egy-egy nagy lapnál, az alatta lévő kommentek alapján nehéz elképzelni, hogy ennyire sokan csak adják az analfabéta konteós kretént, valószínűbb, hogy tényleg jórészt analfabéta konteós kretének kommentelnek. Ebből adódóan borítékolható, hogy az iskolázottabb, normálisabb olvasók nem fognak kommentet írni olyanok kommentei közé, akik nem vitapartnerek számukra - ami azt illeti már olvasni sem fognak kommentet - és hopp, oda is a közösségi élmény, ami nélkül nem működik ma komoly platform! Mit jelent ez hosszú távon?  

tartalomszolgáltatás online marketing tartalomfogyasztás kontentarmageddon elmélkedés faszkivanAz iskolázottabb olvasók elszokhatnak máshova. Illetve többek közt azt, hogy ha a tartalom úgyis idiótáknak készül, akkor a tartalom előállítói beérik majd azzal is, ha rendszeresen gyenge minőségű tartalmat lapátolnak a dashboardra, a komolyabb - például külsős - tartalmakat pedig félnének kitenni, gondolva, nehogy már a szegény egység sugarú hülye olvasó ne értse a cikket, aztán csökkenjen a látogatottság. Kétségtelen, el lehet ezt játszani. Egy darabig. Csak éppenséggel a cikkekkel együtt a hirdetések mindeközben egy sokkal butább, iskolázatlanabb és kevésbé fizetőképes olvasótábornak mennek majd ki, akik végülis alighanem nem jelentenek vásárlóerőt, a hirdetők számára érdektelenek. Ha viszont a hirdetők azt észlelik, hogy egy teljesen másik helyen, ahol minőségi tartalmat kapnak az oda átszokott iskolázottabb olvasók, érdemesebb az ő arcukba tolni a reklámot, inkább oda hordják a pénzüket és a hirdetésüket, miközben pedig az eredeti stratégiát követő oldal csak egyre tahóbb, a hirdető számára kevésbé értékes olvasókat tud megtartani - ami egyre gagyibb tartalmakkal is megy.  

Hogy minőségi tartalomra ne lenne igény vagy éppenséggel olyan tömegigény, hogy azzal keresni is lehessen egy kisebb lappal? Muhaha, hát erre már alaposan rácáfoltak, mondjuk a NYEST.HU-val pedig ott alighanem minimális marketinges baszakodással kapcsolatos adminisztráció is. Kisebb a staff, a lap, a tartalmi felület, de a hirdetők számára sokkal értékesebb körnek hirdetnek. Az, hogy a túl magas szintű [más szavakkal "nem elég közérthető"] tartalmakra ne lenne igény, olyan hiedelem,  mint például az is, hogy a túl terjedelmes írásokra ne lenne igény. Ez utóbbi egyébként sokkal közvetlenebb módszerekkel is igazolható,  a hosszabb írások több ideig tartják ott az olvasót, keresőbarátabbak, több rájuk mutató hivatkozás van, a sepqIQ kutatása szerint  gyakorlatilag minden szempontból jobbak, természetesen ha jól vannak megírva. Röviden: a túl hosszú tartalomra nincs igény, de csak akkor nincs, ha az szar is. Hogy egy személyes példát mondjak, Adwords-ös vagy éppenséggel szövegíró szaki legyen a talpán, aki minimális vagy éppenséggel nulla költséggel a "Gmail feltörés" keresőszóra dobott találatok közül az én cikkemet le tudná túrni az első 5 helyről, de talán még az első t még az első tízből sem, holott a poszt hosszabb az átlagostól.  

A nagyon nagy lapoknál mintha nem mernének hozzápiszkálni az eldöcögő modellhez, azzal pedig pláne nem számolnak, hogy történhetnek olyan, nem pillanatszerű, de gyors változások, amikről nem is tudják, hogy kihatnak az olvasottságra, pedig mégis. Gallyra verhet egy apró változás is egy teljes üzletet, ami sokszor nem is igazságos. A Cink.hu a szerzők szerint attól fuccsolt be, mert az olvasók igencsak nagy része a Facebook oldaluk felől érkezett, ám amikor a Facebook megváltoztatta azt az algoritmust, ami leválogatja, hogy egy lájkolt oldal tartalmai közül mik jelenjenek meg a falon, a látogatók akkora része párolgott el, amit már nem élt túl a lap, egészen pontosan nem tudták teljesíteni a lap tulajdonosának azt a feltételét, hogy meg kell duplázniuk az olvasóik számát. A Twitteren, a Google keresőmotorjában, a Facebookon vagy olyan helyen, amire ma még senki sem gondolna, lehet, hogy csak néhány csavart igazítanak meg, de olyan mértékben hat azokra a helyekre, ahonnan az olvasók többsége érkezik egy hírportálra vagy a netezési, így tartalomfogyasztási szokásokra akkora hatással van, hogy a tartalom előállítója -  akár nívós, akár gyenge tartalom előállítójáról van szó gondolatkísérletünkben - esetleg nem tud majd megfelelő sebességgel reagálni, ha nem elég változatos és rugalmas. Bálna méretű lap esetén, a megváltozott tartalomfogyasztási szokáshoz igazodni még nehezebb, egy hirtelen bekövetkező, de nem feltétlenül látványos külső hatás miattt, ha a berögzült, szuvasodó módszereken kívül képtelenek másban gondolkozni a működtetők a lap tartalompolitikai csapásirányának kiagyalójától a rovatvezetőkön és szerkesztőkön keresztül az online marketing staffig, mivel minden a többé-kevésbé bevált, de rugalmatlan online marketing stratégiáknak van alárendelve, az legrosszabb esetben az olvasói és hirdetői kör megcsappanása miatt akkorát zakózhat az oldal, hogy azt egyszerűen nem éli túl vagy mindenesetre nagyon nehéz onnan feltápászkodni.  

tartalomszolgáltatás online marketing tartalomfogyasztás kontentarmageddon elmélkedés faszkivan

Néhány oldalnál szinte kizártnak tartom, hogy erre a kockázatra ne gondolt volna még senki, ahogy azt is, hogy ne lett volna olyat, aki el mert volna játszani a változtatás gondolatával valamilyen módon. Olyan ez, mintha egy séf egy pazar francia étteremben azért készítené mindig ugyanúgy az összes ételt, mert attól tartana, hogy egy apró változtatás miatt majd a forgalom csökken, ami miatt a tulajdonos előveszi és felelősségre vonja, holott a kockázat jóval nagyobb, ha egy réges régen ugyanott, ugyanúgy működő átteremben több évtizeden keresztül nem változtatnak semmit a kajákon, inkább beérik azzal, hogy a legjobbak közt vannak, de azzal a témával már nagyon nem szivesen foglalkoznak, hogy ez esetleg megváltozhat egy megváltozó környezetben, megváltozó igények mellett, amikről sosem tudni, hogy bekövetkeznek-e és ha igen, akkor mikor.  


