About...

Napi betevő adag elírás, elütés és helyesírási hiba egy helyen! Amúgy meg #információbiztonság #webcserkészet néha #élettudomány

bardóczi ákos @post.r

blogavatar

minőségi kontent-egyveleg

RSS

cimketenger

ITsec (37),privacy (17),Facebook (17),social media (11),itsec (11),egyéb (11),social web (9),biztonság (8),mobil (8),OSINT (6),jog (6),magánszféra (6),tudomány (6),szellemi tulajdon (6),Google (5),email (5),molbiol (5),felzárkóztató (5),szájbarágó (5),webcserkészet (5),plágium (4),Nobel-díj (4),kriminalisztika (4),terrorizmus (4),big data (4),kultúra (4),genetika (3),pszichológia (3),molekuláris biológia (3),biztonságpolitika (3),CRISPR (3),Android (3),online marketing (3),sajtó (3),élettudomány (3),gépi tanulás (3),Onedrive (3),üzenetküldés (3),jelszó (3),2015 (3),orvosi-fiziológiai (3),Apple (3),Gmail (3),reklám (3),konferencia (3),webkettő (3),biztonságtudatosság (3),kriptográfia (3),levelezés (3),magatartástudomány (3),azelsosprint (3),popszakma (3),hype (3),open source intelligence (3),torrent (3),nyelvtechnológia (3),bejutas (2),tweak (2),villámokosság (2),cas9 (2),Yoshinori Ohsumi (2),Hacktivity (2),génterápia (2),fiziológia (2),természetes nyelvfeldolgozás (2),Reblog Sprint (2),bűnügy (2),Pécs (2),nyílt forrású információszerzés (2),webkamera (2),deep web (2),P2P (2),Netacademia (2),arcfelismerés (2),DDoS (2),Balabit (2),bűnüldözés (2),TOR (2),kulturális evolúció (2),ransomware (2),hitelesítés (2),SPF (2),Whatsapp (2),neuropszichológia (2),szabad információáramlás (2),FUD (2),DKIM (2),2-FA (2),bolyai-díj 2015 (2),molekuláris genetika (2),jövő (2),sudo (2),IDC (2),cyberbullying (2),social engineering (2),malware (2),tartalomszolgáltatás (2),meetup (2),facebook (2),reblog (2),videó (2),titkosítás (2),kutatás (2),epic fail (2),pedofília (2),netkultúra (2),nyelvtudomány (2),vírus (2),hírszerzés (2),iOS (2),farmakológia (2),szociálpszichológia (2),tanulás (2),biológia (2),gépház (2),bulvár (2),bug (2),Tinder (2),öröklődő betegség (2),Yandex (2),könyv (2),beszélgetés rögzítése (2),pszeudo-poszt (2),Twitter (2)

Előkészületben a net legnagyobb gyűlöletoldala?


Ugyan a 444-ék gyorsabban figyeltek fel a hírre, sokaknak gondolom még nincs meg, hogy olyan világméretű webes szolgáltatás indul hamarosan, amiben bárki porig alázhatja a másikat, természetesen – ahogy ez ilyenkor nem zárható ki – manipulatív módon is, azaz névtelenül vagy akár látszólag tömegesen.

Persze alázni eddig is lehetett, ez mégiscsak más. Láttam már gyűlöletoldalt, nem keveset, amikkel a legnagyobb probléma az, hogy a teljesen idióták számára is megadja a lehetőséget, hogy néhány kattintással más megítélését rontsák. A magyar logika szerint felmerülhet a messzemenően laikus kérdés, hogy ez azért rágalmazás, aztán az üzemeltető felelősségre vonható, nem? A kérdés persze halálosan ostoba, hiszen netes közegben a jog betűje értelmezhetetlen, még akkor is, ha egyébként nemzetközi konvenciókon alapuló jogi szabályozást sért a tartalom, hiszen az üzemeltető néhány klikkel költözhet olyan helyre, ahol a számára nem tetsző törvény nem hatályos.

Az nyilván mindenkinek megvan, hogy idegenek számára mindenki gyakorlatilag az, amit a piacvezető webes keresők első találatok közt dobnak róla a neten a nevére keresve. Na meg az is, hogy netezési kultúra ide vagy oda, az emberek alapvetően mindent beszopnak a neten, amit látnak, tömegben veszélyesen ostobák tudnak lenni.

Sok kedvenc példám közül az egyik a Facebookhoz kapcsolódik. Történt, hogy egy veszélyes bűnöző kijött a hűvösről, majd a volt felesége és a kisgyereke fotóját feltette a netre azzal a szöveggel, hogy elvesztek, keresi őket. A nőt és a gyereket a pofától úgy próbálták megvédeni a hatóságok, hogy új személyazonosságot adtak nekik, amellett, hogy tisztes távolságba is költöztették őket. Na tessék kitalálni, hogy a nagyon hülye internetező tömeg mennyi idő alatt segítette hozzá a pofát, hogy pontosan megtalálja az exnejét és a gyereket? Néhány nap!

