About...

Napi betevő adag elírás, elütés és helyesírási hiba egy helyen! Amúgy meg #információbiztonság #webcserkészet néha #élettudomány

bardóczi ákos @post.r

blogavatar

minőségi kontent-egyveleg

RSS

cimketenger

ITsec (37),privacy (17),Facebook (17),social media (11),itsec (11),egyéb (11),social web (9),biztonság (8),mobil (8),OSINT (6),jog (6),magánszféra (6),tudomány (6),szellemi tulajdon (6),Google (5),email (5),molbiol (5),felzárkóztató (5),szájbarágó (5),webcserkészet (5),plágium (4),Nobel-díj (4),kriminalisztika (4),terrorizmus (4),big data (4),kultúra (4),genetika (3),pszichológia (3),molekuláris biológia (3),biztonságpolitika (3),CRISPR (3),Android (3),online marketing (3),sajtó (3),élettudomány (3),gépi tanulás (3),Onedrive (3),üzenetküldés (3),jelszó (3),2015 (3),orvosi-fiziológiai (3),Apple (3),Gmail (3),reklám (3),konferencia (3),webkettő (3),biztonságtudatosság (3),kriptográfia (3),levelezés (3),magatartástudomány (3),azelsosprint (3),popszakma (3),hype (3),open source intelligence (3),torrent (3),nyelvtechnológia (3),bejutas (2),tweak (2),villámokosság (2),cas9 (2),Yoshinori Ohsumi (2),Hacktivity (2),génterápia (2),fiziológia (2),természetes nyelvfeldolgozás (2),Reblog Sprint (2),bűnügy (2),Pécs (2),nyílt forrású információszerzés (2),webkamera (2),deep web (2),P2P (2),Netacademia (2),arcfelismerés (2),DDoS (2),Balabit (2),bűnüldözés (2),TOR (2),kulturális evolúció (2),ransomware (2),hitelesítés (2),SPF (2),Whatsapp (2),neuropszichológia (2),szabad információáramlás (2),FUD (2),DKIM (2),2-FA (2),bolyai-díj 2015 (2),molekuláris genetika (2),jövő (2),sudo (2),IDC (2),cyberbullying (2),social engineering (2),malware (2),tartalomszolgáltatás (2),meetup (2),facebook (2),reblog (2),videó (2),titkosítás (2),kutatás (2),epic fail (2),pedofília (2),netkultúra (2),nyelvtudomány (2),vírus (2),hírszerzés (2),iOS (2),farmakológia (2),szociálpszichológia (2),tanulás (2),biológia (2),gépház (2),bulvár (2),bug (2),Tinder (2),öröklődő betegség (2),Yandex (2),könyv (2),beszélgetés rögzítése (2),pszeudo-poszt (2),Twitter (2)

Plágiumot kutatni tilos!


Higgyék el nekem, ha lenne olyan fikablog, ami konkrétan a tudományos fórumokról mazsolázik, bőven fel lehetne tölteni tartalommal rendszeresen, ugyanúgy, ahogy a klasszikus tematikájú fikablogok feltöltik rendszeresen a posztjaikat RajVIP-ről, Facebook legsötétebb bugyraiból és hasonló helyekről származó fotókkal.

Néhány nappal ezelőtt nem kisebb helyen, mint a Pattern Recognition, Data Mining, Machine Intelligence and Learning LinekdIN-csoportban - ami nem mellékesen lassan húszezer tagot számlál - magának a csoportnak a moderátora tett közzé egy posztot, amivel vélhetőleg azt akarta az arra tévedők tudomására hozni, hogy aki ahhoz gyűjtene információkat, hogy hogyan plagizáljon, bannolva lesz. A posztot szöveghűen idézem Belur V. Dasarathytől, mindenesetre kis kutakodás után nincs okom feltételezni, hogy nem ő írta volna:

"Posts that directly or indirectly seek technical help (or offer to technically help) in carrying out the actual research and/or writing a thesis or paper which in effect promotes plagiarism will not be permitted. Such attempts, which subvert the integrity of academic processes, should not be tolerated. Members who post such items will be removed permanently from the group."