Ahogyan az evolúcióban a változatosságra, egy-egy dög nagy lapnál a konvencionális formát megtörő tartalomra is alighanem szükség van. Viszont addig nem tudni, amíg senki sem próbálkozik vele. Márpedig ha az adott felületen megszokottól eltérő tartalom megjelenik, a webanalitika úgyis gyorsan kimutatja, hogy van-e rá szükség, hosszú távon pedig óvatosan az is mérhető, hogy egy-egy felületen a keményebb tartalom bevonz-e  egy, az átlagostól sokkal edukáltabb, fizetőképesebb, hirdetőket érdeklő olvasói réteget.  

3 Tovább

Telefonos átverés epic fail + gondolatébresztő


Nem írom, hogy a Magyarországon és úgy általában az EU-ban érvényes információs önrendelkezésről szóló és hozzá kapcsolódó jogi szabályozás túl van tolva. Inkább: el van tolva.  
 
Mindenek előtt hallgassuk meg ezt a nem túl lírai végűre sikerült telefonos átverési kísérlet felvételét, ami néhány nappal ezelőtt került fel a netre:  
 

Egy dolog, hogy a hívás körülbelüli ideje és a hívott szám alapján seperc alatt vissza lehetne keresni a hívót, akitől alighanem hordott már a hátán trükkösebb csalót is a föld, mindehhez a gyakorlatban olyan adminisztráció szükséges a nyomozó hatóságok részéről, hogy amíg meg is találnák a tettest, átverések százait tudná megcsinálni, amivel kapcsolatban ha a sértettek nem tesznek feljelentést, olyanok, mintha meg sem történtek volna.  

Egy korábbi posztomba írtam róla, hogy az információs önrendelkezésről szóló törvény egyik lényegi eleme az, hogy felismerhető fotó csak olyanról készíthető, tárolható, sátöbbi, aki ehhez kimondottan hozzájárult, ugyanakkor mégis Dunát lehetne rekeszteni az olyan típusú visszaélésekkel, amikor valakiről olyan kép készül és kerül ki a netre, amiből hátránya származik, ennek ellenére nincs olyan őrült törvényhozó, amelyik kitalálná, hogy ezek megakadályozása érdekében tiltsák be a kamerák mobiltelefonokba való építését. Bezzeg a hangfelvétel! Na az aztán ördögtől származó dolog ám! Az egyre nagyobb elterjedtséggel rendelkező Windows Phone-os, iOS-es mobilokban, ahogyan a mobilplatformok többségében is, alapértelmezés szerint nem indítható el a hangrögzítés, azaz a telefonbeszélgetés rögzítése telefonhívás közben, mivel tombol a para azzal kapcsolatban, hogy mi lenne, ha halomra venné fel mindenki a beszélgetéseket, aztán esetleg előhúznák emiatt azt, aki a mobil oprendszerének törvényi megfelelőségéért felelős*.  
 
Holott ha egyszerűen telepíthető lenne olyan háttérben futó alkalmazás, ami egész egyszerűen felveszi a beszélgetéseket, titkosítja például azzal a szervizkulccsal, amit a szolgáltatók használnak a mobil függetlenítéséhez a felhasználók kérése esetén, minden további nélkül meg lehetne csinálni, hogy hasonló csalás esetén az érintett csak feljelentést tegyen, a rendőrség a szolgáltatótól kikért szervízkulccsal lekérje a beszélgetést akár úgy, hogy a feljelentő a rendőrségen átadja a mobilt az adott adatterület lemásolásának idejére vagy éppen on the air, a feljelentés után feltöltődjön a beszélgetés a hatóságokhoz, olyan visszatartó ereje lenne a telefonos csalásokkal szemben, mint annak, hogy a bűnözők nem igazán lopnak több okosmobilt, mióta tudják, hogy azok követhetőek.  Azért, hogy túl sok titkosított beszélgetés ne foglalja a helyet, a beszélgetések ésszerű időközönként felülíródnának a mobilon. 
 
Ha ezt a posztot most egy törvényhozó vagy rendfenntartó szerv tagja olvassa, esetleg csóválja a fejét, hogy azért nem úgy megy ez, mindennek a kialakítása nem kis pénzbe kerülne. Valóban nem. Viszont teljesen biztos, hogy kevesebbe, mint amekkora kárt okoznak telefonos átverésekkel, amit pedig még egyszer kiemelnék, a lépés preventív jellege, míg a magánszférát nem veszélyeztetné aránytalan mértékben, hiszen például Magyarországon a telefonbeszélgetések lehallgatása egyébként is bírói vagy ügyészségi engedélyhez kötött - és ott még nem is közlik az érintettel. A jelenlegi szabályozás - na meg az én tudásom - szerint ami a legszebb az egészben, hogy ha el is kapnak egy telefonos csalót rögzített beszélgetés alapján, aki mondjuk milliós tétellel károsított meg több idős embert, a nyomozati szakaszban ugyan bizonyíték egy ilyen telefonbeszélgetés, a bírósági szakaszban nem használható fel hangfelvétel bizonyítékként akkor, ha a másik fél nem tudott róla, hogy a beszélgetést rögzítik!  
 
*Az Android ezt remekül kijátszotta, igaz, nem ingyenes, de tényleg néhány garasért vehető olyan app, amelyik jó minőségben rögzíti a beszélgetéseket teljesen automatikusan. Ha olyan mobilod van, amire nem telepíthető egyszerűen beszélgetést rögzítő szoftver, de szeretnél felvenni egy-egy beszélgetést valami miatt, semmi másra nincs szükség, csak egy Jack-típusú kábelre, egy Y-elosztóra, a headsetedre és egy diktafonra, amiről egy magyarázó leírást ábrával együtt ebben a posztban találsz. Ismét megjegyzem, ha felveszel egy telefonbeszélgetést, de nem jelzed a hívónak, hogy a beszélgetést rögzíted, törvényt sérthetsz vele.  

0 Tovább

Villámposzt: na milyen nap van ma?


#péntek Pár nap szünet után ismét leszek, addig hogy érezzétek a törődést, íme egy audiovizuális csapás a múltból, ami méltán az informatika kultúrtörténetének egy örökzöld performansza:
 

0 Tovább

SMS értesítés a legfontosabb twitekről


Nem tudom, hogy mióta, az viszont biztos, hogy nem annyira régen elérhető a funkció már magyar szolgáltatók mobilszámaival is: a Twitteren beállítható, hogy a minket különösen érdeklő felhasználók twitjeiről a Twitter SMS-ben is értesítsen, természetesen ingyen. Mivel már rég lehet push üzeneteket kérni, ezért nem látszik, hogy ennek lenne valami értelme, viszont érdemes észben tartani, hogy az SMS akkor is működik, ha az adatforgalom valami miatt teljesen elérhetetlen.