A másik példa frissebb, szintén a Facebookhoz köthető, egy ausztrál nő egy bevásárlóközpontban pedofilnak hitt egy fószert, lefotózta és feltolta a Facebookra, amit persze az Isten adta birkanyáj tízezerszámra osztott meg. A pasasra alaposan rázúdult a népharag, el kellett költöznie, mivel halálos fenyegetéseket kapott, tisztázta ugyan magát, ezt követően pedig a nőre zúdultak a jól megérdemelt fenyegetések, a lényeg viszont, hogy az ilyenek rendszeresen megtörténnek és sejthetően lesznek is még, mégsem tanulnak belőle az emberek.

Tehát abban senki sem bízhat, hogy ha róla írnak valami szart, majd nem fog hatni a megítélésére csak azért, mert a Peeple-n jelent meg, mert igenis fog.

Ne legyenek illúzióink, nem csak a megosztó személyeket, politikusokat, újságírókat és más közszereplőket fog érinteni a dolog, most komolyan, van egyáltalán olyan ember, aki biztosan azt merné mondani, hogy őt aztán biztosan nem utálja senki?

Persze a Peeple-t gyorsan ki lehetne véreztetni majd mondjuk azzal, hogy a hirdetőikről írnak tömegesen és szervezetten csúnyákat, aztán hirdető híján nem lenne miből fenntartani az egészet, ennyi esze azért nincs az embereknek. Ugyan a 4chan fórumozói és hasonló közösségek eléggé gyorsan ugraszthatók, valószínűtlen, hogy hosszú távon működne.

Akkor viszont mit lehet tenni mégis? Nos, tényleg ettől teljesen függetlenül írtam volna róla, de ahogyan már korábban is írtam, nem az a megoldás, hogy nem vagyunk fenn semmilyen közösségi szolgáltatásban, azt pedig csak a teljesen idióták gondolhatják, hogy nem szerezhető róluk fotó vagy más nyilvános információ, ha sehol nincsenek fenn. A védekezést szerintem éppen az jelenti, ha valaki fenn van több platformon is.

Azokban a közösségi szolgáltatásokban és blogszolgáltatásokban, ahol fenn vagyok, mindnél full publikusra állítottam be szinte mindent, illetve ezek még jól össze is vannak drótozva egymással. Ennek eredménye pedig az, hogy velem kapcsolatban alighanem hiába írna valaki akármekkora vérgőzös anyázást, esetleg egy zsák pénzt is fizetne egy SEO-szakinak, nem fektetnék bele különösebb energiát, hogy azonosítsam az illetőt, ugyanis a keresők közt ott lenne ideig-óráig, aztán meg hátraszorulna a keresési találatok közt mondjuk a sokszázadik helyre, azaz olyan lenne, mintha nem is létezne. A keresőmotorok a SEO-poisoningot gyorsan kiszűrik, ha pedig valakinek a tartalmát megcsípi a Google pingvinje jóideig nem is fog létezni, az biztos.

Na ezért is javasolható mindenkinek, hogy tessék bátran jelen lenni a közösségi weben, minél több publicba szórt, lehetőleg eredeti tartalommal! Igen, akkor is, ha nem vagy blogger! Például egy új állás megpályázásánál ezer százalék, hogy annak a HR-esnek a szemében, aki rád keres, ezerszer rosszabb lesz a megítélésed, ha kevés vagy érdektelen tartalmat talál csak, mintha transzparens vagy, amennyire kell. Ez alatt azt értem, hogy ne fossad tele a céges zabálós, nyaralós, bebaszós képekkel a netet, hanem posztolj arról, amit egy újságban is szivesen látnál, őszintén érdekel!

Nem tudom már, hogy hol emlegettem, de a gyűlöletoldalakkal hasonló korúak lehetnek azok a webes szolgáltatások, amik azt vállalják, hogy valakiről a kínos tartalmakat eltávolítják vagy legalábbis próbálkoznak vele, ha már volt olyan hülye, hogy jó ötletnek tartotta a bokorba szarós na meg árokba hányós fotóit a netre kitenni, mert naivan azt hitte, hogy kontrollálhatja fölötte a láthatóságot. A kínos személyes tartalmak eltávolítására belőtt szolgáltatásokat jobb magyar kifejezés híján nevezik reputation managementnek azaz ügynökségek próbálják leszedni a kínos felkerült tartalmat, mondjuk mielőtt indulna egy választáson.
Ami a nyitó témához kapcsolódó személyes vélemény, lehet, hogy többek számára meglepő, de egybecseng azzal, amit múltkor írtam azzal kapcsolatban, hogy a web giantek eléggé rosszul teszik, ha fene jóindulatukban keresési találatokat tüntetnek el, gyakorlatilag bizonyítékokat semmisítenek meg.

Szóval szerintem szabad-e tiltani vagy üldözni a gyűlöletoldalakat, ha törvényhozó lennék próbálnám-e korlátozni? Lehet utálni, de határozottan nem! Mégpedig azért, mert az internet működésmódjából adódóan gyakorlatilag még nem láttunk sikeres próbálkozást olyanra, hogy bárkik is sikeresen radíroztak volna le teljes egészében és hatékonyan bármilyen tartalmat, ha rövid ideig sikerült is, megjelent még durvább és még megkerülhetetlenebb formában.

