About...

Napi betevő adag elírás, elütés és helyesírási hiba egy helyen! Amúgy meg #információbiztonság #webcserkészet néha #élettudomány

bardóczi ákos @post.r

blogavatar

minőségi kontent-egyveleg

RSS

cimketenger

ITsec (37),privacy (17),Facebook (17),social media (11),itsec (11),egyéb (11),social web (9),biztonság (8),mobil (8),OSINT (6),jog (6),magánszféra (6),tudomány (6),szellemi tulajdon (6),Google (5),email (5),molbiol (5),felzárkóztató (5),szájbarágó (5),webcserkészet (5),plágium (4),Nobel-díj (4),kriminalisztika (4),terrorizmus (4),big data (4),kultúra (4),genetika (3),pszichológia (3),molekuláris biológia (3),biztonságpolitika (3),CRISPR (3),Android (3),online marketing (3),sajtó (3),élettudomány (3),gépi tanulás (3),Onedrive (3),üzenetküldés (3),jelszó (3),2015 (3),orvosi-fiziológiai (3),Apple (3),Gmail (3),reklám (3),konferencia (3),webkettő (3),biztonságtudatosság (3),kriptográfia (3),levelezés (3),magatartástudomány (3),azelsosprint (3),popszakma (3),hype (3),open source intelligence (3),torrent (3),nyelvtechnológia (3),bejutas (2),tweak (2),villámokosság (2),cas9 (2),Yoshinori Ohsumi (2),Hacktivity (2),génterápia (2),fiziológia (2),természetes nyelvfeldolgozás (2),Reblog Sprint (2),bűnügy (2),Pécs (2),nyílt forrású információszerzés (2),webkamera (2),deep web (2),P2P (2),Netacademia (2),arcfelismerés (2),DDoS (2),Balabit (2),bűnüldözés (2),TOR (2),kulturális evolúció (2),ransomware (2),hitelesítés (2),SPF (2),Whatsapp (2),neuropszichológia (2),szabad információáramlás (2),FUD (2),DKIM (2),2-FA (2),bolyai-díj 2015 (2),molekuláris genetika (2),jövő (2),sudo (2),IDC (2),cyberbullying (2),social engineering (2),malware (2),tartalomszolgáltatás (2),meetup (2),facebook (2),reblog (2),videó (2),titkosítás (2),kutatás (2),epic fail (2),pedofília (2),netkultúra (2),nyelvtudomány (2),vírus (2),hírszerzés (2),iOS (2),farmakológia (2),szociálpszichológia (2),tanulás (2),biológia (2),gépház (2),bulvár (2),bug (2),Tinder (2),öröklődő betegség (2),Yandex (2),könyv (2),beszélgetés rögzítése (2),pszeudo-poszt (2),Twitter (2)

így emailezz, hogy ne nézzenek parasztnak


email Mónika idegállapot egyébAkkor most engedtessék meg nekem, hogy kicsit edukáljam a T. Nethasználókat email-ügyileg. Kevés dolog van, amivel fel lehet húzni, ezek egyike, ha valakinek emailt írok, aztán arra nem érkezik válasz, ami ritkán ugyan, de előfordul.

Már régen ujjbegyemben van ez a téma, szóval gondoltam időszerű írnom róla, még akkor is, ha totál eleminek tűnik.

Alapvetően olyannak írok emailt, esetleg máshol üzenetet, akitől reálisan elvárom, hogy válaszolni is fog rá ésszerű időn belül, ami mondjuk 1-10 nap. Akár közeli, akár kevésbé közeli ismerősről van szó, sajátos tapasztalat, hogy minél többet ért el valaki az életben, precízebben az emberi nagysága minél nagyobb összességében nézve, annál kisebb a sansza, hogy egész egyszerűen nem fog válaszolni a kérdésemre, az más kérdés, hogy bizonyos esetekben esetleg az asszisztens vagy titkárság válaszol, azt pedig lehet tudni, hogy ki az, akit érdemes szükség esetén más csatornán megkeresni, mert ilyen is előfordulhat.

Nem tudom, hogy melyik pozitív pszichológiáról írt könyv előszavában olvastam már, ahol a szerző - aki egyidejűleg töltött be vezető tisztséget több gigaszervezetben, azaz alighanem kevés elfoglaltabb ember van, mint ő - leírta, hogy minden emailre válaszol, legfeljebb egyetlen sorban. Talán akkor vettem fel én is azt a megszokást, hogy függetlenül attól, hogy ki küldött emailt, minden személyre szóló levélre válaszolok per feladó, per adott téma, legalább egyszer, azaz tényleg az összesre, ami nem spam vagy eltéved levél.

Alapvetően teljesen ignorálni valakinek a levelét, ahhoz hasonlítható taplóságnak tartom, mint nem fogadni valakinek a köszönését vagy kézfogását. Na félreértés ne essen, irgalmatlan mennyiségű debil levelet kapok, amit átfutok, aztán megválaszolom egy-két-három szóban vérmérséklettől függően, esetleg csupa nagybetűvel. Ha ugyanabban a témában ismét ír az illető, azt már nem. Én megadtam azt a típusú tiszteletet, hogy válaszoltam neki, akkor is, ha szubjektív értékítélet alapján kreténségnek gondolom az egészet. Mi a másik oka ennek? Az, hogy ha úgy tetszik, ismeretelméleti szempontból nem zárhatom ki azt, hogy egyszer majd én kérdezek valakiről felkészületlenül vagy hülyeséget, aztán ha kapok rá egy velős, nem túl kedves választ, az is információértékű, ha nem is kellemes, ami arra sarkall majd, hogy felkészültebben kérdezzek, míg ha nem érkezik válasz, annak nincs ilyen üzenete.