Ha valahova elmegyek kiruccanni, akkor szándékosan csak egy általános iskolás koromban kapott, de máig működő butatelefont viszek magammal, amin lehet telefonálni és SMS-t küldeni és fogadni, aminek az a jelentősége, hogy ha valakinek nagyon sürgősen kellenék, mégis el tud érni illetve ha valamilyen szolgáltatás riasztást küld SMS-ben, értesülök róla. Teljesen hasonló módon, ha valaki ingyen szeretne valamiről értesíteni SMS-ben vagy éppen csak kíváncsi vagyok az aktuális breaking hírekre, egyszerűen csak beállítom, hogy az adott Twitter-csatornák twitjeiről kérek értesítést.

Sokan nem tudják, de a Twitter eredetileg nem egy klasszikus social webes szolgáltatásnak készült, a twitek hossza azért van 140 karakterre korlátozva, hogy egy twit kényelmesen elküldhető valamint fogadható legyen egy hagyományos méretű SMS-ben, ahol 140 karakter maga a twit, a fennmaradó 20 karakter pedig az @ jel, a felhasználói név és a felhasználói nevet és a twitet elválasztó szóköz. Azaz, hogy a felhasználók tudjanak SMS-ben is csevegni egymással, ami európai szemmel szokatlan lehet, az USA-ban viszont szinte kimutathatatlanul alacsony költség az SMS-küldés a szolgáltatóknak. Ennek egy mellékes funkciója, hogy a Twitter elérhető volt weben keresztül is. Tehát az összes USA-beli mobilszolgáltató a kezdetektől támogatta az SMS-twitelést, amihez aztán később különböző államok mobilszolgáltatói is csatlakoztak, a pillanatnyi, de nem teljes listát itt lehet megnézni.

Viszont eltérő funkcionalitással, azaz bizonyos szolgáltatók esetén csak fogadni lehet twiteket, küldeni viszont nem, egyes országokban nem csak szöveg twittelhető, hanem küldhető MMS is, ezen kívül jelentős eltérést mutat, hogy milyen mértékig lehet testre szabni, hogy mikről is kérünk értesítéseket. Ugyan csak egy szolgáltatóval teszteltem, úgy fest, hogy Magyarországon még eléggé kezdetleges a dolog:

Twitter Facebook SMS social web webcserkészet mobil

Ugyanakkor például egy műholdas szolgáltatónál már minden apróság beállítható és az üzenetfogadás ott is díjmentes, ami eléggé nagy dolog ismerve a műholdas technológiák költségeit.

Twitter Facebook SMS social web webcserkészet mobil

A műholdas mobilszolgáltatók alighanem azért hajlandóak támogatni ezt, hogy nehogy a konkurens szolgáltatóhoz képest lemaradjanak a felhasználói élmény szempontjából. Ugyanis műholdas mobilon twiteket fogadni aztán tényleg nagyon főnök. Kevésbé ismert, de az SMS-ek fogadása is pénzbe kerül a szolgáltatóknak, ezen kívül nyilván a Twitter vagy annak SMS-szolgáltatója felé nagytételben fizetniük kell az SMS-küldözgetésért, ritkábban éppen fordítva, azaz a Twitter fizet az adott szolgáltatónak.

Nem mellékesen finomhangolható az is, hogy azok közül, akiknek a csatornáira feliratkoztunk, kiknek a twitjei annyira fontosak, hogy SMS-ben is kérünk róla értesítést.

Twitter Facebook SMS social web webcserkészet mobil

Tehát a lehetőség webkettő-addiktoknak kötelező.

Korábban írtam róla, hogy a Facebookon történő eseményekről is simán kérhetünk SMS értesítést, mi több, SMS-en keresztül posztolhatunk is a Facebookra olyan szolgáltatón keresztül, amelyik támogatja ezt, ugyan a posztban leírt trükk, amivel Google Voice számot varázsolhatunk magunknak, már nem működik. Jó tudni, hogy a Twitter és a Facebook esetén nem ugyanaz, amikor csak be van rögzítve a mobilszámunk – mindenképp érdemes – amire például a szokatlan belépési kísérletekről küld a szolgáltatás SMS-t, de többet nem tud vagy ténylegesen text activated, azaz lehetőség van mindenről SMS értesítőt kérni és akár posztolni is SMS-ben. Ez utóbbi így fest asztali gépen valamint mobilalkalmazásban, az más kérdés, hogy én személy szerint szeretek beállítani minden ilyen extrát, amit aztán ki lehet kapcsolni.

Twitter Facebook SMS social web webcserkészet mobil

asztali gépen

Twitter Facebook SMS social web webcserkészet mobil

mobilalkalmazásban

0 Tovább

OneDrive tárhely többszörözése egyszerűen


Nemrég kiugróan sok olvasót érdekelt, hogy milyen alternatívák is vannak, ha nagy fájlok online tárolásáról van szó, ha maradunk freemiumos terepen, ezeknek mik az előnyei, hátrányai, és mindenek előtt tisztázandó, hogy melyiket mire tervezzük használni.

A Onedrive tárhely mérete ugyan csökkent, viszont egy fapados trükkel alighanem gyakorlatilag tetszőleges méretűre is növelhetjük.

Első lépésben létre kell hozni egy teljesen új Microsoft Accountot, amivel persze létrejön egy Onedrive tárhely is. Itt kell létrehozni egy tetszőleges nevű mappát, ami az egyszerűség kedvéért legyen "extra tárhely cheat", a példában meg "bardoczi@live". Ezt a mappát osszuk meg írásjoggal az eredeti MS-fiókunkkal, hiszen az teljesen különálló felhasználóként látszik.  

Ezt követően webes felületen, miután kiléptünk az újból, be kell lépni az eredetibe, majd ott a jobb klikkel kattintusnk a frissen létrehozott és megosztott mappára, ezt követően pedig az Add to my Onedrive menüpontra. Ekkor a mappa megjelenik a saját Onedrive mappáink közt is a böngészőben, persze jelölve, hogy egy megosztott mappa, amilyen módosítást abban elvégzünk, az érvényesülni fog az eredeti helyén is.

Onedrive tárhely cheat

Ezen a ponton kezdődik a varázslat: a kliensprogram ikonjára kattintva a Settings alatt elérhető, hogy milyen, a felhőben lévő mappákat szinkronizáljon a Onedrive kliens az asztali géppel. A lényeg: ott virít a megosztott mappa, akárcsak a többi, viszont annak ellenére, hogy egy másik Onedrive tárhely egy mappájára mutat, de a kliensprogram saját mappának tekinti.

Onedrive tárhely cheat

Természetesen nem 2,3 MB-s mappával, hanem félgigással teszteltem

Ez annyit jelent, hogy, már csak be kell jelölni és meg is jelenik a saját gépünk Onedrive-val szinkronizált mappájában. Ugyanúgy elérhető és a benne végzett fájlműveletek ugyanúgy szinkronizálódnak, mintha a saját tárhelyünkön lenne, viszont a lényeg, hogy amit oda feltöltünk, az nem a saját, elsődleges tárhelyünkből fogja elvenni a szabad helyet, hanem a frissen létrehozott és mappán keresztül összedrótozott fiók tárhelyéből! Azaz gyakorlatilag több fiók összedrótozásával a Onedrive tárhelyünk bármekkorára felhízlalható, ugyan egy-egy különálló fiókhoz tartozó mappába nyilván nem tölthető fel több adat, mint amennyi a hozzá kapcsolódó fiókon lévő szabad hely, azaz figyelni kell rá, hogy ne legyen több, mint – alapesetben 5 GB – ugyanis ekkor a Onedrive nem tudja feltölteni azt.