Én mondjuk jóval több trollkodós kommentre számítottam, gyorsan kiderült, hogy a LinkedIN többé-kevésbé tudományos tagjai sem különböznek alapjaiban az átlag kommentelőtől:

- érkezett az "elégedett vásárló" kommentje, aki szerint a felhívás túl arrogáns
- A Matematikus, aki mindenkinél okosabb, mivel levezet, definícióért kiált, selyempapírba burkolva kifejti, hogy szerinte ez hülyeség, de akár cáfolna, akár megerősítene valamit, az nem jön össze, de nem is baj, mert számára az a fontos, hogy más is lássa, hogy ő milyen okos
- az egyszeri ember, aki le szeretné csapni a magas labdát coolságból és konkrét precedenst szeretne látni, persze tudja, hogy úgysem fog kapni
- az ember, aki még mindig nem érti, hogy mi az ábra, mi több, szeretné, ha tisztázná a poszt megfogalmazója, hogy mire is gondolt pontosan.

Aki pedig még képes ötvözni az intuíciót, józan eszet a szakmaisággal, röhög az egészen és megtartja a véleményét magának.

Kezdjük ott, hogy a szellemi tulajdon ellopása azóta létezik, mióta egyáltalán van szellemi tulajdon, így teljesen érthető, hogy ez ellen a tudománynak teljes mellbedobással kell küzdenie. Viszont ahogy az igazságügyi orvosszakértők képzéséhez kellenek olyan alaposan dokumentált esetek, ami részletesen taglalják, hogy hogyan lőtték ementálivá a maffiózót és hogyan próbálták az elkövetők eltüntetni a nyomokat, a plágiumok kutatása is elképzelhetetlen kivesézett plágiumügyek tanulmányozása és a kapcsolódó metodikák tanulmányozása nélkül. A plágiumkutatásban pedig szintén nem lehet objektíven eldönteni, hogy egy poszt a tudományos kutatást szolgálja vagy egy valaki azzal kapcsolatban puhatolózna, hogy hogyan koppintson profibban. Ha ez nem így lenne, súlyosan sérülne a szabad információáramlás, ugyan dereng valami, néhány évvel ezelőtt LinkedIN-fajsúlyú oldalak akarták betiltani a Wikileaks-es forrásokra való hivatkozást... Nem volt egy sikersztori, na.

Ráadásul a plágiumkutatás pont azon területek egyike, amibe aligha lehet olyan módon beletanulni, hogy attól valaki hatékonyabban tudjon szellemi tulajdont lopni, ugyanis ideális esetben ha ilyen történne, minden bizonnyal lenne az elkövetőnek olyan kollégája, aki szöveg esetén szövegnyelvészeti eszközökkel akár rá is tudná bizonyítani a kollégájára a csibészséget. Tessenek csak csak találgatni, hogy egy hobbi-csempésznek mennyi esélye lenne. Teljesen hasonlóan, ha például egy igazságügyi orvosszakértő csalfaságon kapja az asszonyt, majd a szeretővel együtt elteszi mindkettőt láb alól, majd gondoskodik a nyomok gondos eltüntetéséről, pont a modus operandi lesz az egyik, ami rá tereli majd a gyanut, bármilyen profin is próbálta a gyilkosságot kivitelezni, a nyomozók nagy sansszal - más szakértők bevetésével - végül rá tudnák bizonyítani a bűncselekményt.

Szóval ortó nagy hülyeségnek tűnik bármit is tiltani ilyen módon, pláne tudományos közegben - a felhívásban a "directly or indirectly" fordulat a legszebb :) - hiszen egyrészt értelmetlen, másrészt összességében nem éri el a célját. 

Hiszen ha például egy tisztességes módszereket ajánlgató SEO-val foglalkozó oldal kiköti, hogy milyen módszerek nem taglalhatóak, és nem csak foganatosítja, de még betartatnia is sikerül, lesznek olyan arcok, akik átmennek a fehér vagy éppen szürke zónából egy totál blackhat SEO fórumra, ami megengedi például annak a taglalását, hogy hogyan kivitelezhető például egy ún. SEO-poisoning. Egy kémiával foglalkozó fórum is betilthatja, hogy robbanószerek vagy mérgek előállításáról diskuráljon a nép, de minek?

