bardóczi ákos @post.r

3D nyomtatással a valódihoz haosnlóan viselkedő szívkoszorúereket hoztak létre a Carnegie Mellon Egyetemen nemrég.

A koronáriák a szív saját vérellátását biztosító ereiként folyamatos, nagymértékű és változó terhelésnek vannak kitéve, ennek megfelelően hagyományos 3D-nyomtatással nem lehetne ennyire terhelhető, ugyanakkor a valódihoz hasonló, elasztikus struktúrákat létrehozni, amik hosszú távon működnek is. A szív korszorúerei felépítésük szempontjából nem különböznek alapvetően a többi értől, viszont képesnek kell lennüik a lehető leggyorsabb regenerálódásra egy apró sérűlés vagy éppen egy szívinfarktus után. A szív saját érrendszerének működőképessége szinte egyenértékű magával a szívvel, így azzal is, hogy mennyire használható az például egy szívátültetéskor, ugyan ott számos más tényező is számít. A CMU-n kifejlesztett technika lényege, hogy miután elkészítették az erek alapvázát, amik önmagukban még annyira instabilak, hogy a saját súlyuktól is azonnal összeesnének, a struktúrát belülről tartó zselatint kioldják belőlük, miközben további rétegeket építenek rájuk több lépésben, így a létrejött műerek viselkedésükben nagyban fognak hasonlítni a termékszetben is előforduló koronaerek viselkedéséhez a szívburokban lévő nyomás és hőmérsékleti viszonyok mellett.  
 
 
Nagy reményeket fűznek a szövetek és szervek hasonló módon való létrehozásához, viszont számtalan tényező lehet, amit in vitro vagy in situ nem tudnak még figyelembe venni a kutatók, emiatt egy beültetett anatómiai strukltúra esetleg nem tudná ellátni a feladatát, ami esetleg az állatkísérletekben való kipróbálásnál derülhet ki a legkorábban. Tökéletes, működőképes szövetek és szervek létrehozása azért is igencsak nehéz, mert egy adott komplex struktúra kialakulása a természetben folyamatosan történik, embrionális kortól kezdődően, onnantól kell megfelelnie az alakuló szervnek a környezeti viszonyoknak, aminek minden biofizikai részlete még messze nem ismert. Hasonló okból nem lehet bonyolultabb, működőképes szerveket létrehozni pusztán őssejtekből in vitro annak ellenére, hogy ismert, hogy milyen növekedési faktorok hozzáadása szükséges ahhoz, hogy egy őssejt adott típusú szövetté differenciálódjon. 

"Hülye ámerikaiak", mobiltarifák és gazdaságpszichológia. Mi bennük a közös?

Ma beszabadultam a könyvesboltba, ahol be is zsákoltam négy könyvet, alapvetően csak egy  gazdaságpszichológia és döntéselmélet kötetet szerettem volna venni, de csak az egyik volt elérhető ezért - hát nem is én lennék - választottam még három könyvet, amit amúgy eszembe sem volt megvenni odafelé menet.

Már majdnem a pénztárnál voltam, amikor eszembe jutott, hogy a vásárlások után az adott üzlet olyan kuponokat ad, amik 5000 HUF fölötti vásárlás esetén 500 HUF, 7000 HUF fölötti vásárlás esetén pedig 1000 HUF kedvezményt adnak. Hoppácska, drágább könyvek esetén nyilván költséghatékony megjátszani azt a stratégiát, hogy veszek valamilyen árban könyvet egy már meglévő kupon felhasználásával, ami után ugye kapok egy új kupont, majd külön veszem meg még azokat a könyveket, amiket olcsóbban kapok meg a frissen kapott kuponnal.

Hogy ne kelljen szegényeket A-nak, B-nek, C-nek meg D-nek csúfolnom, inkább nevén nevezem:

Gazdaságpszichológia - 3990 HUF

A Big Data ökoszisztémája - 3500 HUF

A magyar beszéd - 1000 HUF

Retorika - 4500 HUF

Tehát a kérdés, hogy milyen sorrendben érdemes összerakni az 1. és a 2. külön fizetett párost - esetkeg n-est - azért, hogy a legtöbbet spóroljak meg? Az eldöntési probléma pedig lebontható egy egyszerű matematikai feladatra, amit nem tudtam fejben kimatekozni!