A Google Drive-ban is van olyan lehetőség, hogy egy megosztott mappát átemeljünk a saját tárhelyünkre, viszont hatalmas különbség, hogy ilyen esetben ott egy szabályos másolásról van szó, a saját tárhelyünkön is foglalja majd a helyet, míg a Onedrive, ahogy írtam, végülis csak megmutatja a kliensproginak, hogy milyen mappán kell dolgozni, de a mappa ténylegesen nem másolódik be a saját, elsődleges felhőnkbe.

0 Tovább

Gigabájtos? Ha fájlhoszting, legyen inkább terabájtos!


adattárolás adatmentés felhő fájlhoszting Tencent Qihoo 360 Kína terabájt Onedrive Yandex Mail.ruAhogy az Origón is volt róla szó, akinek volt ingyenes Microsoft Onedrive tárhelye, de nem jelezte, hogy az eredeti méretű tárhelyet szeretné használni továbbra is, annak a 15 illetve 30 GB-os méretű tárhelyét csökkentették 5 GB-osra, ami eléggé drasztikus lépés, emellett az Office 365 felhasználók korábban korlátlanként kínált tárhelyét 1 terabájtosra korlátozták.

Mi történt előzőleg? Hónapokkal ezelőtt lett belőle egy kisebb cirkusz, hogy a Microsoft korlátozza azoknak az Office 365 felhasználóknak a tárhelyét, akik figyelmen kívül hagyták a fail usage policy-t, azaz azt az írásban foglalt szabályt, ami szerint jelen esetben a felhőszolgáltató korlátlan tárhelyet ad, de a felhasználóról jóhiszeműen úgy gondolja, hogy nem generál ésszerűtlen adatforgalmat és nem tárol ésszerűtlen mennyiségű adatot a tárhelyén.

Itt megjegyzem, nagyon nem világos, hogy miért nem tudta a Microsoft a fair usage policyra hivatkozva csak az érintett felhasználók fiókjainál érvényesíteni a korlátozást. Azon sem lennék meglepve, ha döntően azok a felhasználók ontották volna fel a tárhelyre a HD poreszt terabájtos dózisban, hogy ne az ő gépükön tárolja a helyet, na meg a bővítményes mentéseket a saját gépük teljes tartalmáról, akik még csak nem is saját maguknak fizették az Office 365-öt, hanem például a munkahelyükön vagy az iskolájukon keresztül kapták. Megjegyzem, a Microsoft Magyarország egy nem is olyan régi kezdeményezés keretében a közoktatásban felsőoktatásban tanulók számára ingyenesen elérhetővé tette az Office 365 iskolai kiadását, hogy majd a munka világába kilépve a diákság tagjai mégse Google Docs-szal, Google Drive-val, Facebook-csoportokkal meg hasonló trágyákkal égessék már magukat vállalati környezetben. Persze a Microsoft azért mindezt annak tudatában lépte meg, hogy úgyis csak néhányan fognak majd átszokni a Microsoft-felhőre, hiszen könnyen belátható, hogy a kedvezményt kapott tanulóknak csak a töredéket használná ki az egy terabájtos tárhelyet, már az is bőven meghaladná az európai MS cloud kapacitásait amellett, hogy pokolian ráfizetéses lenne. Azaz a szolgáltató mindig úgy matekozik, hogy lesz ugyan néhány heavy user, viszont nagyon sokan csak minimális mértékben vagy se használják a szolgáltatást.

Ugyan a blogon volt már ugyanez, de annyira zseniális a sztori a csávóról aki az átalánydíjas svédasztalos étteremből ki lett tiltva, mert túl sokat zabált, hogy ismét beteszem, mert végülis nagyon hasonlóról van szó.

"Évek óta kering az interneten egy legendás bejegyzés, amelyben egy elégedetlen vevő leírta, hogy őt eltanácsolták egy budapesti svédasztalos étteremből, mert túl sokat zabált.

Sokan nem hittek abban, hogy meg lehet enni ezt a menüt: Egy eperkrémlevest, majd egy frankfurtilevest. Ezt követte egy meleg előétel: kacsamellfalat. Majd ettem KETTŐ szelet húst rizibizivel, fokhagymás mártással. Továbbá ettem kb. tíz "kisháromszögnyi" füstölt karaván sajtot, tökmagot, és egy tányér sült krumplit (álánatúr). Ezt követte kb. három dinnyefalat (kb. két harapásnyira voltak felvágva). Megettem egy banánt (kettőt vittem el, de egyet elcsórtak az asztaltársaim), valamint apránként egy pár kanál pirított tökmagot. Végezetül desszertként megettem két madártejet (kb. két deci volt egy), egy sárgadinnyés-túróhabos fagyit (egy gombóc fagyi, egy gombóc sárgadinnyés túróhab), meg még további két gombóc vaníliafagyit. Megittam 2 x 2 dl őszilét, egy fél pohár sangriát, két pohár kólát valamint egy kapuccsínót."

A következő fájlhoszting szolgáltatók biztosítják a megszokott szolgáltatásokat, azaz webes felületen elérhetőek, több platformra lehet telepíteni hozzájuk kilensprogramot, akárcsak a Onedrive, Google Drive vagy MEGA esetén. Ami fontos különbség, hogy míg bizonyos szolgáltatók esetén csak maga a regisztráció idegen nyelvű, aminél viszont minden további nélkül bekapcsolható a Chrome fordítója, ha valakinek az orosz problémát jelentene, a regisztrációt követően már a webes felületen az egészet át lehet állítani angol nyelvűre és rendelkezik angol nyelvű klienssel is, míg a kínaiaknál vagy nem vagy nem találtam meg.

Mail.ru Cloud – az „orosz freemail” felhőszolgáltatása lealázva mondjuk a Google Drive-ot,  kapásból 25 GB tárhelyet ad közvetlenül a regisztráció után, ha a felhasználó telepíti a mobilkliensét is, de nem kötelező azon keresztül semmit sem feltöltenie.

Az európai szemmel jóval barátságosabb Yandex Disk, amiről korábban már írtam itt, 10 GB-tal indít, néhány kattintással állítható át angol nyelvűre, ha pedig telepítjük a Yandex Mail mobilappot, kapásból 26 GB-os gyors és biztonságos tárhelyet kapunk minden földi jóval. Gyakorlatilag tökéletes alternatívája a Google Drive-nak, de inkább még jobb is.

adattárolás adatmentés felhő fájlhoszting Tencent Qihoo 360 Kína terabájt Onedrive Yandex Mail.ruMivel nem próbáltam ki, inkább csak a leginkább vállalkozó szellemű felhasználóknak geekeknek merném javasolni a kínai telco gigacég, a Tencent által nyújtott szolgáltatáscsoport fájlhoszting szolgáltatását, ami 10 TB (!!) tárhelyet garantál egy kis trükkel.