Példákat lehetne hozni bőven, de fölösleges. Egy olyan világban, ahol a kutatók egyre több apró diszciplináról tudnak egyre többet, jó kérdés, hogy emiatt a gyakorlatias szemlélet háttérbe szorul-e, aztán ennek eredőjeként többé-kevésbé elismert figurák mondanak vagy írnak egyre idiótább dolgokat?

képek innest': rudebaguette.com , hofstra.edu

2 Tovább

Egy webkettes óriás jövője és a Debilnet Hungary tanulságai


Nemrég vettem részt egy nagy-nagy online marketinggel foglalkozó konferencián - amit most nevezzünk csak Debilnet Hungary 2014-nek - ahol megkérdeztem néhány hardcore online marketinges [vagy annak tűnő] arcot, hogy a mi a véleményük a ELLOról, amiről már hónapokkal ezelőtt lehetett olvasni, miszerint egy olyan közösségi szolgáltatás, ami üzleti stratégia és privacy-kezelés szempontjából pont a Facebook ellenpólusa: egy olyan szolgáltatás, ahol többek közt nemhogy személyre szabott reklámok nincsenek, hanem semmilyenek, maximálisan tiszteletben tartják a felhasználók személyes adataihoz fűződő jogait, azokat semmilyen formában nem adtják tovább harmadik félnek, sőt eltekintenek az olyan baromságoktól is, minthogy a felhasználónak a valódi nevén kötelező használniuk a szolgáltatást. [csak megsúgom, hogy a netes kultúra kezdetén meg az volt teljesen természetes, hogy mindenki szabadon dönthetett róla, hogy a chatet, fórumokat, egyebeket, a saját nevén használja vagy inkább úgy dönt, hogy marad anonim, IMHO szerintem ma is ez lenne a természetes hozzáállás a webszolgáltatások részéről, ez akár passzol a működési modelljükbe, akár nem].

ELLO

Szóval több szakértő szerint az ELLO csúfosan el fog bukni, mert ha nincs hirdetés, megfogható bevétel, ilyen módon működtetésre fordítható anyagi alap sincs. Lehet. De kinyilatkoztatásként ezt rávágni egyrészt amellett, hogy még túl merész, egysíkú csordaszellemet tükröz pont egy olyan közegben, ahol elvben az innovatív gondolataikkal keresnek az online marketingben utazó jómunkásemberek.

Persze, láttunk már színes-szagos webóriásokat óriási hype közepén születni, majd a felhasználók többsége előtt csúfosan elbukni, mint amilyen a Google+ és láttunk olyat is, aminek kezdetben nem is igazán volt üzleti modellje, egyszerű, mint a faék és máig virágzik, mint a Twitter.

Az ELLO esetén a szakértő urak és szakértő hölgyek amibe nem gondolnak bele, hogy az ELLO reklámmentesnek mondja magát ugyan, viszont azt nem állítja, hogy esetleg nem tér át például freemium modellre később, jó esetben olyan módon bevezetve, hogy a felhasználó továbbra is dönthet róla, hogy elfogad-e hirdetést esetleg extra funkciókért vagy továbbra sem, elfogadt, de limitált mértékben vagy egyáltalán nem. Ekkor pedig rögtön más lesz a leányzó fekvése. Hozzáteszem, az már most látszik, hogy nem követték el az ELLO-nál azt az ordas nagy hibát, mint amikor évekkel ezelőtt szintén a Facebook ellenpólusaként mások beindítottá a Diaspora Projectet ami meg persze túl zavaros volt az átlag júzernek, el is felejtettük körülbelül azonnal.

Legyetek erősek: már most is több, jól futó szolgáltatás is létezik, amelyik egyáltalán nem a targetált hirdetésre alapuló üzleti modellel működik.