Senki sem lesz kevesebb attól, hogy fél percet szán egy hülye levél megválaszolására, még csak időt sem veszít, inkább karban tartja azt, ami manapság totálisan kihalni látszik az emberekből és gusztus szerint a másik megbecsülésének, alázatnak vagy tiszteletnek hívják.

Ami pedig az érdekesebb emailben érkezett felvetéseket illeti, persze, azokra szivesen válaszolok bővebben. Vannak visszatérő játékosok, akik egy-egy adott témában írnak rendszeresen, holott egyszer már írtam nekik olyan levelet kimerítő módon, amihez nem tudok mit hozzátenni. Nemrég előfordult, hogy újra megírtam ugyanazt ugyanannak a feladónak, amit korábban is, de látszott, hogy intellektus híján nem nézett utána annak, amit korábban hivatkozásként küldtem neki.

Persze, minden interakció felzabál egy kicsit az ember idejéből és energiájából, de egy nem fölöslegesen, ha ésszel csinálja, a kapcsolódó játékszabályok röviden:  
1. pontosan annyit fordítsunk a válaszra, amennyit érdemes ráfordítani - viszont a másik felé mutatott tisztelet Téged tesz nagyobbá, ezért kellene a leghülyébb emailekre is reagálni, a leghülyébbeknek is legalább egyszer jár legalább egy válasz! 
2. Hiába találták ki a csillagozást, címkézést, levelek osztályozását a levelezőrendszerekben, ha fontos levél jön, azonnal szövegezd meg a választ rá, ha kell, aludj rá egyet, aztán másnap olvasd át és aztán küldd el, de ha azonnal megszövegezed, akkor kisebb eséllyel fogod elfelejteni azt, hogy el is küld.  Ha pedig felhúzott egy levél, aludj rá egyet, mielőtt válaszolsz, de azért válaszolj!
3. Az egésznek legyen egy kerete! Azt, hogy azonnal próbáljunk megválaszolni mindent, amikor érkezett, totál felejtős, elvégre lehetetlen lenne elmélyülni bármilyen, kicsit is normálisabb tevékenységben, ha azonnal válaszolnánk  minden feladónak az egész napunkat felzabálná. A megoldás pedig egyszerű, mint az UTP-kábel: érdemes kijelölni egy napszakot, esetleg két napszakot, amit emailezésre fordítunk, aztán akkor tömbösítve lehet az összessel foglalkozni.

Van pár levelem, amivel kapcsolatban a feladónak hónapokkal ezelőtt ígértem, hogy válaszolok, de még mindig nem ejtettem meg, mivel komplex témáról van szó, amit röviden nem igazán lehet kifejteni, ugyanakkor tudvalevő, hogy van egy lélektani határ terjedelemben, ami fölött megnő az esélye annak, hogy a címzett a levelet esetleg nem olvassa végig figyelmesen vagy a jól szerkesztettség ellenére elveszik benne a lényeg. Röviden fogalmazni úgy, hogy a lényeg is átmenjen pedig nem könnyű. Még nem küldtem el és pürézni tudnék önmagamtól.

Néhány pro tipp, avagy ahogyan az emailezés működne egy ideális világban:

0x100. Egyre nehezebb, de ha lehetséges, akkor a levelet ne ilyen-olyan webes szolgáltatás belső üzenetküldőjében küldjük, aminek az okait fejtegettem már korábban.

0x200. Nagyobb az esélye, hogy a levél el is ér a címzetthez, másrészt kiemelt figyelemmel fogja kezelni, ha valamilyen más csatornán ráírunk, hogy "üdv, küldtem emailt a user@domain.tld címedre, pls. nézz rá!" - ha esetleg a cím már nem él, akkor a címzett jó esetben válaszol, hogy küldjem másikra.

0x300. Gyerekek! Tartsuk up-to-date a címeinket, könyörgöm! Tudom, hogy minden szaros ingyenes postafiók bizonyos inaktivitás után nem fogad leveleket vagy megszűnik, de mégiscsak 2017-et írunk, szóval:
- ha egy címet már biztosan nem fogunk használni, irányítsuk át az összes rá érkező levelet az új címünkre, ideértve a spameket is, ez azért fontos, mivel tévesen minősíthet spamnek egy levelet a régi postafiókunk, amit ugye már nem nézünk. A régi mailboxra úgyis érkezik értesítés, hogy lekapcsolják, ha nem lépünk be valamennyi ideig, ezt is irányítsuk át az új címre, aztán amikor kell, szánjunk rá szaros fél percet, hogy belépünk a régibe
- egyáltalán, a spamvédelmet bízzuk a spamszűrőre, nem az a normális megoldás, hogy egyszerűen nem tesszük ki sehova a címünket, hanem az, hogy kitesszük valahova, ahol csöpp ésszel megtalálja az, aki írni szeretne nekünk, az elévült címeket pedig kapáljuk ki onnan, ahol azt tüntettük fel!
- Magyarországon minden eszelős hülyeségre hajlamos költeni a többség, de arra már nem, hogy 8-10 dolláros éves díjért vegyen egy domain nevet, ami egy átlagos szövegszerkesztési feladatnál nem bonyolultabb, de ha valaki totál láma hozzá, akkor kérje meg egy informatikában minimálisan jártas ismerősét. A .hu-s domaint inkább hanyagoljuk, egy generic TLD-vel egy nevet beregisztrálni meg olyan 1-2 perc jobb regisztrátoroknál. Ha ez megvan, és fel is van konfigurálva hozzá egy levelezőrendszer, egyszerűen nem fordul elő olyan, hogy a címünk megváltozik.