Ha minden igaz, a jól ismert QQ instant üzenetküldő szolgáltatásra kell regisztrálni, ami még angol nyelvű. Ezt követően a mobilra letöltött Tencent Cloud-ba a QQ-azonosítóval belépve már meg is adja a Tencent a 10 TB-os tárhelyet, amit aztán a Weiyun oldalán lehet ellenőrizni. Így egy kicsit zavaros lehet, de teljesen arról van szó, mint a Microsoft Account vagy a Google Account esetén: a regisztrációkor létrejövő fiókkal nem csak a levelező vagy instant üzenetküldő szolgáltatás érhető el, hanem több száz másik, így a Google esetében a Gmail, Google Analytics, Youtube, Google Drive, Google Keep, Google Calendar, Google Hangouts és így tovább. A Tencentnél teljesen hasonló a helyzet, csak éppenséggel a szolgáltatáscsoport tagjainak ilyen-olyan, egymásra még csak nem is hasonlító nevei vannak.

A Tencentnek valószínűleg full mindegy, hogy mekkora tárhelyet kínál, mivel Kínában alapvetően a net is lassabb, másrészt mindig tartsuk észben, hogy a szolgáltató korlátozhat az egyben fel- és letölthető fájlok méretét, a fájlok számát illetően, de korlátozhatja a tárolható fájltípusokat és a feltöltési sebességet is. Ha valaki úgy gondolná, hogy ezek az átlagos felhasználót úgysem érinthetik jobban ismert szolgáltatások esetén, annak ajánlom mondjuk ezt na meg ezt a másik összehasonlítást.

adattárolás adatmentés felhő fájlhoszting Tencent Qihoo 360 Kína terabájt Onedrive Yandex Mail.ru10 terabájtos tárhelyet írtam előbb? Hát persze, hogy lehet überelni! A Qihoo nem kevesebb, mint 36 TB-t ad, ha igaz, amit itt le van írva, ugyan lehet, hogy egyik-másik bravúr némi kínai nyelvtudást igényel, ugyan abban nem lennék teljesen meggyőződve, hogy az összes feltelepítendő app csak azt csinálja, amit valóban csinálnia kell és nincs valamelyikben ordas nagy backdoor, tehát ezeknek a kipróbálása az előzőhöz hasonlóan, virtuális gépen ajánlott.

De miért éri meg cégeknek dög nagy tárhelyet adni ingyen? Nos, sokszor végképp nem egyértelmű, de a Google esetén az IT kapacitáshoz képest a 15 GB-s tárhely lényegében erősíti a brandet. Másrészt sokszor az üzleti modell végképp nem világos, viszont ha arról van szó, hogy ennek a hátterében milyen infrastrukturális megvalósítás áll, semmiképp sem hagyományos szervereket képzeljünk el, hanem olyan fémtömeget, amit esetleg a gyártó kimondottan az adott web giant igényeinek megfelelően gyártott le, ha pedig nagy tömegben gyártanak le valamit, egy bizonyos szintig az ára annál inkább csökkenthető. Viszont ne feltételezzük egy-egy dög nagy tárhelyről, hogy ott aztán az adatok az örökkévalóságig léteznek, a Google és a Microsoft is fenntartja a jogot, hogy valamennyi inaktivitás után egyszerűen törölje a felhasználó minden adatát, másrészt ha valami gyanusan olcsó, annak a rendelkezésre állása sem teszi lehetővé, hogy egy szervezet nagyon támaszkodjon rá. Alighanem még a Google Apps adminisztrátorok közül is sokan nem tudják, de könnyedén beállítható, hogy ha valamilyen meghibásodás van abban az adatközpontban, ahol az adott szervezet adatait tárolja a Google, akkor arról küldjön emailen értesítést. Bekapcsoltam, gyakorlatilag nincs nap, hogy valamelyik, ráadásul fontosabb szolgáltatás részleteges ne halna le. Mivel a mezei Google szolgáltatások ugyanazon az infrastruktúrán futnak, mint a fizetős Google Apps különböző változatai, ezért feltehetően a Googlenél is teljesen hasonló a helyzet, csak nem annyira világos.

adattárolás adatmentés felhő fájlhoszting Tencent Qihoo 360 Kína terabájt Onedrive Yandex Mail.ru

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy valójában mennyi lehet üzemeltetni egy tényleg stabil fájlhoszting szolgáltatást, akkor például a Rackspace sávszélesség- és adattárolás árazásából lehet rá következtetni, abból pedig gyorsan kiderül, hogy nem olcsó mulatság.

Röviden: ismétcsak az első kérdés, hogy mi, miért, milyen rendelkezésre állással szeretnénk tárolni, különben értelmetlen feltenni magát a kérdést, hogy melyik fájlhoszting szolgáltató a legjobb. Ha valaki nem szeretné, hogy a letorrentezett HD pornó kollekciója, ami mennyiségében annyi, hogy alighanem az életbe nem tudná mind megnézni, ne a gépen tárolja a helyet, nyilván feltölthető olyan helyre, ahol nem olyan kínos, ha adatvesztés történik. Ha viszont dokumentumokat kell tárolni, de úgy, hogy abból garantáltan egy gramm se vesszen el, nyilván teljesen más a helyzet.

0 Tovább

Így csinált hülyét a FB a legszemérmesebb felhasználókból


Nincs másfél éve, hogy a Facebook elérhető a https://facebookcorewwwi.onion/ címen is a világ legismertebb anonimizáló hálózatán keresztül, a TOR-on keresztül. Sokáig nem volt világos, hogy a Facebooknak miért jó, ha anonim módon lehet bejelentkezni egy olyan közösségi szolgáltatásba, ami nem csak, hogy mindent tudni akar, de bármikor szabályosan igazoltathatja a felhasználót, hogy valóban a valós nevével használja-e a szolgáltatást, egyes államokban mobilos megerősítéshez köti a regisztrációt és így tovább. Lehetett sejteni, hogy miért jó, mostanra pedig eléggé világos lett.