Persze könnyen lehet, hogy az ELLO is, többek közt a minimalista stílusa miatt nem fogja meg azokat a felhasználókat, akiknek felhasználói élmény kell, de azonnal (l. később) azokat viszont idővel igen, akik ennek ellenére, cserébe minőségi közösségi tartalmat kapnak, mivel nem kell napi rendszerességgel hide-olni a többszörösen büntetett előéletű, jófejségből ismerősnek felvett általános iskolai osztálytárs alaposan dokumentált romcskocsmai bebaszásairól készül képeket és hasonlókat. És hasonlóan a Twitterhez vagy a Tumblrhez, _meg_kell_dolgozni_ azért, hogy share-eljenek, like-oljanak, fave-eljanak, retwit-eljenek, repost-oljanak stb, mégpedigleg _idegenek_számára_is_értékes_tartalom_megosztásával. Na ez az, amire egyrészt jónéhányan nem lesznek képesek, másrészt ezért nem kerül olyan égtelen mennyiségű értelmetlen mocsok a közösségi falra, harmadrészt pedig - az előző kettőből adódóan - ha szűrt a közösség, ilyen módon minőségi a kontent is, az meghozza a felhasználói élményt, ami miatt érdemes lesz rendszeresen belépni és időt ott tölteni. Mert igen, ahogy arra már korábban utaltam, az, hogy a Facebookról rendszeresen annyit mondanak, hogy évek óta "mindent visz", nem jelenti azt, hogy a felhasználók máshol ne töltenének időt, ha látják értelmét, így például a LinkedIN normálisabb csoportjait is rendszeresen látogatja az, aki minőségi tartalmat akar és nem Macavagyok Fákkyeah Osztcső, mint másod-harmadszintű ismerőseinek baromságai, amik a FB működésmódjából adódóan átszivárognak az elsőszintű ismerősök falára, onnan pedig nekünk is kerülgetnünk kell.

Szóval lehet még ebből az ELLO-ból valami, persze az is simán lehet, hogy nem lesz, de óva intenék mindenkit, a nyáj után bégesse kinyilatkoztatásként, hogy ha valahol nincs reklám vagy freemium, az a web 2-es próbálkozás halálra van ítélve.

Korábban írtam már - és később még majd fogok is - a szűk elit közösségi webes szolgáltatásairól, amik élnek és virulnak, egész egyszerűen csak alaposan meg van szűrve valamilyen mechanizmussal, így szabályozva van, hogy ki az, aki oda tolhatja az egérmutatóját és ki az, akinek az alaposan dokmentált nyaralásaiból és céges bebaszásaiból köszöni szépen, de nem kér az ottani felhasználó tábor, aztán fel sem tud rá regisztrálni, aki nem oda való. Holott ezek egyike sem követi a klasszikus netes szolgáltatás-fenntarthatósági modelleket.

Internet HungaryIMHO az Debilnet Hungary már rég az a konferencia, ahol többségében a végtelenségig beképzelt önjelölt atyaúristenek, a wannabe-matketingesek által sztárolt véleményvezérek játszanak óvodás messzirepisáló-versenyt, aki pedig az online marketing szakmai vagy a tartalomszolgáltatás tényleg kiemelkedő alakja esetleg szürke eminenciása, vagy eleve el sem megy, mert el nem ítélhető módon az egészet leszarja. Vagy elmegy éppen, viszont vagy azért mert a cége küldte előadni és annak reményében megy, hogy tud értékes tudást átadni [na erre az Debilnet Hungary szinte teljesen alkalmatlan közeg], vagy azért megy, hogy körberöhögje a sok idiótát és este ingyen egye a marhapörit', na meg úgyszintén ingyen megpróbálja leinni magát a közeg átlag IQ-jáig. Hozzáteszem, hogy az IH azért nem egy pentagon, engem mondjuk senki sem hívott, senki sem fizette a belépőm, mégis ott voltam, ennek a részletezésébe nem megyek bele, elvégre nem a social engieeringről szól ez a poszt.

Szóval pudig próbája az evés, csak megkérdeztem néhány résztvevőt.

Sikerült beszélnem olyan vendéggel, akit azt hiszem, hogy nyugodtan nevezhetünk a hazai netes tartalomszolgáltatás egyik megteremtőjének, a beszélgetés közben pedig igazolódott, hogy ebben a közegben is érvényesül az a szabály, ami a tudományos világban általában vagy éppen az IT security terén is: a kompetencia és a szerénység egyenesen arányos. Életemben először beszéltem vele - közel egy órát - és azon túl, hogy az illető egy példásan közvetlen, szerény és tényleg meglepően nagytudású arc, sok újdonságot tudtam meg tőle. Többek közt az is leszűrtem, hogy az a berendezkedés, ami Magyarországon alakult, ahogy alakult internettörténeti szempontból, finoman fogalmazva átalakította a tartalomszolgáltatást, de inkább ne így történt volna: számos téren olyan negatív irányba, hogy egy-egy tőkeerősebb kiadói csoport, lazán előtérbe tudja hozni és előtérbe tudja is tartani a szart, míg értékes sajtótermékek relatív kisebb körhöz jutnak el, mivel azok mögött nem állnak annyira tőkeerős tulajdonosok.