Egyébként is siettem, a könyveket félretetettem, ezért inkább hazaballagtam, aztán persze sikerült összerakni a legnagyobb megtakarítást jelentő kombót, a feladaton pedig csavart még egyet az, hogy a törzskártyám után 10% kedvezményt kapok, a kupon pedig csak akkor érvényesíthető más kedvezménnyel összevonva, ha a törzskártyával fizetett ár még mindig 5000 HUF illetve 7000 HUF fölött lenne.

Vegyük észre, hogy a legmegfelelőbb vásárlási sorrend kiszámolása közel sem olyan triviális, mint amilyennek tűnik elsőre.

Nos, ha általánosan jellemző lenne a középiskolákra, hogy a tanár egy-egy ilyen feladattal szórakoztatja a lurkókat, na meg egyáltalán, a matematika sokkal inkább a mindennapi életben is használható gazdasági alkalmazásokra lenne kihegyezve, alighanem többen szeretnék és többen is értenék.

Aki ismer, tudja rólam, hogy mindig is utáltam, amikor azt hallottam, hogy az ámerikaiak milyen hülyék, igazából aki ilyet mond, előttem kiállította magáról a szegénységi bizonyítványt. Ugyanis azon túl, hogy pl. a legtöbb Nobel-díjast az USA adja a világnak, az elemi oktatás is a legfejlettebb, ugyanis lehet, hogy első blikkre gagyibb a tananyag a poroszos magyarhoz képest, mire valaki ott elvégzi az általános iskolát vagy leérettségizik, sokkal nagyobb eséllyel tudja is alkalmazni azt, amit megtanult, az már egy más kérdéskör, hogy ez az ottani fogyasztási szokásokra és árképzésre hogyan hat ki.
Az, hogy a magyar középiskolás korosztály nagy átlaga* sokkal hülyébb az amerikaitól, rendszeresen igazolódik a PISA-teszteken. 

Nem emlékszem egészen pontosan, de emlékeim szerint a magyar 10-11. évfolyamosok egyik feladatában az volt a kérdés, hogy adott egy r(1) sugarú pizza x forintért valamint egy r(2) sugarú pizza x forintért, melyiket érdemesebb megvásárolni /*feltételezve, hogy rohadt éhesek vagyunk és biztosan meg is esszük*/. Nos, ebben a feladatban két laza körterületet kellett volna számolni, aztán meg felállítani egy aránypárt, amin a magyar diákok elképesztően nagy része elvérzett!

Nos, ha valaki nem járt az USA-ban semmilyen iskolába, de érdekli a téma, ajánlom, hogy hasonlítson össze két matek könyvet, lehet az akár középiskolás akár felsőbb matematika is. Egy-egy témakör általános didaktikai sémája a magyar könyvben: picit bevezet, tételt mond, bizonyít, aprólékosan még egy kicsit foglalkozik a részletekkel, aztán jó esetben van apróbetűs rész, amiből vagy kiderül vagy sem, hogy egyébként a megtanult összefüggést mire is lehet alkalmazni. Lehet, hogy van más típusú is, olyan ez, mint a termodinamikai főtételek: bizonyítani nem tudom, de kivételt még nem láttam alóla. A didaktikai felépítés azokban az amerikai felsőbb matematika könyvekben, amiket használtam: felvet egy konkrét problémát, amit körüljár olyan összefüggéseken keresztül, amit az olvasó akkorra már ismer, amikor pedig ez megvolt, az új összefüggés szinte adja magát, ekkor amolyan fináléként jön a tétel kimondása és a bizonyítás.