TOR Onion web deep web Facebook anonimitás ITsec

Máig csak saccolható, hogy mekkora adathalmazt használ fel a Facebook, amikor eldönti, hogy egy-egy felhasználónak milyen hirdetéseket jelenít meg, de a megtekintett és lájkolt tartalmakon kívül nyilván szerepe van a bejelentkezés helyének is. A bejelentkezés helye, amit alapesetben az IP-cím alapján saccol meg a rendszer, biztonsági szempontból is fontos: ha például valaki mobilról és asztali gépről egyaránt különböző budapesti ill. magyar hálózatokból jelentkezett be az elmúlt néhány hónapban, az utolsó munkamenetet követően néhány órával hiába adná meg elsőre a helyes bejelentkezési adatait mondjuk Brazíliában, a rendszer jelszólopásra gyanakodna és valamilyen plusz ellenőrzésnek vetné alá a felhasználót a fiók védelme érdekében. Azt pedig tudjuk, hogy a TOR hálózat egyik lényegi sajátossága, hogy a net felé látható IP-cím alapján nem állapítható meg a felhasználó tényleges földrajzi helye, ugyanakkor ezek az IP-címek, amik a TOR hálózat ún. exit-node gépeinek címei és a felhasználók megkapják őket a használat idejére, egyszerű automatizált technikai módszerrel nem különböztethetők meg a mezei IP-címektől. /*más kérdés, hogy sok más alapján meg ordít a látogatóról, ha TOR-felhasználó*/ Most indítottam a TOR portable browserjét, a pillanatnyi IP-címem, azaz az exit-node címe 62.210.37.82, azaz úgy tűnik, mintha egy francia céges hálózatból, céges proxy mögül vagy céges VPN-ről léptem volna be, nem? A Facebook is így látja, teljesen más viszont a helyzet, ha valaki a fenti, .onion-os címen keresztül érkezik, hiszen az kizárólag TOR-on keresztül érkezhet, ennek megfelelően pedig a belépéshez használt IP-címeket már csak össze kellett gereblyéznie a Facebooknak, így alighanem most ők rendelkeznek a legpontosabb és legnagyobb adatbázisról, ami a TOR-os IP-címeket illeti. Hogy mi ennek a gyakorlati jelentősége?

TOR Onion web deep web Facebook anonimitás ITsec

...már jól tudja

Később már ha a TOR-felhasználó nem .onion-os címen keresztül érkezik a Facebook bejelentkező oldalára, hanem simán a fb.com címen, viszont az IP-címe abba azon címek egyike vagy azokba a címtartományokba passzol, amikről korábban igazolódott, hogy a TOR-hálózat építőelemei /*pontosabban szélei, ha úgy tetszik*/, abból sokkal több következtetést lehet levonni, mint elsőre látszik. Egyrészt a Facebook tisztában lesz azzal, hogy a felhasználó valódi földrajzi helye nem az, ami az IP alapján látszik, így a hirdetések megjelenítésénél már nem fogja figyelembe venni. Másrészt a Facebook finomhangolni tudja, hogy a felhasználót mennyire riogassa gyanus bejelentkezési kísérletekre figyelmeztetve, ami pedig a legeslegfontosabb, nagyon sokat tanul azoknak a felhasználóknak az érdeklődéséről, akik TOR-on keresztül érkeznek rendszeresen, hiszen sejthetően éppen ők sokkal fogékonyabbak az anonimitást fokozó technikák, szolgáltatások iránt, így nekik pont ezeket érdemes hirdetni - természetesen később akkor is, amikor már nem TOR-on keresztül kapcsolódnak.

Nem is érdemes nagyon ragozni, hogy a hirdetés annál hatékonyabb, minél célzottabb, márpedig ha a Facebook tudja, hogy a felhasználó helyét nem szabad figyelembe vennie és mindenféle anonimizáló, na meg magánszféra védelmére kihegyezett geekséget tud elé tolni a hirdetéseiben. Azaz sebészi pontossággal fogja tudni, hogy kiknek érdemes ilyesmit hirdetni, mi több, tovább tudja a Facebook vizsgálni azt, hogy milyen érdeklődési trendek jellemzőek a TOR-ozó, azaz önmagukat gyakran anonimizáló felhasználókra.

Alighanem nem én mondtam először, de nagyon igaz: ha valaki alaposan magára akarja vonni a figyelmet, nincs is remekebb módszer, mint az aktuálisan tutimenőnek számító magánszférát védő technikát használnia, rendszerint ész nélkül, mivel még több anonimizáló és PET /*privacy enhancing technology*/ együttes alkalmazása sem ér semmit, ha nem ésszel használják. Másrészt már megint az derül ki, hogy egy tényleg jó VPN-szolgáltató ezerszer értelmesebb megoldás, mint a TOR vagy annak valamilyen klónja. A posztot egyébként egy feltételezés tesztelése után írtam meg, egy kísérleti FB-felhasználóval rendszeresen TOR-oztam, aztán figyeltem, hogy hogyan alakulnak az elém talicskázott hirdetések.

Kép: comicsalliance.com

0 Tovább

Először engedélyezték génmódosított embriók létrehozását Európában  


Európában elsőként, Nagy-Britanniában engedélyezték génmódosított emberi embriók létrehozását, ugyan nem gyógyászati céllal. A lépés tudományos és jogi szempontból is rendkívül előremutató.

molbiol biológia élettudomány orvosbiológia CRISPR géntechnológia IVFA brit Francis Crick Intézet még 2015 szeptemberében kérelmezte, hogy kísérletes céllal génmódosított embriókat hozhassanak létre a meddőség korai okainak kutatása érdekében, az engedélyt valójában csak most kapták meg.  

Európában mesterséges megtermékenyítéssel (IVF) létrehozott emberi embriókat csak úgy lehet törvényesen létrehozni kísérleti céllal, ha a kutatók garantálták, hogy abból elkülönítik a kísérleti célú felhasználásra szánt sejteket, az embriót pedig nem hagyják tovább fejlődni egy meglehetősen korai állapotnál. Emellett az emberi génállományba való beavatkozás főleg ivarsejtek szintjén tilos. Jogi és elvi szempontból is áttörés, hogy brit kutatóknak törvényes lehetőségük nyílt génmódosított embriók létrehozására, amiket nem ültethetnek be, viszont a megtermékenyítéstől számított 5-7 napig lehetőségük nyílik megfigyelni az embrionális sejtek osztódását a szedercsíra állapoton át egy kezdetleges hólyagcsíra állapotig, amikor megjelennek az embriózsáksejtek, mindezt in vitro, azaz laborkörülmények közt.  
 
A kísérletet vezető Kathy Niakan elmondta, korábban ugyan volt lehetőségük egereken kísérletezni, ott viszont az embrionális fejlődés annyira eltérő, hogy abból nem lehet következtetéseket levonni azzal kapcsolatban, hogy embernél, hölgyek esetében miért akadhat el a folyamat az embrió fejlődésének egészen kezdeti szakaszában, ami a meddőség egyik gyakori oka. 

molbiol biológia élettudomány orvosbiológia CRISPR géntechnológia IVF

Megtermékenyített petesejt néhány napos állapotban

A genetikai módosításokat a CRISPR-cas9-techikával végzik majd, úgy remélik, hogy a kezdeti fejlődésben szerepet játszó gének ki- vagy éppen bekapcsolását és az ennek megfelelően változó fejlődés eltéréseinek felderítésével pontosabb képet kaphatnak azzal kapcsolatban, hogy mi lehet az oka annak, ha az embrionális fejlődés még az elején megtorpan meddő hölgyeknél. Elsőként az OCT4 knock-out embriókkal, azaz olyan embriókkal kísérleteznek, amikben az OCT4 gént teljes egészében kikapcsolják. A kísérlet lényege, hogy egy-egy kulcs szerepet betöltő gén működése számos más gén működésére hathat, amiknek szerepük lehet a kezdeti fejlődési fázisban szükséges RNS-ek és fehérjék létrejöttében, így végső soron az embrió fejlődésében. Az ún. génexpressziós mintázat elemzése teszi lehetővé annak vizsgálatát, hogy egy gén működésének megváltoztatása esetleg akadálya-e annak, hogy más gének esetén a DNS-ről RNS-lenyomat készüljön, hiszen ettől függ a fehérjék szintézise is.  
 