Előbb azt írtam, hogy nem, de kiegészítem azzal, hogy félreértés ne essen, természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden tartalomnak helye lenne a neten. Például a nyílt, explicit kínzás, explicit uszítás, a doxing, a gyermekpornográfia és még számos dolognak nincs helye és üldözendő, ha már eltüntetni nem lehet, ami ezekben közös, hogy társadalmi evidencia, az egész világ hallgatólagos konvenciója révén üldözöttek és nem elsősorban azért, mert valamely állam tiltaná őket törvényi eszközökkel.

Másrészt azt vallom, hogy inkább maradhasson fenn az a tartalom a neten, igazságtartalmától függetlenül, ami mondjuk azt taglalja, hogy mekkora seggfej vagyok, ha ez az ára annak, hogy mindenki számára elérhető legyen az az információ is, amelyik azt taglalja, hogy egy távoli diktatúrában mekkora seggfejek vannak.

Amikor a netes tartalmak korlátozásáról van szó, még a témában jártas arcok közt is, ami az ezzel kapcsolatos vitákban közös, hogy szükségszerűen elmegy olyan irányba az érvelés, ahol értékítélet-alapon próbáljuk meg meghatározni annak a körét, hogy mit szabad és mit nem. Az értékítélet alapú érvelések pedig tudománytalanok.

Ugyan a blogon #voltmár, bónusz videó arról, hogy a tömeg mennyire szelektíven fogadja be azt, ami elé kerül, még akkor is, ha magában a címben benne van, hogy "OLVASD EL A LEíRÁST". A videóban a fiúnak egy idegen kifejezést kellett kimondania, a Youtube-on pedig olyan vérgőzös gyűlölködés érkezett kommentzivatarként, hogy a kommenteket tömegesen el kellett távolítani és a kommentelést le kellett kapcsolni.

Viszont példaként hozhattam volna azt a Twitter-csatornát is, aminek a leírásában a csatorna tulajdonosa a leírásban kérte, hogy senki ne töltse fel a bankkártyájáról készült képet, nem kevés idő telt el, mire rájöttek többen, hogy legalább a bankkártyaszámot okos lenne leradírozni. . .

A magyar netkultúra valóságos gyöngyszeme volt, amikor valaki magyarul is elkészítette azt a hoaxoldalt, amiben az ellen lehetett tiltakozni, hogy a Facebook fizetőssé váljon. Igaz, hogy az oldal leírásában kerek perec benne volt, hogy viccről van szó, annyian őrjöngtek miatta, hogy az anno bőven adott alapanyagot minden idők egyik legzseniálisabb Tumblr-jének, a Hungary vs Facebooknak. 

Szóval nem valószínű semmiféle armageddog. Éppen azért, mert túl sok az annyira sötét ember, aki nem tudja helyén kezelni az információt.

0 Tovább

about.me: Szex hirdetés ez amúgy? 


Webszolgáltatásonként eltérő, hogy mennyire látszik rajta az első pillanattól fogva, hogy mit tud nyújtani a felhasználónak, akiket elérni sem könnyű, nem még hogy megtartani. A látogatónak tetszhet a minimalista kialakítás, mint az Ello esetén 

esetleg az, hogy nagy töménységgel jöjjenek a kedvenc IT-s véleményvezéreink által posztolt tartalmak, egy helyen, mint a Google Plusnál úgy, hogy nem vegyülnek el más, kevésbé érdekes tartalmakkal. A másik véglet, amelyik kimaxolja a személyességet, arra lett tervezve, hogy rommá dícsérgessük a másikat, például a WeHeartIt-en, ha valakinek az egója ugyan ugyanezt megkapja a Facebookon is, amiről azt is  rebesgetik, hogy egyre több fiatal gondolja úgy, hogy a FB nem menő, mivel túl sok tőle idősebb van rajta. Míg a Tumblr-en azok aratnak, akik kellően fanyar humorral osztják a káoszt, a Stackchange-n és a Quora-n ahhoz szoktunk hozzá, hogy értlemesen feltett kérdésekre jó eséllyel valóban értelmes válasz érkezik hála a pontozási rendszernek. 

A BestOfAllWorldsön és a Quibben hízhat a felhasználó mája, amiért egyáltalán használhatja. 

Nem is sorolom tovább, ahogy abba sem megyek bele, hogy SEO-szempontból miért jó, ha valaki számos szolgáltatást nem csak kipróbál, mint én, hanem némelyiket rendszeresen használja is. Ha egy posztra mutató link kimegy a Twitterre és a Facebookra is, onnan úgyis elérik, nyilván a követők számától függően [ún. influence]. Szigorúan személyes vélemény, hogy értéke annak van, amikor valakit inkább a tartalmai és kevésbé a személye miatt követnek, ez utóbbi a celebek, na meg a jobb sorsra érdemes self-brand tanácsadó szakemberek [komolyan van ilyen!] számára fontos. 