*úgy fogalmaztam, hogy "nagy átlaga"? Bocsánat, nem szeretnél olyan türhő lenni, mint amikor valamivel kapcsolatban olyan hírt lehet olvasni, hogy egy mérés az első mért tényezővel kapcsolatban átlagosan ennyi, a másik mért tényezővel kapcsolatban pedig annyi, pont azért, mert az átlag /*itt: számtani közép*/ a legtöbb esetben nem mond semmit, másrészt súlyosan félrevezető. Hogy a középiskolások matekos skilljeinél maradjunk, gyakran elhangzik az, hogy a magyar oktatás ilyen téren milyen piszok erős, ami igazából sosem volt igaz és ezt azzal próbálják alátámasztani, hogy Magyarország hány diákot küldött a matematika diákolimpiára és ott milyen szép helyezéseket értek el, ami viszont kétségtelenül igaz. Viszont nagyon fontos, hogy Magyarország ebben - mint nagyon sok más téren is - a szélsőségek hazája. Igaz, hogy a népesség számához képest tényleg sok a diákolimpikon, viszont tömegjelenség, hogy nagyon sok középiskolából gyakorlatilag full hülyén kerülnek ki a diákok, ezen a helyzeten pedig csak ront az az általánosan elfogadott mentalitás, hogy "hülye vagyok a matekhoz, de nem szégyenlem". Azt pedig nyilván nem várjuk, hogy amikor kijön egy-egy újabb PISA report, - aminek amúgy szerintem az újságírók jó részének még a végkövetkeztetését sem tudja értelmezni - a cikkekben az átlagok mellett megjelennek olyan finomságok, mint az értékek szórása, na meg mediánja amiből még mindig igen merész lenne bármiféle trendet is megállapítani, de legalább kevésbé lenne félrevezető.

Egyébként ami csúcsra járatva mutatja, hogy nagyon sokan mennyire ostobán döntenek matematikai szempontból, nem más, mint a magyar mobilcégek promócióinak hatása. Óriás betűvel tolják az ügyfél arcába, hogy mennyi a percdíj, ami mondjuk csak hálózaton belül, adott időszakban érvényes, ez a first impression hatás pedig már bőven elég ahhoz, hogy csórikám írja is alá a hűségszerződést ezer évre és még ő gondolja majd úgy, hogy jól járt.

Praktikus tanácsa azoknak, akik tarifacsomagot választanak: ha nincs meg több hónapra visszamenőleg az, hogy korábban milyen hálózatok irányába hány percet telefonáltál /*így az nem tölthető pl. Excelbe*/, egyszerűen vegyük alapul a különböző mobilszolgálgatók piaci részesedését, ami nagyon nagyjából mutatja, hogy valószínűleg milyen gyakorisággal fogod hívni a vérgőzösen vörös, a bugyirózsaszín, na meg a bilikék mobilhálózat ügyfeleit.

Ehhez hozzárendelhetők súlyok, most egyszerűsítve nem az ügyfelek száma, hanem a piaci részesedés alapján, azaz
Bugyirózsaszín: 46,6%-ból adódóan 0,466
Vörös: 22,5%, ebből adódóan 0,225
Bilikék: 30,9, ebből adódóan 0,309

Figyelmen kívül kell hagyni azt, hogy reggel 8 előtt és este 8 után mennyi a percdíj, mivel 20:00-tól 8:00-ig nem nagyon telefonálunk, szóval marad a 12 órás intervallum, de az egyszerűség kedvéért képzeljünk el egy olyan tarifacsomagot, amiben a percdíj független a hívás idejétől.

Ugyan már a magyar mobilszolgáltatók árképzése olyan irányba tart, ami próbálja konszolidálni azt, hogy milyen irányba telefonálunk, a Bugyirózsaszín szolgáltató sokáig csúcstartó volt abban, hogy hálózaton belül kedvező volt a percdíj, hálózaton kívül telefonálni pedig olyan méregdrága, mint egy adag nyílméregbéka-turmix ciánkálival.

Tegyük fel, hogy a Hülyevagyokmatekból díjcsomag hálózaton belül 15 HUF-os percdíjat kínál, hálózaton kívül pedig 30 forintosat. A piaci részesedésre alapozott adatok alapján tehát a hívásaink 46,6%-a fog 15 forintos percdíjjal számlázódni, míg a fennmaradó 100-46,6=53,3%-a viszont piszok magas, 30 forintos percdíjjal! Ez mondjuk havi 200 perc beszélgetéssel számolva (200x0.466x15)+(200x0.533x30)=1398+3198=4596 forintos telefonszámlát jelent majd átlagosan. Ezt eljátsszuk mondjuk a többi tarifacsomaggal is, aztán kiderül, hogy milyen telefonszámla várható végülis nem percdíjat fizetünk majd, hanem telefonszámlát.