A megfigyelés viszont európai törvényi szabályozás miatt csak az embrió 250-260 sejtes állapotáig történhet, ami a gyakorlatban 5-7 napot jelent. A korai embrionális fejlődés molekuláris szabályozómechanizmusainak jobb megértése később célzottabb terápiák kidolgozását teszi majd lehetővé.  
 
Kép: Wikipedia, freedigitalphotos.net

0 Tovább

Google Zeitgeist 2015: normális fogalma, újraértelmezve


Google Zeitgeist gender transzgender kultúra polkorrekt véleménynyilvánítás kulturális evolúció evolúciós pszichológia kutyanő macskanő LMBTQIA-ROTLFMAONem vagyok biostatisztikai szakértő. Sokan mások sem azok, akik meg tudják különböztetni a többségitől, megszokottól a kevésbé megszokottat, a ritkábbat, esetleg rendkívül ritkát.

Mindenek előtt nézzük meg ezt a remek videót, a biológiai nemét tekintve férfinek született emberről, aki miután a feleségével összehozott 6-7 gyereket, rájött, hogy ő valójában egy hat éves kislány, így annak megfelelően kezdett élni és most nevelőszülei nevelgetik Kanada valamelyik elborult részén.

Annak, hogy a ritkább megjelenésű vagy viselkedésű dolgokkal kapcsolatban amolyan triggerek mentén előítéletek kapcsolódnak be a tudatban, esetleg félelmet vagy undort keltenek, elengedhetetlen szerepe volt az ember evolúciójában, hiszen rég kihaltunk volna, ha emberelődeink nem kellő elővigyázatossággal viszonyultak volna az olyan dolgokhoz, aminek a viselkedését nem tudták eléggé jól bejósolni, lévén, hogy eltért a megszokottól. A természetben igen sok, élénk színű növény mérgező, ezeket az előemberek nem ették meg. Alighanem mindig is voltak különösen problémás, másoknak kegyetlen kárt okozó egyedek, őket kiközösítették, ami egyet jelentett a halálos ítélettel, majd a civilizáció megjelenésekor már pszichopatának nevezték őket és börtönbe zárták. Természetesen a külső jellegek alapján történő osztályozás messze nem volt tökéletes, még középkorban is a legtöbb helyen a görcsrohamokkal és pánikszerű állapotokkal járó rosszulléteket ördögi megszállásnak gondolták, aztán az ördögűző jó esetben nem verte halálra az érintettet ördögűzés apropóján. Azaz még egyszer: messze nem volt tökéletes a rendszer, de a többséget védte.

Aztán ahogy a civilizáció változott – szándékosan nem mernék úgy fogalmazni, hogy előre haladt vagy fejlődött – megfigyelések alapján rájöttek, hogy nem kell tartani például az albínóktól, átlagosnál több ujjal rendelkezőktől, egyáltalán bárkitől, aki kinézetében eltér a többségitől, ahogyan igaz ez a többségitől eltérő magatartásformra is. A túlságosan impulzívakat megpróbálják nevelni, akik bármilyen betegség miatt hajlamosabbak a szokatlan rosszullétekre, segítenek nekik és így tovább.

Idővel minden tudományág szempontjából egyre problémásabb lett meghatározni, hogy mi is a norma, mit nevezhetünk normálisnak, mit kórosnak, a kóros lehet-e normális, és így tovább, végülis szinte minden téren a normálisnak egy olyan megengedő definíciója vált elfogadottá, ami még az átlagostól való legszélsőségesebb, evolúciós szempontból pedig egyértelműen maladaptív, esetlegesen másokra nézve veszélyes magatartásformákat is a normális egy változatának tartja, részint azért, mert ha valamit nem sorolnának a normálishoz, annak idővel meglenne a társadalmi visszhangja is. Találunk olyan szexualitással foglalkozó, korszerű kötetet, amelyik tudományos alapon megmagyarázza, hogy a hullák vagy a széklet és kosz iránti szexuális vonzalom vagy éppenséggel az állatok, esetleg gyerekek iránt érzett szexuális vonzalom a normális egy változata, és tudománytalan lenne azt mondani rá, hogy „nem normális”. Érdekes, az intelligenciahányados esetén a túl alacsonyra szabad mondani, ami pedig a túl magasat illeti – aminek az objektív kimutatása méréstechnikai okból, azaz, hogy nincs rá elég jól standardizált teszt – ugyanúgy szabad mondani, hogy nem normális, na, itt nem ez a helyzet.

A Google a keresési trendeket alapul véve minden év végén elkészíti a saját Zeitgeist videóját, ami a professzionális vágásnak, jól eltalált liftzenének és egyáltalán annak köszönhetően, hogy tényleg felismerjük a videóban azt, ami az adott évet meghatározta, nem csoda, hogy annyira népszerű. Az idei viszont erősen kilóg a sorból: ugyan eltelt néhány hét a feltöltés óta, de a Youtube-on a lájkok és a diszlájkok aránya alapján látszik, hogy ilyen elhibázott Zeitgeist videó még nem volt és alighanem nem is lesz.

Többek közt ami tetszett a korábbi évek videóiban, hogy egyrészt megmutatták a keresési trendek alapján, hogy mi az ami a világ alakulására hat, másrészt az emberi teljesítményt, kitartást, tehetséget és bátorságot helyezte középpontba, olyan emberi értékeket, amikre büszkék lehetünk. A 2015-ös esetén viszont egy nőnek öltözött pasas - óh, bocsánat, szakszerű gender szóhasználattal talán méh nélküli nő - dörmög a videó kétharmad részében, ami önmagában alighanem még nem verte volna le a biztosítékot a többségnél. A videó olyan témát helyez középpontba, ami nem szól emberi teljesítményről, végképp nem olyan dologról, amire büszkének lehetne lenni, ami persze nem jelenteni azt, hogy szégyelleni kellene. A központi téma az USA-ban általánosan, szövetségi szinten elfogadott melegházasság és az ezzel összemosott 2015-ös totális gender őrület, holott tény, hogy az első érinti mondjuk a népesség maximum 15%-át, ha hozzávesszük a hozzátartozókat is, az utóbbi meg – mármint a transzgenderkedés - a népesség néhány ezrelékét.