Ismét magánvélemény, de ha van szolgáltatás, ahol aztán ezerrel ömlik az egoista baromkodás és nem kevesen alighanem fizetnének érte, hogy ne legyenek fenn, na az az ask.fm. Egy számomra nagyon meghatározó ismerőst kérdeztem az ask.fm-ről, aki mindenről tud valamilyen úriemberhez méltó véleményt mondani, gondoltam, na, erre biztos nem tud. Mire azt mondta: "nem tudom értelmezni". 

Én kicsit hasonlóan vagyok az about.me-vel, ami egyfajta netes névkártyának tűnik, mivel általában senkinél nincs semmilyen más szolgáltatásokból automatikusan importálódó tartalom vagy alig, pusztán a profil. Nemrég vezettek be rajta egy feature-t, ami körülbelül a LinkedIN elismerést kifejező endorsementjének feleltethető meg. 

Szóval tartalom ugyan nincs rajta, de használják, viszont hogy az én profilomat miért nézik meg naponta 50-150-én úgy, hogy emlékeim szerint szinte sehol sincs linkelve, rejtély, mivel nem is használom, pusztán a nevem van rajta és a webcímeim. Az, ami miatt használják, nyilván az emberi természet azon része, hogy szeretünk kukkolni, aztán meg megkukkolni, hogy minket ki kukkolt meg, ugyanis alapértelmezett beállítás szerint ezt az about.me mutatja. 

A szolgálatás megy tömeges egómeghajtással és úgy fest, az üzleti modelljük is működik. 

Több közösségi webes jelenség magyarázatánál legfeljebb sejtésem van. Gyakorlatilag mióta rendelkezésre áll a követés funkció a FB-n, nálam be van kapcsolva, ugyanakkor szinte senki sem használja. Hiába vannak például ennek a blognak visszatérő látogatói, ami alapján azt sejtem, hogy érdekli őket - Benneteket - , ami itt megjelenik, mégis csak rendkívül lassan növekszik a követőim száma, holott ha valaki követésre jelöl, azonnal értesülhet róla, ha posztolok valamit ide vagy éppenséggel megosztottam valamit, ami fontos, de még nem sharelte rommá a fél világ. Talán Follow-olás lehetőségét azért hanyagolja szinte mindenki, mert túl személyesnek tartják sokan, hogy olyat jelöljenek követésre pusztán az érdeklődésük alapján, akit személyesen nem ismernek. 

Kísérleti jelleggel beindítottam a Facebook-oldalam, ami vagy fog működni vagy sem, amit viszont garantálhatok: nem rólam fog szólni, hanem olyan tartalmakról, ami jó eséllyel azt is érdekli is a drága geek-illatú Olvasót, hiszen alighanem azért van itt. Persze a saját posztjaimon kívül, amiknek egy része itt a Reblogon jelenik meg, lesznek nemzetközi technikai és tudományos hírek első kézből, ahogy azt a Facebookon eddig a profilomon is toltam, ami újdonság lesz, hogy nagyritkán megfűszerezem valami szokásosan értéktelen, de azért a témába vágó cicás-kutyás-coelhós képpel, animált GIF-fel, vattacukorral-törökmézzel. Persze ezek elérhetőek lesznek egy csokorban is, linken, viszont sehol máshol, például az RSS feedolvasókban alighanem nem jelennek meg, mivel a múltban lesznek dátumozva. 

Örülök neki, hogy az emailben érkező visszajelzések alapján sokaknak tudtam segíteni abban, hogy a Gmail vagy a Facebook fiókjukat megerősítsék, többeket sikerül elgondolkoztatnom, így lesz ez a jövőben is, döntően itt, a Reblogon. Azért meg én kérek elnézést, hogy a gyári sablonba szándékosan nem nyúltam bele, ennek főként az az oka, hogy tudni akartam, mennyien kíváncsiak magára a tartalomra, amit írok, így, díszcsomagolás nélkül. 

Ha már Reblog, induljatok a Reblog Maratonon, mert írni jó, aztán toljátok a kvaliti-veljúable-junik-kontentot. 

Ha szeretnétek időben értesülni azokról a tartalmaimról is, amik nem jelennek meg az Origo nyitón vagy éppen pont nem nézitek a Reblogot, ezt az embrionális állapotban lévő, oldalt tessenek szeretgetni. Klikk, lájk, See First, gusztus szerint! 



0 Tovább

SMS és Google Hangouts értesítés Facebook-eseményekről


SMS-értesítések facebookos történésekről? Gyakorlatilag bármilyen aktivitásról? Vagy akár a Google-szolgáltatások használata közben is jelenjen meg egy kis buborék, ami értesít, ha valami történik a Facebookodon? Nem tűnik túl értelmes dolognak, bizonyos esetekben hasznos lehet. Például, ha munkahelyen a FB tiltva van, de a Google-szolgáltatások nem.

Először is leszögezném, hogy én Google-szolgáltatásokat saját célra elvből csak annyira használok, amennyire nagyon kell, másrészt szintén elvből számomra a Facebook csak az asztali gépen létezik, egészen kivételes esetben lépek fel rá a mobilom böngészőjén keresztül, ha valahol esetleg várakoznom kell, egyébként például a Messengert sem telepítettem, tőlem aztán történhet bármi, nem hagyom, hogy a "Kéktakony" nyomkodjon engem. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne kellene ismernem behatóan ezeket a szolgáltatásokat, viszont ennek az elterjedtségükön - ilyen módon megkerülhetetlenségükön - kívül semmi más oka nincs, akár hagyományos használatról, akár kutatásról vagy fejlesztgetésről van szó.