Már volt róla eléggé kimerítő poszt ugyanitt, szóval még egyszer nem írom le, de személyes használatra nagyon jó, saját domainnel ingyenesen használható megoldás a Zoho Mail, a Yandex Mail, esetleg a Mail.ru. ínyenceknek, ott az Exchange Online, a Fastmail, és a Hushmail, aki beéri gagyibbal is, annak bagóért a GMX/Mail.com, a Protonmail, a Yahoo, a FN.de, a mail.ch, igazából az összes kicsit is komolyan vehető email szolgáltatónál van lehetőség saját domain beállítására. Aztán ha valamelyik nem tetszik, egyszerűen át lehet költözni egy teljesen másik levelezőrendszerre, a régiből a leveleket áthúzni, a korábbi email cím pedig marad a régi. Ha van valami, ami fölött teljhatalmunk van, történjen bár mi is az interneten, az a saját domainünk, amit senki sem vehet el.

0x400. Rendszeresen ellenőrizzük a Spam foldert, mivel minden levelezőrendszerben előfordulhat, hogy tévesen osztályoznak egy legitim levelet spamnek, de a normálisabbak taníthatóak azzal, hogy a falspozitívokat áthelyezzük az Inboxba, a falsnegatívokat pedig a Spam mappába.

0x500. A legcizelláltabb - legalábbis számomra - hogy melyik levelemet milyen prioritással kezeljem. A minap egy totális baromság megválaszolásába folytam bele, közben pedig egy fontosabb levelet csak ma válaszoltam meg. Egybehangzóan azzal, amit korábban írtam, azaz, hogy a választ azonnal szövegezzük meg, a fejünkben a fontosság/értelmesség szerinti osztályozás gyorsabban fog menni, ha ezt mindig ugyanabban a napszakban tesszük.

Néhány évvel ezelőtt még azt mondtam, hogy ha valaki írna valamit, akkor írja emailen, különben nem válaszolok, aztán beláttam, hogy egyszerűen nem lehet a széllel szemben hugyozni ahol az instant üzenetküldők leuralták a világot, amiből már annyi van telepítve ide vagy oda, hogy nem is számolom. Azon persze egyesek roppant mód ki tudnak akadni, ha küldenek egy üzenetet valami kecskefasz közösségi webes szolgáltatásban, amit nem válaszolok meg, holott valójában arról van szó, hogy be se léptem, nem is olvastam, nem az a típus vagyok, akinek be van kötve az agyába  a Kéktakony Messenger, írhat valaki Viberen, Signalon, Telegramon, Threemán, Wire-en, meg a többi szaron, miközben dolgozom, úgysem nézem meg, csak amikor majd az emailjeimet is, ha valami sürgős, a másik úgyis felhív.

Az emberi hülyeség tényleg reménytelen: nem kevesen fene nagy udvariasságból boldogot-boldogtalant felvesznek a kontaktjaik közé minden hülye közösségi szolgáltatásban, akiről fogalmuk sincs, hogy kicsoda, arról meg főleg nem, hogy ez miért rizikós, egy-egy szutykos emailre meg sokszor annyit nem tudnak visszabüfizni, hogy "hamarosan válaszolok".

Nem, olyan nincs, hogy "még nem volt időm", "akartam válaszolni, de" és hasonlók, ha a világ legelfoglaltabb emberei képesek rá, akkor alighanem más is. A spamek és a notórius hülyék levelei ignorálhatók, mindenki másnak legalább egy válasz egy feltett kérdésre elvből jár.

kép forrása: xaviesteve.com

0 Tovább

Pisztollyal, fegyveres őrök által védett helyre, véletlenül


Ha már ezerrel pörög a #bejutási pam-pam, gondoltam írok röviden arról, hogy én hogyan mentem be egyszer egy védett intézménybe pisztollyal, igaz, gázpisztollyal, full véletlenül, úgy, hogy a mágneskapu is jelzett, ráadásul a táskámból még ki is kellett szedni, ami benne volt, de még akkor sem vettem észre.

bejutas epic fail egyéb mágneskapu fémdetektor biztonság helyettAz eléggé világos, hogy reptereken, szerverhotelekben, bíróságokon, na meg hasonló helyeken nem örülnek annyira neki, ha valaki felfegyverkezve érkezik, ami érthető is.