Az egyszerűsített példában feltételeztem, hogy nem akkor és olyan irányba telefonálunk, amikor olcsó, hanem, amikor tényleg telefonálni szeretnénk [ez ugye nappal nagyjából véletlenszerű] illetve jó tudni minél több időre visszamenőleg, hogy addig tipikusan hány percet telefonáltunk havonta és milyen irányokba. Ha egy tarifacsomagnál számít a hívás ideje is, ahogy emlegettem, az életszerű 12 órát vesszük figyelembe, ez hasonló logika mentén kialakított szorzó lesz, mint a hívás irányából számított érték. Ezen kívül a szolgáltatók imádnak trükközni már kábé mindennel, amit észben kell tartani, hogy a telefonálási szokásaink nem változnak attól jelentősen, mert a telefonálás össz-díja más, hacsak nem vagyunk irdatlanul zsugoriak.

Magyar nyelven is számos oldal foglalkozott már azzal, hogy hogyan érdemes összeállítani a saját életrajzunkat egy-egy pozíció megpályázásánál, ezek közül viszont nagyon sok egyszerűen egy korábban megjelent a Business Insider- vagy a Mashable-cikk átvételei.

Tisztában vagyok vele, hogy ez egy külön tudomány, aminek nem vagyok szakértője, de nyilván vannak megfigyeléseim azzal kapcsolatban, hogy egy CV mikor igazán sikeres és mik azok a hibák, amikre nagyon kell ügyelni. Tehát amit leírok, nyilván nem mond újat a HR-eseknek, a legírásom ráadásul szubjektív is, viszont tapasztalati alapon, sok-sok ismerős életrajzát néztem meg előtte egybevetve azzal, hogy milyen gyorsan, milyen pozíciót sikerült betölteniük illetve én magam is több CV feljavításában segítettem másnak.

1. Mindvégig tartsuk szem előtt, hogy néhány másodperc alatt dől el, hogy egy életrajzot egyáltalán tovább olvas-e a HR-es vagy dobja a kukába, ezért az életrajznak azonnal áttekinthetőnek kell lennie és semmilyen formátumbeli hiba nem engedhető meg! Érthetően, erre gyakorlatilag csak a PDF fájlformátum alkalmas, erre hamarosan visszatérek.

2. Evolúciós pszichológiai kutatások igazolták, hogy egy-egy arcot látva automatikusan kialakul valamilyen képünk arról, akinek a fotóját látjuk, ami aztán tudattalanul bejátszik abba, hogy később hogyan állunk az illető személyéhez. Ugyan ideális esetben, nem túlzott mértékben jelentkezik ez a hatás, mégis érdemes előnyös arcképes fotót választani. Azt, hogy melyik mennyire előnyös, ne te döntsd el, hanem kérdezz meg olyanokat, akiktől többé-kevésbé elvárható, hogy őszintén válaszolnak is rá.

3. Az életrajz tartalmi elemeinél annak megfelelően kell felsorolni az tételeket, amilyen sorrendben az a HR-es számára valószínűleg releváns. Az életrajzot eleve angol nyelven készítsük el, ami szerintem nem szorul magyarázatra.

- Azaz az első a végzettség megjelölése. Abban az esetben, ha egy jól ismert csúcs gimnáziumban végeztél, indokolt lehet annak a beírása, mi több, kimondottan jó pont, hiszen egy nagynevű gimnázium olvasásakor azt az olvasó tudattalanul pozitív értékítéletekkel kapcsolja össze. Viszont ha nem csúcs gimnáziumról van szó, kutyát sem érdekel, be se írd!
- A következő pontban jelöld meg, hogy legjobban mihez értesz. Vigyázat! Csak olyat írj be, amiben tényleg vérprofi vagy, amihez tényleg nagyon értesz, különben a hitelességeddel játszol. Úgy gondolom, hogy akármilyen tehetséges valaki, úgy tényleg vérprofi legfeljebb 3-5 területen lehet, aki ennél többet ír be, az vagy az itt ecsetelt preferencia elveit nem követi vagy szimplán hazudozik. [Egy korábbi Mashable-cikk rendszeresen eszembe jut, ami szerint nagy mintán igazolták, hogy a jelentkező több, mint fele (!!) egyszerűen hazudik az életrajzában.]
- Csak ezt követően érdemes felsorolni, hogy milyen projektekben vettél részt, egészen pontosan mikor, hol vagy kikkel és annak kapcsán milyen technológiákkal kerültél kapcsolatba, milyen módon szereztél tapasztalatot. Itt is és az előző pontban is, ha szakmai tapasztalatokról van szó, olyan konkrétan fogalmazzunk, amilyen tömören, amennyire csak lehet!