Aki pedig nem egy barlangban töltötte az elmúlt 2-3 évet, annak mondanom sem kell, hogy a tulajdonosnak elvben nem nagyon lenne szabad beleszólnia egy általa tulajdonolt tartalmak kialakításába, ez nem kevésszer előfordult már, mondjuk ittaztán itt, aztán meg máshol is, és nem várható, hogy az ezzel kapcsolatos tendencia javulni fog belátható időn belül.

Ugyanazon az estén megkérdeztem egy másik formát, akit a blogjában megjelenő banális Facebook tippeket, bullshitben gazdag ökörségeket, totál infantilis prognózisokat és máshonnan jópár hónap vagy jópár év elteltével átlopott, magyarra fordított trivialitásokat tartalmazó blogposztjai ellenére mégis A Magyar Online Marketing Atyaúristenének tartanak. Az "úriembernek" amúgy ugyanazt a kérdést tettem fel, amit egy nagy-nagy magyar egyetemen elsős hallgatók egy részének, akik jórésze azt sem tudja, hogy mi az az online marketing: indokolt lehet-e a szakmai tartalmat és a személyesebb tartalmat elkülöníteni különböző social webes csatornákon és ha igen, milyen esetekben? Azaz elkülöníteni azokat az üzeneteket, ami szakmai tartalom részét képzik és jobb ha saját nevén mennek ki, valamint a lazább, baromkodósabb tartalmakat, amit inkább a közvetlen környezetének szán az ember, lévén, hogy egy HR-es, egy lazább ismerős és egy szakmai kör mégiscsak ez alapján ítéli meg, függetlenül attól, hogy milyen területen dolgozik. Először is a szóban forgó onlájnmarketinganyaúristen-sztárlófasz válasz helyett megnézte a mobilján az aktuális meccs állását, aztán pedig semmivel sem adott kiforrottabb választ, mint a kiselsős bölcsész egyetemisták egyharmada! Ja, a beszélgetés alatti három percben ki nem hagyta volna megjegyezni, hogy az őt sztároló tumblr mikrobologot amúgy TÉNYLEG nem ő csinálja. Húbazdmeg...

Online Marketing Blog

Berényi Konrád, online marketing

El szokott hangzani az az eléggé vitatható álláspont, hogy egy zenei fesztiválra nem a zene miatt megy el a vendég, hanem kikapcsolódni meg bekúrni. Az Debilnet Hungaryvel kapcsolatban több mondták, hogy az előadások jórészének nívója minősíthetetlenül szar ugyan, de egy konferenciára úgysem azért megy az ember, hanem kapcsolatot építeni, bizniszelni. Tudva, hogy az Debilnet Hungary nevetségesen túlárazott, ha naivabb lennék, meglepődve kérdezhetném, hogy "mivaaan"? Viszont. Ha valaki elmegy egy ilyen helyre, akkor elvárná, hogy az idióták által megtartott szar előadások és a tényleg hozzáértők által tartott gondolatébresztő performanszok aránya mégse legyen ennyire tragikus. Ezek szerint a nagyrészt magyar közösség nem várja el. Egészségetekre! 

Internet Hungary

Amúgy értem én, hogy a házirendbe miért foglalták bele a szervezők, hogy nem készíthető kép- és videófelvétel [értitek, 1. a mai világban 2. egy ONLINE marketing konfon!]: ugyanis ha lehetne és élnék is a lehetőséggel, féllegálisan rommá tudtam volna trollkodni az egészet, elég lett volna csak néhány banális szakmai fogalommal kapcsolatban megkérdezni a megjeleneket, majd készíteni egy pofás kis Youtube-videót arról, hogy például mennyien tudják, hogy mi is az a SWOT-elemézés ők, "mint szakértők". Amit igaz, sokan nem tudnak, ha valakinek akár egyetlen marketinges kurzusa is volt az egyetemen vagy egyetlen normálisabb könyvet is olvasott a témában, nyilván olyan elemi, mint biológusok körében, hogy a lónak patásként négy lába van, a katicabogárnak pedig rovarként hat.

0 Tovább