Még évekkel ezelőtt, ha jól emlékszem az egyik Bolyai-díj átadásra siettem, kicsit késve, ahol akkor még többek közt Köztársasági Őrezred védte a rendezvényt, ennek megfelelően mindenkit mágneskapun tereltek keresztül, ha pedig a vendég minden fémtárgyat kipakolt a tálcára, anélkül ment át a kapun, de még mindig besípolt, akkor nézték meg a kézi detektorral, hogy mi lehet a riasztás oka. Egyrészt késésben voltam, teljesen új volt számomra a biztonsági ellenőrzések világa, ráadásul kisegyetemistaként anno még minden zsebembe volt valami fém bizbasz, számológép, tollak, kulcs, mobil, tartalékmobil, miegymás. A sietség, na meg a szokatlan helyzet miatt annyira zavarban voltam, hogy vagy háromszor küldtek keresztül a mágneskapun, mire kiderült, hogy a riasztást egy számológép gombeleme okozta, amit annyira nem volt egyszerű megtalálni, amibe alaposan bejátszott, hogy nem kicsit izgultam az első ilyen szituációban. A biztonsági kamera felvételéből alighanem seperc alatt lehetett volna Benny Hillbe illő jelenetet forgatni.

Jónéhány évvel később nem egy rendezvényre, hanem egy védett közintézménybe kellett mennem, ahol szintén volt mágneskapu, ezen kívül egy csomagokat átvilágító röntgen is, amivel az érkezők táskáját világították át. Ekkora persze már jónéhány mágneskapun átmentem életemben, szóval a legnagyobb természetességgel ballagtam keresztül és tettem a táskámat abba a kosárba, ami keresztül ment a röntgen előtti szalagon. A táskámra besípol a masina, mire mondta a biztonsági őr, hogy úgy látja, hogy nagy pengéjű kés van a táskámban. Nagyot néztem, mondtam is, hogy kizárt dolog, majd kinyitottam a táskámat és kiderült, a táskámban lévő, alumínium borítású  gyógyszereket voltak benne, legalább 3-4 levél, így azokat valóban nagy pengéjű késnek lehetett nézni a monitoron. Miután végeztem, a legnagyobb természetességgel mentem kifelé, ahol már nem világítottak át. Aztán otthon, este esett le, hogy számomra megmagyarázhatatlan okból a táskámban maradt egy gázstukker, amit amúgy az életbe nem használtam, talán csak egy alkalommal, amikor kipróbáltam vaktölténnyel, hogy működik-e. Faja! De hogyhogy nem vette észre az őr? Úgy, hogy a kisméretű gázpisztoly a táskám egyik belső zsebében volt, mivel benne felejtettem, így még amikor a táskám tartalmát mutattam akkor sem vette észre, hiszen eszembe sem jutott a belső zsebet kinyitni, viszont az alumínium borítással forgalomba hozott gyógyszerlevelek körülbelül 45 fokba elfordulva pont kiárnyékolták akkor, amikor a röntgengépen keresztül ment a batyum. Ha akkor lebukok, lehetett volna magyarázkodni, hogy miért akarnék gyakorlatilag felfegyverkezve menni olyan helyre, ahova finoman fogalmazva nem ildomos.

Nem tudom, hogy melyik volt életem legbravúrosabb bejutása, de ez azért eléggé adta az ívet. Megjegyzem, teljesen idióta dolog gázpisztolyt hurcolászni, mivel ha valami szaki ki akar nyírni, az ellen aligha véd, ugyanakkor ellenőriztetni és engedélyeztetni is kell abban az esetben, ha valaki nem csak megvásárolta, de hordaná is azt. Ezzel szemben különféle önvédelmi technikák nem is igényelnek túl sok gyakorlást, ezen kívül a gázsprayhez nincs is szükség engedélyre, ugyan a reptéren a gázpisztolyhoz hasonlóan azt is külön táskában lehet csak szállítani, különálló poggyászként, na meg nem jelent körülbelül fél kiló többletterhet sem.

bejutas epic fail egyéb mágneskapu fémdetektor biztonság helyett

Hogyan fordulhatott elő mégis ilyen? Az őr kimondottan késre hivatkozott, ennek megfelelően én amikor megláttam a gyógyszert a táskámban, onnantól kezdve eszembe sem jutott, hogy más fém is lehet a táskában, ami fegyvernek látszódhat. Hiába, az ember tudat már csak ilyen.

bejutas epic fail egyéb mágneskapu fémdetektor biztonság helyett

Szolgálati közlemény: nyáron is képes voltam durván behavazódni, de ennél már csak tematikusabb téma lesz a blogon hamarosan, big data, keresés, vattacukor-törökméz. A sablonnal meg nem tudom, hogy mi a jó ég van, hogy hirtelen minden középre igazítódott, de kellően ki vagyok merülve ahhoz, hogy most ne nézzem meg.

0 Tovább

Szexhirdetés vagy joghézag ez amúgy?


magánszféra jogrendszer egyéb Nagy-BritanniaMost olvasom, hogy már több, mint harminckétezren foglalnának helyet abban az étteremben, ami amúgy még meg sem nyitott, de ha majd megnyit, akkor igazodva a kor igényeihez, tök pucéran étkezhetnek ott a vendégek.