példa nagyon rossz megjelölésre:
"linux knowledge" - milyen disztribúció? Milyen szinten? Esetleg hány éve?

példa helyes megjelölésre:
"Ubuntu maintenance (on high-level)" - nyugi, ahova beküldöd, ott tudni fogják, hogy az Ubuntu a linux disztribúciók egyike, nem pedig egy rovarfaj, ha a példánál maradva IT-s pozícióra pályázol. 

- Az utóbbi két szempontra egyaránt igaz, hogy természetesen nem kell minden megismert technológiát, hanem azt, amit a leginkább relevánsnak látsz a betöltendő munkakör szempontjából. [erre szintén visszatérek]

- Hobbik - ezzel kapcsolatban oszlanak meg a legjobban a vélemények, hogy egyáltalán mennyire kell, ha kell, akkor mit ildomos ide írni. Szerintem érdemes, de itt is csak olyan megemlítésével, ami érdekessé tehet a HR-es számára és mutatja felé, hogy nem egy szakbarbár vagy.

- Nyelvismeret - kétségkívül a magyar munkaerőpiacon az egyik legszűkebb keresztmetszet. Egyrészt azért, mert nagyon sokan tényleg nem tudják használni az idegen nyelvet, másrészt azért, mert nagyon sokszor egyszerűen rosszul mérik fel az emberek a saját nyelvtudásuk szintjét. Az, hogy tudod használni az oprendszert, meg a webszolgáltatásokat angol nyelvre állítva és elboldogulsz külföldön a kocsmai rendelésnél, még nem nyelvtudás, csókolom! Ha van nyelvvizsgád, még az sem.

- A nyelvtudáshoz kapcsolódik, hogy a CV-ből nem árt, ha látszódik, hogy mennyire tudsz csapatban dolgozni, milyenek a kommunikációs skilljeid, de az ezzel kapcsolatos pontokat inkább egy-egy példával helyettesítsd, amikor te vezényeltél le egy komplett projektet projektvezetőként vagy mentoráltál egy újoncot. Abba most nem megyek bele, hogy vannak olyan munkakörök, ahol a megállapodásnak megfelelően nem csak azt nem írhatod le, hogy mit dolgoztál és kikkel, de még azt sem, hogy hol.

- Gyengeségek - remek kérdés, hogy helye van-e az életrajzban, szerintem amellett, hogy hitelesebbé tesz, nem kell összeszorított farpofával menni a megpályázott melóhely szakmai kompetenciát felmérő részére. Ha benne van az életrajzomban, hogy beszédhibám van, a pályázó és a megpályázott oldalán is kisebb lesz a feszkó, amikor beszélni kell. Természetesen ésszel kell tálalni, összhangba kell, hogy álljon a megpályázott munkakörrel. Egy riporter számára például fontos a beszéd, a munkakörök többségében meg mellékes.

- Kerüljük a gyilkos közhelyeket, a bullshitelést - amikor egy HR-es az egy adott pozícióra való jelentkezésnél az adott napon már a harmincadik CV-ben olvas olyat, hogy "jó csapatjátékos vagyok", "szeretnék szakmailag továbbfejlődni" és hasonló szörnyszülött fordulatokat, nagyon jó pont lesz, ha a tiédben pont nem. Jó csapatjátékos vagy? Akkor azt egy korábbi példával igazold a szakmai tapasztalatoknál, ahogy előbb írtam. Ha szakmailag szeretnél továbbfejlődni, az abból derül ki, hogy mennyire vagy őszintén kíváncsi az első interjún a melóval és a céggel kapcsolatban. Ha pedig előre ismert a cég, akkor alap, hogy fel kell készülnöd belőlük, amennyire csak tudsz.