Távol álljak tőle, hogy most azokat a felhasználókat kezdjem el ekézni, akik akár még társaságban is képesek ezerrel nyomkodni a Facebookot, véleményem persze van, de ez a poszt nem erről szól. Másrészt az a felvetés, hogy SMS-ben értesüljünk mindenről, már csak azért is bizarrnak tűnik első látásra, mert az okosmobilok úgyis tudnak push-üzeneteket fogadni, az erre épülő instant üzenetküldők pedig lassan kiszorítják a jó öreg SMS-t. Mégsem mindegy, hogy valaminek az SMS értesítései elérhetőek-e ingyenesen.

Végülis már ezer éves, nem valamilyen kiegészítőhöz, hanem a Facebook core részéhez tartozó feature, hogy amilyen szolgáltatókkal megállapodást kötött a Facebook, azoknak a szolgáltatóknak az ügyfelei akár egy ezer éves mobilon is SMS-ben értesülhetnek testreszabottan olyan FB-aktivitásokról, amik fontosak lehetnek számukra, de akár mindről is. így például ha valaki egy osztrák A1-es SIM-kártyával használja a mobilját, gyakorlatilag bárhol értesülhet egy új üzenetről SMS-ben vagy egy fontos ismerős új posztjáról anélkül, hogy az adatforgalmat jelentene számára. Bizonyos országokban több ilyen szolgáltató is van, míg például Magyarországon máig egy sem.

Ha például a munkahelyen a Facebook tiltva van, ésszerű összedrótozni valamivel, amivel mégiscsak használható több-kevesebb funkcionalitással, viszont ahogy erről korábban írtam, a dolog veszélyes üzem, hacsak nem egy jól ismert szolgáltatásról van szó, mint például a Skype, amivel korlátozottan, de lehet Facebookozni, ha össze vannak drótozva a fiókok. Az is előfordulhat, hogy nincs tiltva, de valami miatt nem szeretnél új ablakot nyitni vagy célzottan csak bizonyos történésekről értesülni, arról viszont azonnal, viszont nincs nálad olyan külföldi SIM-kártya, aminek a szolgáltatójával a fent leírt módon megállapodott volna a Facebook. A mindig elérhető alternatíva az, hogy a Facebook egyszerűen küldjön ezekről email kivonatot, ami viszont pörgősebb és sokkal dinamikusabb, az az SMS-ben/Gootle Voiceban/Hangoutban rejlő lehetőség.

Itt meg kell jegyeznem, hogy amit leírok, annak az alkalmazása formálisan nem teljesen legális, mivel például a Google a voIP-hívószámot eleve csak az USA állampolgárainak biztosítja. Tehát a funkció eléréséhez vagy kint kell lenni az USA-ban vagy el kell hitetni a Google-lel, hogy ott vagy, azt pedig többek közt az IP-címhez tartozó földrajzi hely alapján dönti el.

Ha el kell hitetni valamilyen szolgáltatással, hogy adott országban vagy, virtuális magánhálózat [VPN] használata kézenfekvő, a VPN szolgáltatók közt pedig a fizetősök mellett vannak ingyenesek is, mint például amit a VPNbook ajánl, de az ingyenesek használata tartósan nem ajánlott, nem csak azért, mert rémesen lassúak. Nem büntetnék senkit azzal, hogy különböző operációs rendszerekben egy-egy VPN-hálózatra hogyan kell csatlakozni, lényeg, hogy a beállítás fél percnél általában nem tart hosszabb ideig. A teljes folyamathoz pedig természetesen használjunk szűz böngészőt vagy használjuk a "pornó módot", azaz privát böngészést, lényeg, hogy a megtévesztendő szolgáltatás az általa korábban elhelyezett webhelyadatokhoz, sütikhez ne férjen hozzá.

Miután csatlakoztunk egy USA-beli VPN-re, első lépésben a Google-fiókba való bejelentkezés után ugorjunk el a http://google.com/voice oldalra. Ezen a fülön teljesen más jelenik meg az USA-ban és az USA-n kívüli területeken. A beállítás után viszont a saját fiókodban már Európából is elérhető lesz az, amit beállítottál. Ekkor jön az USA-beli telefonszám létrehozása [nem saját mobilszám használata!], amivel kapcsolatban nem nagyon van megkötés, viszont pofás dolognak tűnik a saját magyar mobilszámodat beírni a keresőbe, ekkor a Google keres egy olyan számmezőt, ahol az adott szám még szabad és ha talált, felajánlja regisztrációra, teljesen ingyenesen. Azaz ha mondjuk a magyar mobilszámod 70 1124545, akkor kihasználva azt, hogy az USA egy körzetén belül a telefonszámok szintén hét számjegyűek, érdemes a 1124545-ra rákeresni, így a Google-számod mondjuk +1 555 1124545 lesz, ami az ismerősök számára ismerősebb, könnyebben megjegyezhető.