Már az bájos, hogy a várólistára email-címmel lehet feliratkozni, engem valahogy feszélyezne egy szál faszban étteremben ebédelni egy olyan korban, ahol minden személyre átlagosan olyan másfél kamerás mobilteló jut. Ráadásul tudvalevő, hogy valami miatt az Isten adta népnek éttermi zabálás közben a megszokottnál is nagyobb az affinitása arra, hogy fotózzon, töltse fel Instára, Fészre, taggeljen, becsekkoljon.

Egyébként könnyen lehet, hogy valamilyen magyar csodastartupper áll a Bunyadi étterem hátterében, mert az étterem hivatalos webhelyén 
azt is megjegyzik, hogy hely nevét helyesen BoN/YA/Dee-ként kell ejteni.  

Jó, jó, Magyarországon még személyt sem lehet lefotózni a beleegyezése nélkül, azaz nemhogy csak feltölteni vagy tárolni, de lefotózni sem, a briteknél cifrább lehet a helyzet akkor, ha valaki egy alaposan dokumentált faszvillantós ebéd nyilvánosságra kerülése miatt perelne. Ugyanis pont Nagy-Britannia olyan értelemben nem jogállam, hogy nincs európai értelembe vett, alkalmazott alkotmánya leginkább a helyileg kiadott precedensek az irányadók, szóval nem lennék meglepve, ha jó ideig lehetne idétlenkedni a magánszféra integritásának megsértése miatt indított perekkel eredménytelenül, mire tényleg történne is valami. /*megjegyzem, ugyanebben a csodás államban néhány éve elvben simán bezárhatnak azért, ha olyan titkosítást használó adattárolót találnak nálad, aminek az adattartalmához nem férnek hozzá*/

Azt hiszem, hogy én ma estére már kikapcsolom az internetet.

Animgif innest: Index

0 Tovább

Kozma Réka pécsi ügyvéd még mindig akciózik


Hatósági eljárásokkal kapcsolatos információkat közölni ugyebár bőven törvénysértő lehet, de jelen esetben rólam van szó, azaz úgy írok róla, mint magánügyről.

Ha valakinek nincs meg: Kozma Réka az a büntetőjogász, aki a Pécsi Tudományegyetem jogi karán szerezte a diplomáját, már komolyan nem is tudom, hogy mikor, de feljelentettek rágalmazásért, amikor az nem jött be, - mondjuk tényleg nem is rágalmaztam senkit - akkor feljelentett még egyszer zsarolásért, amit szintén instant elvérzett, mivel hogy gyorsan túlessünk a dolgon, én, mint nemhivatalos vádlott-jelölt bizonyítottam, hogy nem zsaroltam meg. Mármint nem én őt. Legújabban Kozma Réka a zsarolási feljelentéshez használt keresetlevelet újrahasznosítva feljelentést tett ellenem becsületsértés miatt. A harmadik feljelentés egyébként kicsit büdösnek érződhet, mert a Pécsi Járásbíróság átpasszolta a Pécsi Törvényszéknek, amelyik másodfokon megnézte és úgy döntöttek, hogy átpasszolják a Szigetvári Járásbíróságnak. A Szigetvári Járásbíróság szintén nem vállalta be az eljárás lefolytatását, ezért visszapasszolta a Pécsi Törvényszéknek, amelyik ha jól értem, visszaküldte a Pécsi Járásbíróságnak, amelyik megküldte a Komlói Járásbíróság felé, így az eljárást a Komlói Járásbíróság indította meg Kozma Réka magánvádja alapján. Ha nem tudtad követni, nem baj, mert én sem nagyon.

Minő manír, hogy a bíróság ugyanazokat a doksikat kapta meg a bizonyításhoz, amit anno a szigetvári rendőrségen ismertettem, ahol megállapították, hogy nem történt bűncselekmény, meg semmilyen törvénysértés. Legalábbis én nem követtem el ellene.

Ha esetleg többet szeretnél tudni Kozma Rékáról, egyszerűen keress rá a nevére a neten.

Ja, ha Nyuszimuszi esetleg majd negyedszer is nekifutna a pernek Tökfejjel vagy nélküle, előtte érdemes átolvasni ezt a karácsonyi posztom, ha pedig postán küldtök valami szart már megint jó távol, a bejelentett lakcímemre, a borítékra legalább írjátok rá jeligeként, hogy "jehova", köszi!

Ja, jut is eszembe, nem kell bombázni a blogszolgáltatót ügyvédi fenyegetésekkel, ha esetleg eltűnne a poszt, elérhető még a Tumblr-ben, a Blogspoton, na meg a Wordpressen is.