4. Manapság már az is elvárható, hogy az elérhetőségek mellett tartalmazza a CV azt a rövidített URL-t, ahonnan a kinyomtatott dokumentum letölthető, ez viszont lehetőség szerint ne Dropbox vagy valami hasonlóan kínosan kommersz fájlmegosztó legyen. Hasonlóan formai dolog, hogy a CV PDF formátumú legyen, hiszen az biztosan megjelenik minden gépen, de természetesen olyan PDF-készítővel printelve, ami nem gányol bele semmit a kinyomtatott dokumentumba. Ahogy a való életben elküldött, de fontos dokumentumokat, így a PDF-et is érdemes aláírni, de digitálisan, még ha nem is egy überhivatalos és fizetős CA-val, de olyannal, ami elegendően egyértelmű módon mutatja, hogy a dokumentumot valóban te írtad alá.
Az ingyenes Comodo certi például email címhez köti ezt, ami jó esetben azonos azzal az email címmel, ami a CV-ben is van. Illik észben tartani, hogy a PDF illetve a digitális aláírás tartalmazza az aláírás idejét, magának a fájlnak a metaadatai pedig azt, hogy a fájlt mikor hozták létre, módosították utoljára valamint a CV jó, ha tartalmazza az utolsó aktualizálás időpontját. Ha az éles szemű HR-es észreveszi, hogy ezek nem harmonizálnak, gondolhat egyszerű technikai hiába, ha viszont olyan helyre pályázol, ahol a technikai pontosság fontos, egy ilyen mozzanattal el is vághatod magad, hiszen ha például a doksiban utolsó aktualizálás idejeként újabb dátum van megadva, mint az utolsó módosítás dátuma, a fejvadász alapos okkal gyanakodhat csalásra.

5. Az egy dolog, hogy van egy csőre töltött CV-d, viszont ha tényleg szeretnél egy munkát, az adott munkakörre kell szabni az életrajzot, azaz a fontossági sorrendet és a tartalmat úgy rendezni, hogy az alapján kidomborodjon, hogy mennyire testreszabott számodra a pozíció.

6. Bizonyított, hogy az email cím formátuma is milyen előítéleteket kelthet, részben tudattalanul. Nem megyek bele, hogy miért szerencsésebb, ha az email címed olyan domainhez kapcsolódik, ami vagy a sajátod vagy nem a sajátod, de nem olyan, ami alól bármikor kipenderíthetnek, ha már valami ingyenes fos szolgáltatóhoz tartozik, akkor legalább az előtagja legyen normális. Azaz jópofa lehet egy jomunkasember1991@gmail.com cím azok szemébe, akik tudják, hogy egy középiskolai, iszonyúan bebaszós osztálykiránduláson ragadt rád ez a név, ráadásul még Árpádnak is hívnak, a HR-esnek az jobban fog tetszeni, ami könnyen megjegyezhető és kérem szépen ne tartalmazzon számjegyet, mert ortó ciki, könnyen félrecímezhető, ráadásul nagyobb valószínűséggel landol spambe a HR-es címzettnél, ilyen módon nagyobb valószínűséggel észre sem fogja venni, hogy küldtél neki CV-t!

7. Mielőtt véglegesítenénk a CV-t olvassuk el még párszor és minden redundáns információt távolítsunk el belőle, ne ismételjük önmagunkat! A válasz sansszát rendkívül mértékben megnöveli, ha a levélhez írunk néhány sort, mondjuk azzal kapcsolatban, hogy hol láttuk a megpályáztatott pozíciót, miért érdekel, még akkor is, ha nem kérnek motivációs levelet.