A telszám létrehozása tehát értelemszerű, a Google-fiókodhoz fog tartozni:

Ezt követően gyakorlatilag azonnal lehet SMS-eket fogadni, a hívások fogadásához érdemes telepíteni a Google Voice böngésző plugint, de ezt a Google úgyis felajánlja. Ha zavaros lenne, hogy melyik a Google Voice, Google Talk, Google Hangout, mindenkit megnyugtathatok, hogy ennek végfelhasználói szempontból most semmi jelentősége.

Miután a telefonszám létrejött, finomhangolható az ún. portolással, hogy az SMS-ek az adott felületen kívül melyik email-címre érkezzenek, a hanghívások át legyenek-e irányítva, ezen kívül finomhangolható a hangposta, de alapvetően csak az olyan szolgáltatásokért kell fizetni, amik átirányítással járnak, mivel az egyszerűsítve olyan, mintha az előfizető hívást indítana illetve fizetős az SMS-küldés az USA-ban a legtöbb hálózat felé, ezen kívül az ún. végződtetési szolgáltató is számít, ami ebben az esetben ingyenes lesz. A beállítás végén a böngészőben valami ilyesmi látható:

Amint ez megvan, a Facebookba való bejelentkezés után a fiókhoz adjuk hozzá a frissen sült számot, a Mobile menüpont alatt, országként az USA-t, szolgáltatóként a Google Voice-t választva

Ezt követően egy megerősítésre van szükség a Facebook által SMS-ben kiküldött azonosító megadásával.

Miután ez megvolt, a Facebook-fiók a virtuális mobilszámmal össze is lett kapcsolva. Fontos megkülönböztetni azt, amikor a Facebook egyszerűen csak tudja a mobilszámunkat és arra különösen indokolt esetekben tud értesítést küldeni, kétlépcsős azonosításhoz használod vagy éppenséggel arról van szó, hogy a FB úgy van beállítva, hogy maguk a standard értesítések is menjenek SMS-ben [mobilhálózatok közt ebben mutatkozik meg a különbség, ahogy fentebb írtam].

Ha minden jól ment, a dolog valahogy így fog kinézni a Mobile mezőben:

Azt pedig, hogy milyen esetekben zargasson SMS-ben a Facebook, már a Notifications-nél kell beállítani:

Az, hogy miről és milyen gyakorisággal érkezzen értesítő, ahhoz idomul, amiről egyébként is értesítene a Facebook, azaz ha például úgy van beállítva, hogy azoknak az ismerőseidnek a posztjairól értesítést kérsz, akik ott vannak a Close friends listában, szinte az összes aktivitásuk SMS-ben záporozik majd be. Amit megjegyzek, hogy a Facebooknak van annyi esze, hogy hiába van beállítva például az email kivonatok küldése bármivel kapcsolatban, ha be vagy jelentkezve, bizonyos eseményekről értelemszerűen nem jön kivonat. Azaz például nekem az összes üzenetem megérkezik emailen is, de ha pont be vagyok lépve, amikor valaki üzenetet küld és azt el is olvasom, arról már nem fog értesítő jönni. Az SMS-ekkel teljesen hasonló a helyzet, ezt a teszteléskor figyelembe kell venni! Ami az értesítések testreszabását illeti, érthetően erre nincs általános recept.

Készen is van! A gépet le is lehet választani a VPN-ről minden más már menni fog hagyományos netkapcsolaton keresztül. A Google-ben megjelenő FB-értesítések egyrészt megjelennek nyilván, ha a Gmail/Hangouts/ szolgáltatást éppen használod a böngészőben, akkor is, ha éppen nem használod, viszont nem jelentkeztél ki és az értesítések a böngészőprogram számára engedélyezettek [ekkor buborékok formájában], ezen kívül természetesen mobilra és asztali gépre is telepíthető a Google csevegője.

Az értesítések potyognak is be a postafiókba és ha például valaki üzenetet küldött, emlékeim szerint tudsz is neki válaszolni onnan, mivel az üzenetek azonosítója egy-egy nyolc számjegyű, USA-beli rövid hívószám, így az USA-beli számodról válaszolva a Facebook e kettő alapján tudni fogja, hogy az üzenetet kinek kell továbbítani, emlékeim szerint ez is ingyenes, valahogy így kell elképzelni webes felületen:

Amit megjegyeznék, hogy a leírt lehetőségeket kipróbáltam azért, hogy legyenek ábrák ehhez a poszthoz, viszont nem használom sem a Gmail-címem, sem a Google-számom, sem a Google Hangouts-ot és magát a Facebook SMS-értesítőt sem. Előfordulhat, hogy valami nem pontosan ugyanúgy működik a beállítás folyamatában másnál is, a beállítás nem egy rocket science, nem mentem bele minden részletbe.

