bardóczi ákos @post.r

De nem ám a hallgató által adott válaszok, hanem az oktató által írásban feltett tesztkérdések!

Nos, ha a szellemi tulajdon védelméről van szó, az alatt a jónéhány év alatt, mióta elkezdtem foglalkozni ezzel a témával, láttam már a kategóriában a "bolti csokilopástól" kezdve a "profin kivitelezett terrorcselekményig" mindent. Azt hiszem, hogy nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért nem villantok rendszeresen konkrét eredményekkel ezen a területen, elvégre nem szeretném izgalmasabbá tenni az életem a delikvensek revansa miatt, akik vélhetően nem szeretik, ha a szakmai reputációjukat kidumálhatatlan veszteség éri, mert kimondom nekik: LOPTATOK. Az más kérdés, hogy bizonyos esetekben tudományetikai kötelességem az illetékeseket anonim módon tájékoztatni róla.

Nyugi, a minimálisan szükségesnél jobban nem megyek bele, hogy forrásmegjelölés nélkül elhappolni szellemi tulajdont miért sokkal súlyosabb dolog, mint azt a többség gondolja, a mostani eset pedig ugyan pitiáner, mi több, a műfajon belül a biciklilopás kategória, a régóta betegeskedő felsőoktatás egyik súlyos tünete.

Történt ugyanis, hogy közzétettek egy beugrót az arra adható válaszokkal együtt a Pécsi Tudományegyetem TTK-ján tanuló informatikus hallgatóknak az Operációs rendszerek tárgyhoz, a beugró egyébként ala' natúr itt tekinthető meg.

Jól látod. De ez nem ám valamiféle draft, hanem maga a dokumentum, magyar kérdésekkel, schmittelés-gyanus angol válaszokkal, összességében pedig már-már alulmúlhatatlan igénytelenséggel. PTE-s forrásaim tényként kezelik, hogy a kérdéssort az Operációs rendszerek tárgyat idén tanító Zaválnij Bogdán készítette és adta ki, azaz magának a dokumentumnak a metaadatait nem kellett megvizsgálni lévén, hogy azok nem relevánsak.

A kérdések kivétel nélkül I. A. Dhotre Operating Systems könyvéből illetve a Silberschatz, Galvin és Gagne Operating System Concepts Essentials szintén ARR jogvédett művéből származnak.

Nos, azzal - hangsúlyozom: a gyakorlatban - még különösebb probléma nem lenne, ha egy oktató egy sima kollokviumi vizsgaanyag elkészítéséhez - akár változatlan formában - máshonnan emel át szövegrészeket, azzal már igen, ha a közzétett anyagban semmilyen formában nem jelöli meg a forrást.

Zaválnij Bogdán egyébként PTE-s körökben egy fogalom a maga módján, az olvasó számára pedig érdekes lehet, hogy mégis ki lehet az, aki ilyen remek mestermunkát ad ki a kezéből. Az egyik személyes oldalát elnézve nem egy webergonómia zseni, az biztos, a MarkMyProfessor oldalon megjelent review-k pedig szintén magukért beszélnek.

A PTE TTK egyik kiadványában saját maga beszél arról, hogy az ELTE fizikus szakát félbehagyva átment az ELTE orosz szakára, amit ismétcsak megszakítva a BME mérnök informatikus szakán tanult, amit megszakítva ismét visszament orosz szakra, ahol orosz szakos diplomát szerzett orosz anyanyelvűként vélhetőleg cca. 10 év alatt, amiért innen is gratulálok! Ezt az értéket egyébként a neten fellelhető információk alapján saccoltam be, például az alapján, hogy a 2003-as OTDK munkájának elkészítése idejét harmadéves volt.

Egyetemi oktatói pozíciókat jobb családokban kemény szakmai sztenderdeknek megfelelő pályázat útján lehet elnyerni, ehhez képest az interjúban Zaválnij saját maga mondja el, hogy őt egy ismerőse hívta a PTE-re és ment is.

Teljes interjú innen tölthető le http://ptettkhok.hu/tietekp/2011/december.pdf‎ ha esetleg "elveszne", akkor innen. 

Ha eddig nem dobtad volna el az agyad azon, hogy a PTE több, saját maga által felállított szabályzatnak ill. az akkor hatályos jogi környezetnek szembemenve felvett egy bölcsészt egyetemen programozást tanítani, aki anno még PhD-fokozattal sem rendelkezett [az interjú azt a téves benyomást kelti, hogy a PhD akkor már megvolt], majd most fogod: végül szerzett ugyan PhD-t jópár évvel később filozófiából. 

A dolog pikantériája, hogy már a PhD-tézisek is az általam megkérdezett két, filozófiával hivatásszerűen foglalkozó kutató véleménye szerint tudományos nívóját tekintve finoman fogalmazva alacsony.

Hagyjuk is Zaválnij Bogdánt, így is jobban belementem a kelleténél ökörhúgy egyenességű életútjának felvázolásába, vissza a plágiumhoz és főként annak beláthatatlan következményeihez.

Ahogy írtam, az egész beugró-kérdéssorral az igénytelenségét leszámítva nem lenne semmi gáz, ha meg lenne jelölve, hogy honnan lettek az anyagok átvéve. Nem lettek. Ez pedig rendkívül rossz üzenet a hallgatók felé. Hogyan várható el a hallgatótól, hogy kellő tudományos és etikai normáknak megfelelően készítsen el akár egy órai beadandót, akár a tudományos diákköri dolgozatát, akár a diplomamunkáját, ha még az oktatótól is azt látja, hogy még a beugró kérdések is mindössze két könyvből lettek összekukázva? Hogyan várható el a hallgatótól az, hogy a tudományhoz egészséges mértékű alázattal viszonyuljon, amikor azt tapasztalja, hogy egy szakmailag megkérdőjelezhető kompetenciájú oktató a már emlegetett, nyilvánosan elérhető források alapján gyakorlatilag random osztályozza a Drága Jó Népet? És egyáltalán: mi várható az utánpótlástól, ha ilyen mintákat lát az erre fogékony egyetemista korosztály? Ezek bizony törpegalaxisok fajsúlyával bíró kérdések, amire sok mindent lehet mondani, csak éppen megnyugtató választ nem.

A posztban felhasznált képek forrása a hvg.hu.

UPDATE (13:28 CEST): egy másik forrás szerint úgy fest, hogy "csak" fordítási plágium történt, ezt a fájlt maga az oktató készítette.

http://bardoczi.net/static/zavalnij-bogdan/beugro.pdf (md5: BE3CBF90CEE51993EC8F49BE64C14A6B)