Lazán kapcsolódik a  CV-íráshoz, inkább már az álláskereséshez, de vegyük figyelembe, hogy bárki bármit is mond, a HR-est igenis érdekli a pályázó emberi oldala is. Korábban még nagyon sokan egész egyszerűen lehazudták, hogy megnéznék a pályázó social webes aktivitását vagy rájuk keresnének a Google-ben, ehhez képest előrelépés, hogy a normálisabbak vállalják, hogy igenis rákeresnek az illetőre és amit látnak, mérvadó is számukra. Elítélendő-e, ha professzionális szempontokon túl a HR-es másra is kíváncsi, esetleg még olyanra is, amire a jog betűje szerint nem szabadna rákérdeznie, ha pedig a HR-esnek eléggé jó szeme van, a közösségi weben tud olvasni a sorok közt, azaz amit csak implicit módon, a tudta nélkül osztott meg valaki?

A rövid válasz: hülye a kérdés, egyáltalán nem elítélendő.

Bővebb válasz: nemhogy elítélendő, hanem elengedhetetlen. Ugyanis ha olyan pozícióba keresnek valakit, aki majd minősített adatokat fog kezelni, viszont a Facebookján az látszik, hogy ész nélkül megoszt mindent képekben, amit lát a fasztortás szülinapozástól kezdve az álburzsuj last minute nyaraláson át a legutóbbi bemarós buliig, egészen egyszerűen nem várható el tőle, hogy a munkájával kapcsolatos adatok ne legyenek esetleg kicsalhatók belőle vagy ne kotyogjon ki üzletmenet-folytonosság szempontjából érzékeny információkat. [Korábban a blogon már beszámoltam róla, hogy az emberi tudat legtöbbször nem tudja hatékonyan megkülönböztetni az érzékeny információt a teljesen publikustól, másrészt az információk érzékeny volta nem állandó dolog.] Ha valakiről levágós, hogy melyik politikai vonalhoz húz, nagyon veszélyes dolog, ugyanis az intelligens HR-est ez ugyan nem érdekli, de tisztában van vele, hogy a megbízó cég HR-esét már igenis érdekelheti. Mégpedig azért, mert legyen ez akár igazságos, akár nem, a céges HR-es nem engedi meg magának azt a kockázatot, hogy egy frissen felvett alkalmazott elkezdjen atommeghajtással politizálni vagy éppenséggel más torkán lenyomni a vallását, amihez tartozik, hiszen ez a produktivitást gátló piszok nagy feszültségforrás.

Az írországi melegházasság eheti megszavazásáról jut eszembe: ahogyan a politikai és vallási beállítódásra, úgy a szexuális beállítódásra is elvben tilos kérdezni, azt figyelembe venni, konkrétan írok egy hipotetikus esetet, amikor a szó szoros értelemben élet-halál kérdés lehet, hogy valaki heteró vagy meleg, leszbi, mittudomén. Tételezzük fel, hogy egy igen komoly céghez felvesznek kapcsolattartó senior consultant pozícióba egy leszbi hölgyet vagy meleg urat, akinek olyan országba kell utaznia majd lobbizás céljából, amilyen állam amúgy feltörekvő, ígéretes piac, viszont a homoszexuális viselkedést börtönnel, az államból kiutasítással büntethetik, elborultabb helyeken halállal. Na már most tegyük fel, hogy emberünk ilyen országba érkezik egy hónapra, aztán elmegy munkaidő után ismerkedni, rosszabb esetben kurvázni, azonos neművel. Ha lebukik, ennek a következménye kevésbé rossz esetben mindössze annyi, hogy az országból kiutasítják, ami egyet jelenthet azzal, hogy a cég a megcélzott piacot el is vesztette. Rosszabb esetben nem csak kiutasítják az országból, de még jól meg is verik.

Az ugye a Wikipedia alapján világos, hogy nem csak a legsötétebb országokban történhet ilyen, tehát nem lehet azt mondani, hogy teljesen ignorálhatók azok a piacok, amiknek a kulturális alapokon nyugvó törvényei és szokásai homlokegyenest ellentmondanak az európainak. Mielőtt valaki jönne azzal a vakon liberális szöveggel, hogy egy-egy ilyen állam "civilizálatlan", na az hasonló kocsmafilozófiai szint, mint amikor valaki virtigli náci szövegekkel áll elő, csak éppen a tartalom más. Ugyanis több antropológiai iskola szerint tudományos szempontból nem értelmezhető az, hogy az egyik kultúra civilizáltabb, a másik pedig kevésbé: Afrika legtöbb államában nem azért verik a melegeket még a hékek is, mert kegyetlenek, gonoszak vagy civilizálatlanok lennének, hanem azért, mert a kultúrájukhoz tartozik.