Jehova, Jehova, Jehovaaa! xDDD

0 Tovább

Döntéseink, párválasztás, irracionalitás 


interperszonális pszichológia párválasztás netes társkeresés irracionalitás könyv egyéb Zseniális irracionalitás Dan ArielyNemrég vettem kézbe Dan Ariely Zseniálisan irracionális című könyvét, szokásomtól eltérően a közepén kezdtem olvasni. Sokan mondják, hogy mára az netes társkereső rendszerek, amik pont arra hivatottak, hogy közel hozzák egymáshoz az embereket, eltüntessék a földrajzi és időbeli határokat, tökéletesen alkalmatlanok arra, amire kitalálták őket. Megint mások felregisztrálnak egy netes társkeresőbe és akár egy héten belül már találtak is valakit, akivel akár komolyabb párkapcsolatot is kialakíthatnak később. Ami viszont tény: a többség számára a klasszikus webes felületre és mobilappként fejlesztett társkereső rendszer nem jelent mást, mint egy virtuális húspiacot, ahol sokszor az a nyerő, aki annyira alacsonyra teszi a lécet, hogy szinte bárkivel elmenne. Érdekesség, hogy ez még attól is szinte független, hogy egy bugyuta, csak a legalapvetőbb funkcionalitással ellátott társkeresőről van szó vagy egy olyan kifinomultabb rendszerről, mint az Okcupid, ami pszichológiai tesztekben találhatókhoz hasonló cirfa kérdéseket tesz fel és annál pontosabban próbálja megrajzolni a pszichológiai profilunkat, minél több kérdésre válaszolunk, hogy aztán ez alapján javasoljon olyan felhasználókat, aki illik hozzánk. Jól hangzik? A hatásfoka semmivel sem jobb, mint bármilyen mezei társkeresőé! A jelenség alighanem még attól is független, hogy ingyenes vagy előfizetéses társkereső szolgáltatásról van szó – itt pedig eloszlatnám azt a tévhitet, hogy van olyan pszichológus, aki képes lenne belőni vagy akár megsaccolni az érintett helyett, hogy neki milyen pár lenne ideális. A társkereső rendszerek piacán lehetett látni ilyet, de aki pszichológusként ilyenhez adja a nevét, pont a saját inkompetenciáját teszi ki a kirakatba, mivel a társkeresés és párválasztás annyira komplex folyamat, hogy még a legmegbízhatóbbnak tűnő mérési eredmények alapján alkotható profil alapján sem lehet felelősségteljesen mondani valamit azzal kapcsolatban, hogy valakinek biztosan valamilyen ilyen vagy olyan partnerre lenne szüksége. Ezt azért emelem ki, mert egyik-másik előfizetéses társkereső már egyenesen ezzel hirdeti magát. A pszichológusok és pszichiáterek rendkívül sokat segíthetnek abban, ha valakinek problémái vannak az emberi kapcsolataival, párkapcsolatával, itt nyilván nem erről van szó. 

interperszonális pszichológia párválasztás netes társkeresés irracionalitás könyv egyéb Zseniális irracionalitás Dan ArielyVisszatérve arra, hogy a társkereső rendszerek hogyan tévesztik meg a felhasználókat, az emberek hogyan csapják be önmagukat, megpróbálom összeszedni, hogy hogyan működik általában a netes társkeresés és hogy ez legtöbbször miért tökéletesen alkalmatlan annak eldöntésére, hogy valakit valós környezetben mennyire találnánk vonzónak. 

interperszonális pszichológia párválasztás netes társkeresés irracionalitás könyv egyéb Zseniális irracionalitás Dan ArielyA netes húspiacokon gyakorlatilag esélytelen az, akinek nincs fotója. A társkeresőben böngészve egy keresés alapján ha jól saccolom cca. 0,2 másodperc lehet az az időtartam, amíg a találatok közt scrollolás közben valakinek a preview-képe előttünk van a találatok közt, ha bejön, úgymond megakad rajta a szemünk, akkor ez maximum 1 másodpercre bővül, ez alatt az idő alatt döntjük el, hogy egyáltalán rákattintunk-e az illető adatlapjára. Miután kattintottunk, első körben a képeket kattintgatjuk végig, mivel elvben az hordoz a legtöbb releváns információt. Nos, ha ezek közt egy sincs, ami igénytelen lenne, akkor olvassuk el egyáltalán a bemutatkozó szöveget, de ekkorra már szinte ki is alakult bennünk egy kép, egy mentális reprezentáció a másik személyét illetően, ami azért fontos, mert ettől a pillanattól ennek megfelelően fogunk viszonyulni hozzá. [itt vegyük észre, hogy az se mindegy, hogy teljesen máshol, például egy CV-n milyen fotó van!] A tudat annyi információ alapján dönt, amennyi rendelkezésre áll, az pedig nem túl sok, ha egy adatlap alapján kell valakinek a személyét értékelni. Azt most ugyancsak ugorjuk át, hogy éppen ezért akaratlanul is szinte mindig megtévesztő az, amit látunk, ami a kirakatban van. Az adatlapok információi alapján csak az extremitásokat lehet kiszűrni, mint például ha valakinek az ideálunkhoz képest nagyon előnytelen a testalkata, vállalhatatlan a helyesírása vagy maguk a képek igénytelenek. 

interperszonális pszichológia párválasztás netes társkeresés irracionalitás könyv egyéb Zseniális irracionalitás Dan ArielyHa megindul a levelezés, a kötelező körök lefutása után a felek tudattalanul vagy eljutnak odáig, amikor olyan dolgokról esik szó, ami mindkettőjük számára ténylegesen releváns vagy sem, aztán esetleg az életbe nem érintkeznek egymással a jövőben. 