Amit viszont nagyon fontos tudnod, mielőtt belecsapsz: sem a Facebook, sem pedig a Google nem hülye olyan értelemben, hogy ha azt tapasztalja, hogy 12:30-kor még Hejőszalontáról használtad a szolgáltatást, 12:35-kor pedig kapásból helyes felhasználói név és jelszó megadásával bejelentkezel VPN-en mondjuk Washington D.C-ből, és korábban ilyet még nem csináltál, akkor a Google és a Facebook szintén annak megfelelően fog eljárni, mintha a jelszavad esetleg ellopták volna. Érthető, hiszen életszerűtlen 5 perc alatt a világ másik végéről belépni. Ezért mindkettő rákérdezhet olyan adatokra, mint a másodlagos email-címed, a születési időd és hasonló olyan adatok, amikről feltételezi, hogy csak Te tudhatsz, ezeket mindkét szolgáltatásban előzetesen ellenőrizd. Ami igencsak komfortos, ha mindkét helyen korábban már adtál meg megerősített, azaz igazolt, mondjuk magyar mobilszámot, mivel egy kérdéses belépésnél egy arra érkező megerősítő SMS-ben lévő azonosítóval azonnal tudod igazolni magad a szolgáltatás előtt. Hozzáteszem, ha azt látja, hogy össze-vissza ugrálsz a vakvilágba VPN-en, webes proxyn, TOR-on keresztül vagy bármi olyan megoldással, ami ellehetetleníti, hogy a szolgáltatás azonosítsa a tényleges földrajzi pozíciód, néhány belépés után már egyáltalán nem picsog, úgy is mondhatnánk, hogy megtanulta.

Itt már egyszer megkaptam, ezért inkább írom, mielőtt valaki bekommentelné, hogy "itt a tavasz, inkább menjetek a friss levegőre, miért kell ennyit foglalkozni a FB-kal", egyrészt ahogy az a posztból is kiderül, itt egy elvi lehetőséget vázoltam fel, másrészt ahogy a korábbi posztokból is kiolvasható, a webes óriások azért nem kerülhetők meg a mindennapjainkban, mert olyan jók lennének, hanem azért, mert olyan információforrásként működnek, legyen szó akár a személyes kapcsolatokkal összefüggésben lévő információkról, akár szakmai információkról, amiket máshonnan ésszerű idő alatt nem lehet összekukázni. Viszont feltételezem, hogy a felhasználó nem közösségi web-heroinista középsúlyos Facebook-addikt, az elvi lehetőség adott, az már a felhasználó dolga, hogy normálisan, ésszerűen használja.

Tessenek szépen lenyugodni, hamarosan írok a Medium.com-ról, a Quibb-ről, Prismaticról és hasonló szolgáltatásokról is.

0 Tovább

FB: Vége az automatizált ismerőskukkolásnak


A Facebook még a 2014-es F8 fejlesztői csúcson jelentett be több, Facebook-kisalkalmazást gyökeresen érintő változtatást

A módosítások április 30-ától hatályosak és azoknál az appleteknél lehetnek különösen feltűnőek, amik a felhasználó ismerőseinek körét használják egyik adatforrásként, egyébként pedig szinte mindnél.

Amikor egy Facebook appletet indít valaki, a FB illedelmesen rákérdez, hogy a szükséges engedélyeket megadja-e a felhasználó az alkalmazás számára, így például a születésnapot, az életkort, a profilkép lehívását, azt, hogy a felhasználó nevében posztolhat-e a falára, lényegében bármit, olyan információt is, ami egyébként minden ismerős elől rejtve van. A egység sugarú júzer pedig szokás szerint ekkor zsigerből kattint az engedélyezés gombra, az applet pedig lekérdezi a szükséges adatokat. Mindezt az alkalmazás az ún. Facebook API-n [application programming interface] keresztül teszi, aminek megvannak a maga játékszabályai, amik értelemszerűen időnként frissítésre szorulnak.

Alapvetően szinte az összes korábbi alkalmazásnak újra engedélyt kell kérnie a további működéshez az API 2.0-ás verziójának életbe lépése miatt, bizonyos alkalmazások egyáltalán nem lesznek működőképesek: eddig a függvénykönyvtár egy igencsak népszerű részét képezték azok a függvények, amik le tudták kérdezni a felhasználó ismerőseinek körét, sokszor az ismerősök ismerőseit, az ismerősökkel kapcsolatos cimkéket, hogy majd azzal kezdjenek valamit. Például az alkalmazás kiolvasta az ismerőseid, annak az ismerősi körét is a nevedben, majd mindebből rajzolt egy pofás kis gráfot, amiben vagy egyszerűen csak lehetett gyönyörködni, megint mások használhatták adathalászatra, a kutatók pedig természetesen a közösségek legkülönfélébb szempontú vizsgálatára.

Ez utóbbi műfajban az egyik kedvenc tudományos cikkem azzal foglalkozik, hogy egy jól irányzott kisalkalmazással még akkor is lekérdezhető, hogy az adott felhasználó kivel kavar, ha nincs is fenn az ismerősei közt az illető. Már volt róla szó, magyar nyelven ezzel a Precognox blogja foglalkozott A Facebook tudja kivel kavarsz - akkor is ha nem jelölöd a profilodon címmel. Amit azért fontos hozzátennem, ami úgy minden facebookos információra igaz, hogy itt sem maga a Facebook jelent kockázatot a felhasználó magánszférájára nézve, hanem az, ha a felhasználó mindenféle barom kisalkalmazásnak megad mindenféle engedélyt, aztán meg alaposan megfeledkezik róla. Ha történetesen adathalász alkalmazásról van szó, az alkalmazás készítője gyakorlatilag mindent láthatott a felhasználóról, az ismerősi körön keresztül például abból is adatbázist építhetetett a fejlesztő, hogy valaki mikor, kivel, hova checkolt be, teljesen észrevétlenül, egészen eddig akár évekig.