Aki ezt így nem fogadja el, annak hozok egy analóg példát: számunkra csak az amerikai filmekből lehetnek ismerősök azok a diákszövetségek, mint amilyen az Alpha Epsilon Pi vagy éppen a Phi Kappa Psi, de van még bőven:
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_social_fraternities_and_sororities

Ezeknek ugye egy közös jellemzője, hogy az újoncokat [akik ugye az egyetem legtehetségesebbjei közül kerülnek ki!] olyan - európai szemmel nézve kegyetlen - beavatási rituáléknak teszik ki, amihez képest egy katonai beavatás is eltörpül. Az egy hétig gyakorlatilag szociopata módjára viselkedő felsősöket viszont senki sem nevezné barbárnak, kulturálatlannak, civilizálatlannak, ez egyszerűen az ottani kultúra része, akárcsak az, hogy mennyire kultúrafüggő a többségitől eltérő szexuális orientáció megítélése.

A poszt eredeti témájához visszatérve számtalan olyan emberi faktort fel tudnék még sorolni, ami gyakorlatilag alkalmatlanná tehet valakit a hatékony munkavégzésre, hiszen ha egy cég reprezentatív pozíciójában lévő üzletembernek szólnak, hogy egész nap önteni a lájkvadász oldalakból származó szennyet a Facebookra nem jó ötlet, akkor az a baj, ha nem szólnak neki, akkor meg az a baj, de vegyük észre, hogy mindkét esetben az egész cég látja a kárát.

A végére hagytam valamit, amit végülis teljesen alapvetőnek tekintek: hogy a pályázó maximálisan őszinte. Egy magyar színésznő nyilatkozta egyszer, hogy még akkor sem fog picit sem hazudni, ha emiatt majd jónéhányan megutálják, a 19. században egy amerikai államelnök azt mondta, hogy azért nem hazudna, mert nem eléggé jó a memóriája hozzá, hogy fejben tartsa, hogy mikor mit mondott, ami eltér a valóságtól, így menthetetlenül belegabalyodna, elvesztené a hitelét.

Végülis teljesen mindegy, hogy mi miatt vagyunk őszinték, általánosságba véve a lényeg azon van, hogy az állásinterjún legyünk még őszintébbek, mondjuk azért a szalonképesség határain belül, ami viszont mindenkinél máshol húzódik.

A hitelességgel kapcsolatban megörvendeztetnélek benneteket egy videóval, ami annak idején még nálam is lecsapta a biztosítékot: a Jobline egy állásbörzén senior HR-eseket kérdezett, az elkészült videó alapján pedig azt tudom mondani, hogy ez a videó nagyon gonosz módon lett összevágva vagy azt, hogy a videóban szereplő figurák egy része valami félelmetesen hülye és önmagából indul ki. Több esetben, hangsúlyozva elhangzik a videóban, hogy a nyilvánosan elérhető felületeinken lévő tartalmat rázzuk gatyába és olyanokat posztoljunk, ami a hivatásunkhoz, érdeklődésünkhöz kapcsolódik. Mi a jóég van, már elnézést!!?? Lehet, hogy én nem vagyok normális, de a közösségi webet világ életemben arra használtam, hogy olyanokat posztoljak, ami ténylegesen érdekel, mi több, legyetek erősek: még betépős vagy faszvillantós fotóm sincs. Viszont ez alapján a videó alapján joggal feltételezhetjük, hogy egyik-másik HR-es magából indul ki és burkoltan az a prekoncepciója, hogy a pályázó hazudja le a fél életét és tegyen a helyére olyat, ami jól néz ki... Egy olyan világban, ahol a hitelesség a legnagyobb értékek egyike.

Vigyázat, ha agyi érgörcsöt kapsz a videótól, azért nem vállalok felelősséget.

képek: dopamineproject.org, indevjobs.org, volitionperformance.co.uk, thepoke.co.uk