Korábban már írtam róla, hogy irdatlanul túl volt lihegve ezt az egész melegházasodós téma, mivel az USA-ban eddig is, ha valaki házasodott volna azonos neművel, de olyan államban laktak, ahol nem lehetett, simán elmehettek olyan államba, ahol erre megvolt a lehetőség. Persze, lehet mondani, hogy az elvi jelentősége nagy, de igazából én nem látom, hogy ez annyira eszelősen nagy lépés lett volna, mint amilyennek mutatták, mi több, igen káros módon többek közt pont azokról a problémákról vonja el a figyelmet, amivel a nem heteró hölgyeknek és uraknak szembe kell nézniük. Az lenne a történeti léptékű előrelépés például, ha mondjuk az ezzel kapcsolódó diszkrimináció tilalmát valóban sikerülne erélyesen érvényesíteni, ha nem is a teljes fejlett világban, hanem a jóléti államokban. Vagy éppen azt sikerülne megoldani, hogy a gyermekprostitúció tilalmának nemzetközi érvényre jutásához hasonlóan érjék el azt, hogy a nem teljesen heteró arcoknak ne kelljen retorziókkal szembenézniük a világ gazdaságilag fejlett, viszont ilyen téren kevésbé toleráns államaiban. Ugyan meg lehet csinálni, hogy az USA-ban az érintettek örömködnek nem törődve azzal, hogy a világ más tájain mi van - nem mintha kötelességük lenne törődni vele, viszont eszelősen gyökér dolog ez a típusú szelektív értelmezés, ami szerint ha valami nincs előtérben, mint megoldandó probléma, az olyan, mintha nem is létezne.

Ahogyan az sejthető volt, a normális fogalmi kereteinek elmosása magával hozza annak a lehetőségét, hogy ezzel többen jó alaposan vissza fognak élni. Egy kanadai transzgenderológiával vagy mi a jóéggel foglalkozó szervezet, aminek a webhelyét még nem mertem megnézni, előhúzott egy biológiai lényét tekintve hím fickót, aki családapaként éldegélt, összelőttek az asszonnyal hét gyereket, majd rájött, hogy ő valójában nem egy negyvenes pasas, hanem egy hétéves kislány. Ha mindez még nem lenne elég, hát persze, hogy volt egy házaspár, aki Kanadában örökbe is fogadta és hétéves kislányként nevelik.

Jó, oké, erre meg azt tudom mondani, hogy amíg másra nézve nem káros, addig miért ne éljen a fickó hétéves kislányként. Na ezen a ponton amúgy nem csak egy radikális portál, de úgy tényleg bárki azt mondaná, hogy az ilyeneket nemrég még a cirkuszban mutogatták. Viszont! Miért vagyunk annyira biztosak abban, hogy ha továbbgyűrűzik az, ami mai szemmel nézve maga a nettó őrület, legyen szó akár a nőről, aki macskának képzeli magát, akár a hétéves kislányként élő fasziról, hogy ez másra nézve biztosan nem káros? A homofóbok gyakran jönnek azzal az érveléssel, hogy nem jó, ha LMBTQIA bácsik, nénik, pöcsöslányok mászkálnak a belvárosban nyár közepén, mert meglátja a gyerek, aztán majd ilyen-olyan fejlődésbeli károsodást szenved. Ilyet mondjuk sosem igazolt a tudomány, mi több, tény, hogy a gyerek nem csak kiskorábban, hanem később is nagymértékben támaszkodik a modellkövetéses tanulásra, viszont olyan egészen egyszerűen nincs, hogy egy klasszikus családmodellben nevelkedő óvodás vagy kisiskolás meglásson egy pöcsöslányt, aztán azért váljon később pöcsöslánnyá például, egyszerűen azért, mert az idő többségében nem azt látja. Ez körülbelül olyan sötét hülye feltételezés, mintha azt állítanánk, hogy a gyerek lát egy pofozkodó párt egyszer az utcán, aztán élete végéig nőverő lesz.

Amikor viszont polkorrektségből túl gyakran sorolja a normához a tömegkommunikáció azt, amit nagyszüleink alighanem nem neveztek volna annak, az már könnyen lehet, hogy más eset.

Nem leszek polkorrekt, de legalább őszinte igen: most nézzük meg ezt a négykézláb mászkáló, szegecselt pofájú gnómnőt, aki arra döbbent rá, hogy egy ember testbe született macska és persze aki azt mondja, hogy ez nem normális, az bebörtönözni való maradi büdös bunkó, hát persze...

Már így is meglehetősen eltértem a blogon megszokott témától és szóhasználattól, de nem érezném a dolgot polkorrektnek, ha ezek után nem ejtenék néhány szó, ha a macskanő után nem írnék néhány sort a kutyanőről, egészen pontosan arról a hölgyről, aki egy videó tanusága szerint a kutyákhoz hasonlóan a szökőkútba mártja a fejét, abból iszik kutya módra, otthon alighanem ketrecbe van tartva, az urának pedig mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy néha kiviszi a közeli plázába sétáltatni, természetesen pórázon, ahogy illik.

A kínos, erősen tizennyolc pluszos kérdés már csak az, hogy amikor az ürge otthon kifejezi vonzódását párja iránt, az most akkor parafiliának számít lévén, hogy a csaja egy kutya vagy éppenséggel valami teljesen másnak, amire a gender-aktivisták még nem találtak ki megfelelő terminust?

A Google 2015-ös Zeitgeist videójának szokatlan fogadtatásáról szerettem volna először csak írni, aztán írtam teljesen másról is. A nagy-nagy kérdés többek közt az, hogy hogyan harmonizálható a polkorrektség, kisebbségek felé mutatott szolidaritás a többség számára még elfogadható nézetekkel és egyáltalán a normális ésszel. Ezen kívül, milyen hatásokkal járhat, ha elmosódnak a normák határai, mert határozottan ez a trend, ha azt nézzük, hogy nemrég az Oxford Egyetemen azért mondtak le egy abortuszról szóló vitát, mert a hölgyek kifogásolták, hogy a méh nélküli személyek [dafuq?] is felszólalhatnak a kérdésben, míg a Cardiff Egyetemen egy feminista előadását fújták le, mivel egy korábbi könyvében azt írta, hogy egy herélt férfi nem feltétlenül viselkedne nőként, amit a transzneműekre nézve találták túl sértőnek a hallgatók. Hogy a polkorrektség jegyében módszeresen hogyan nyírják ki a véleménynyilvánítás szabadságát egyes egyetemeken, a Telegraph sederített egy – számomra sokkoló – összeállítást nem is olyan rég.

IMHO az egészben talán a legszomorúbb, hogy ha ez így megy tovább, pont úgy üt vissza a dolog, hogy a többség azokkal nem lesz szolidáris - függetlenül attól, hogy milyen kisebbségben lévő csoportról van szó - akiknek elemi érdekük lenne, hogy elfogadják őket és ne szenvedjenek hátrányt amiatt, hogy eltérnek valamilyen szempontból az átlagtól. És Ti, hogyan gondolkodtok a normáról és a normával kapcsolatos helyes közbeszédről? Pollbox szándékosan nincs, kommentben vagy emailben tessék csengetni!

0 Tovább