Az appok közül egyébként itt lehet kegyetlenül legyilkolni azonnal azt, amiről nem tudod azonnal, hogy micsoda, míg az Apps Others Use alatt azt szabályozhatod, hogy milyen adatokat tudjanak az appletek rólad lekérdezni. A Facebook Platform teljes kikapcsolása nem ajánlott.

Nem mennék bele abba a kérdésbe, hogy az előbb vázolt kockázat végülis a Facebook, a felhasználó vagy a rosszindulatú kisalkalmazások bűne, a mi szempontunkból a lényeg, hogy az API legújabb változatában az ilyen típusú kukkolásra csak sokkal körülményesebben van lehetőség, mivel kiherélték az ismerősök és velük kapcsolatos adatok lekérdezésével kapcsolatos függvénykönyvtár használhatóságát.

A F8 hivatalos bejelentésének leglényegesebb mondandóját ennél rövidebben aligha lehetne összefoglalni:

Any deprecated permissions will be removed from existing users, and won't be grantable by new users. This includes the friends_* permissions, xmpp_login or user_checkins.

A dokumentációban pedig az indoklás valahogy így néz ki:

To put people first. This update was in response to feedback from people who were uncomfortable knowing that a friend could share their information with an app. With Graph API v2.0, we wanted to make sure that people had more control over their information.

Na már most normális emberben felmerül a kérdés, hogy akkor eddig mégis miért nem eleve így volt? IMHO azért, mert a FB attól tartott, hogy a felhasználói élmény csökkent volna, ami miatt ugye eleve az egész Facebook lett volna valamivel kevésbé népszerű. A "To put people first" igaz, csak éppen nem abban az értelemben, ahogy a Facebook láttatni akarja: a felhasználók biztonsága nem érdekli őket jobban, mint korábban, egészen addig, amíg nem érkeznek olyan visszajelzések tömegesen, amiből arra következtetnek, hogy a felhasználók kevésbé érzik magukat biztonságban, ami nyilván nem azt jelentené, hogy a felhasználó ésszel él, aztán korlátozza a róla lekérdezhető adatokat illetve lelövi az általa futtatott, de ismeretlen, tisztázatlan működésű kisalkalmazásokat, hanem inkább kevésbé használja a FB-t. Emlékeztető: a felhasználók egy részének még így is túl bonyolult a felület!

Elsőre nem nagyon bonyolult dolgokra gondoljunk az ismerőskukkolda kapcsán! Láttam egy tucat olyan alkalmazást, ami persze pénzért figyeli, hogy ki törölt az ismerőseid közül, mindezt nyilván úgy, hogy periodikusan lekérdezi az ismerősök halmazát és összeveti a korábbival. Persze annak, hogy egy ismerős eltűnik, lehet oka az is, hogy az illető deaktiválja a profilját, törli magát a Facebookról vagy letiltja emberünket, azon a lényegi dolgon nem változtat, ami szerint a Facebook a hivatalos súgóban szavatolja, hogy nem jelzi, ha egy ismerős töröl a kontaktjai közül. Erre nyitott kiskaput néhány fizetős mobilapp a kezdetektől azok számára az egoista türhők számára, akik képesek voltak ezért még pénzt is kiadni, azzal kapcsolatban pedig most inkább nem mondanék véleményt, ha valakinek annyira gesztus értékű az, ha más törli ismerősei közül, hogy szükségesnek látja ezt kisalkalmazással figyeltetni, valamit az életben nagyon rosszul csinál...

Végülis amellett, hogy a Facebook - pontosabban ahogy tisztáztam, az API-ja – biztonságosabbá is vált, sajnos sok-sok kutató alaposan szívhatja a fogát, aki például szociometriai kutatásaihoz a Facebookot használta adatforrásként. Az ismeretségi kör továbbra is lekérdezhető bizonyos esetekben, így például, ha a másik, adatforrásként használt ismerős szintén használja ugyanazt az alkalmazást az összes szükséges permissionnel, de nyilván teljesen életszerűtlen, hogy egy alkalmazást az összes ismerősünk használjon, körülbelül annyira, mintha azt mondanád valakinek, hogy "lécci tedd már fel ezt az appletet, mert szeretném tudni, hogy mikor tiltasz le".

Ma amolyan fészezős napot tartok, hamarosan jön még egy poszt arról, hogy hogyan értesülhetsz általad meghatározott szabályok alapján SMS-ben vagy Google Talk üzenetben egy-egy facebookos történésről, a friss posztjaim követéséhez itt tessék csengetni a Követés gombra kattintással: https://www.facebook.com/bardoczi

kép forrása: http://qz.com/140357/what-your-facebook-friends-list-reveals-about-your-love-life/

0 Tovább
12
»