IMHO nettó ostobaság vagy a rutin hiánya az, ha valaki előre kiköti az ismerkedés célját, azaz hogy éppenséggel kimondottan egy nyáresti kufircot keres vagy komoly párkapcsolatot, ahogy a valós életben, itt sem dönthető el előre, hogy mi alakul ki egy ismeretségből idővel. 

interperszonális pszichológia párválasztás netes társkeresés irracionalitás könyv egyéb Zseniális irracionalitás Dan ArielyAzaz az ismerkedés és a döntés bármelyik fázisáról van szó, éppen nem azok alapján döntünk, ami az adatlapokon van.  

A Zseniális irracionalitás kapcsolódó fejezetében a szerző többek közt említést tesz egy kolléganőjéről, aki olyan fazonba lett szerelmes és ment hozzá férjhez, akivel egyébként pusztán a külső tulajdonságai alapján alighanem szóba se állt volna. Ugyanis hiába, hogy nem volt egy Adonisz az illető, miközben megismerték egymást, folyamatosan kiderült, hogy a nő pont azokat a belső tulajdonságokat kereste, amik megvoltak a férfiban, viszont míg a külső tulajdonságokat illetően van bennünk valamiféle tudatos ideál, a nem látható sajátosságok többsége sokszor nem is tudatosul. 

interperszonális pszichológia párválasztás netes társkeresés irracionalitás könyv egyéb Zseniális irracionalitás Dan ArielyAmi az egyik legütősebb rész, amikor a szerző leírja, hogy tizenéves korában olyan balesetet szenvedett, aminek következtében gyakorlatilag az egész teste összeégett, majd amikor hónapokkal később tükör elé tudott vánszorogni, először úgy gondolta, hogy a randipiacon ő már az életbe nem fog labdába rúgni. Később kutatóként megfigyelte, hogy külső tulajdonságok ide vagy oda, még a klasszikus szépségtől leginkább eltérő emberek is találnak párt, a jelenség magyarázatára pedig több munkahipotézist állított fel, amit kísérletesen teszteltek. A hipotézisek olyan szabályszerűségeket azonosítanak, amik nem csak azokkal kapcsolatban érvényesülnek, akik valamilyen sérülés vagy veleszületett sajátosság következtében durván eltérnek az átlagtól, hanem mindenkire. Kíváncsiak voltak arra is, hogy a homogám párválasztás érvényesül-e, azaz, hogy a hasonlónak a hasonló fog bejönni. 

A kutatócsoport felvette a kapcsolatot a https://hotornot.com/ oldallal, aminek a lényege, hogy egy rövid regisztráció után a felhasználókat értékelni lehet kinézet alapján egy 10-es skálán, a kutatók megvizsgálhatták azt is, hogy az adott pontszámot osztogató felhasználók tipikusan milyen pontszámot kapnak, ilyen módon következtetve arra, hogy egy kevésbé előnyös kinézetű felhasználó szépségideálja eltér-e azokétől, akiket a többség kimondottan szépnek ítél meg, azaz "adaptálódik-e", lejjebb teszi-e a lécet. Röviden: a külső szépséggel kapcsolatos fogalmai nem változnak meg valakinek attól, hogy őmaga változik. A szépséggel kapcsolatos teljes adaptáció elméletét elvetették. 

Egy másik hipotézis szinte az előző inverze, azaz amikor azt tesztelték, hogy lényegében az emberek nem nagyon hajlandóak eltérni az ideáljuktól, például ha azt vallják, hogy sosem jöttek be nekik a túl vékony nők, akkor valóban esélytelen-e, hogy egy nagyon vékony nővel jöjjenek össze. A hipotézis kísérletesen szintén megbukott. 

Egyben tesztelték azt a hipotézist is, ami szerint persze, mindenki rendelkezik valamilyen ideállal, még ha nincs is tudatában, viszont a másik megismerése közben ettől hajlandóak eltérni, azaz átértékelik azt, hogy számukra nem általánosságban, hanem az adott konkrét személyt illetően mi vonzó vagy taszító tulajdonság. A kapott adatokat a rapidrandis kísérletek megfigyeléseivel összevetve kikövetkeztették, hogy tényleg erről van szó, fontos viszont, hogy a másik megismeréséhez kell valamennyi idő. 

Amit olvastam egybecsengett azzal, amire korábban azt mondtam, hogy más megítélésénél rendszerint az összképet kell nézni. Nem akarok átmenni oravecznórába, páulócoelhóba vagy lákátosleventébe, de tényleg igaz az, hogy jól és normálisan tényleg csak akkor lehet megítélni valakit, ha egészében ismerjük. Ami viszont nem jelenti azt, hogy minden sajátosságát sebészi pontosságát ismerni kellene ahhoz, hogy valakit el tudjuk helyezni a saját szimpátiaskálánkon. 

Saját régi netes társkeresős tapasztalataimból néhány gondolatindítót azért megírok. Meglehetősen nyögvenyelősen hoztam össze még sok-sok évvel ezelőtt két emlékezetes randit. Mivel viszonylag keveset tudtam róluk, valószínűségi alapon gondoltam, hogy minél többször próbálkozok, annál nagyobb az esély. Végül egyikükkel sem volt semmi különös a megismerkedés után, de máig a legjobb barátaim közt vannak – a férfi-nő barátság kérdését most inkább hagyjuk. Van, akit élőben ismertem meg, szintén közeli ismerős lett, de a társkeresős profilomat megnézve később azt mondta, hogy az alapján az életbe nem találkozott volna velem. 

interperszonális pszichológia párválasztás netes társkeresés irracionalitás könyv egyéb Zseniális irracionalitás Dan ArielyLényeges sajátosság, hogy a társkereső pont azokat az információkat nem képes közvetíteni, ami nagyon nagy súllyal esnek latba, azaz a két fél értékrendje közti átfedés, a különböző gesztusok kifejezése különböző beszédtémáknál vagy éppen az intellektus, ami korábbi olvasmányaim alapján az összes tényező közül a legerősebben (!) korrelál azzal, hogy hosszú távon milyen párok maradnak együtt illetve ha nem párkapcsolatról van szó, a felek mennyi ideig tartják egymással a kapcsolatot. Még egyszer: márpedig attól függ a döntésünk kimenetele egyáltalán azzal kapcsolatban, hogy valakinek a levelét érdemes-e megválaszolni, amennyi információt tudunk róla, másrészt a másik fél részéről akarva vagy akaratlanul megtévesztő lehet – igen, kitaláltad, arra gondoltam, hogy a fotók mennyire vannak turbósítva. Ugyan ha rendelkezésre áll egy óriási adathalmaz, lehet általános megállapításokat tenni az előnyös fotó ismérveit illetően. 

Mit lehet tenni mégis, ha valaki mégis hatékonyan szeretné használni a netes társkeresőt? Na, innentől már saját tapasztalatok jönnek interperszonális pszichológiával shakelve, jó sok  jéggel. 
-    Az avatarkép mindennél fontosabb – ha nem akad meg rajtad a másik szeme, nem is kattint [marketinges szakargóval: "reach"], ha nem kattint, nyilván nem is nézi meg a profilod ["engagement"], ha pedig nem nézi meg a profilod, nem is fog írni ["ROI"]. Azaz kéretik olyan képet használni, amelyik nem csak szerinted, hanem a kellően őszinte barátaid szerint is előnyös, de még ekkor is érdemes rendszeresen cserélgetni. 
-    Mindenkinek adj esélyt! Furcsának tűnik, de tényleg: tételezzük fel, hogy ír valaki, az adatlapon nincs is kép vagy nem túl előnyös első blikkre, a bemutatkozó pedig nagyon sablonosan van kitöltve vagy sehogy, az nem csak azt jelentheti, hogy az illető igénytelen, hanem azt is, hogy konkrétan a társkeresős adatlapjának nem tulajdonít jelentőséget, de attól még lehet belevaló csaj illetve csávó. Kérj tőle arcképes fotót, amit pedig az első levelében ír magáról hatványozottan fog számítani, de könnyen lehet, hogy pont itt kiderült, hogy érdemes folytatni az ismerkedést. Az illető mindent feltett egy lapra, azaz az első vagy második levelével ha nem győz meg, akkor bukta a dolgot. 
-    Szép hosszan kifejtettem, hogy hiába próbáljuk szépíteni a dolgot, ma az átlagos netező egyszerűen hülyébb, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. Nem kevesen vannak a társkeresőkben, akik egyszerűen csak unatkoznak – ez az értelmes emberek többsége számára szinte ismeretlen fogalom – de írtak már rám olyanok, akik konkrétan megírták, hogy amúgy ők csak levelezgetnek, mondjuk mert párkapcsolatban vannak, de eszükbe sincs mással találkozni sem. Azonnal szűrendő! 
-    2016-ot írunk, csókolom! Míg a megszokott netes csatornák nem alkalmasak a szimpátia egyik legfontosabb látható elemének, a másikra általánosan jellemző gesztushalmaznak a továbbítására, a videótelefonálás már jobban. Felbecsülhetetlen értékű és mennyiségű az az információ, amit akkor kapsz valakiről, ha videótelefonálsz vele néhány percig. Ezt minél hamarabb érdemes megejteni, ha a másik olyan ócska szövegekkel jön, hogy nincs Skype-ja, nem tud belépni, nem szereti a videóhívást vagy hasonló, de azért chatelgetni van ideje, sikeres ember nem lehet, pattintsd le minél előbb. Arról nem is beszélve, hogy mindennek a magánszféra védelme szempontjából is van jelentősége: amíg valakiről csak képeket láttál, gyakorlatilag bárki lehet! A bekattant exed, a frissen kirúgott alkalmazottad, tényleg bárki. Az alap dolog, hogy társkeresés közben azért nyilván nem a legmélyebb titkait osztja meg az ember a másikkal, jó esetben olyat, amivel szinte semennyire sem lehet visszaélni. Nos, ha valakit látsz kameraképen, akkor nagyon nagy eséllyel tényleg ő az. Az elővigyázatosságot persze túltolni sem szabad, fontos viszont tudni, hogy ha nem közlünk személyes dolgokat önmagunkról akár még a levelezésnél, akár a személyes találkozón, annál kevésbé fog a másik megismerni bennünket ahhoz, ennek megfelelően kialakítsa a véleményét rólunk, azaz vonzóak vagyunk-e számára. Ismeretlen figurákkal csevegve el kell találni az arany középutat a magánszféra védelme és a személyes infók megosztása közt. 

Képek: sadanduseless.com

3 Tovább
«
123