Meg persze hülyének lenni is. Hiába, hogy nem mai találmány az internet, máig makacsul tartja magát az a felhasználói téveszme, hogy van ingyen ebéd, többek közt. Van, akinek még mindig nem világos, hogy ez miért is veszélyes.

Nem ígérem, hogy teljes egészében elmagyarázom, hogy valójában semmi sincs ingyen, amiért nem kell a neten közvetlenül fizetni, tehát még egyszer, szépen, lassan: semmi! Ha nem fizetsz közvetlenül a piacvezető keresőmotor, na meg közösségi szolgáltatás használatáért meg ami hozzájuk kapcsolódik, az adataidat adod el kilóra, és rémesen fárasztó lenne elmagyarázni, hogy azzal, hogy amennyiben személyre szabottan jelennek meg hirdetések a képernyőn, közvetetten befolyásolni fogják a fogyasztói döntéseid, ha elhiszed, ha nem, ugyan mondjuk ez a Google esetében részben korlátozható mondjuk itt a Facebook esetében pedig gyakorlatilag sehogy.

Ugyan a netsemlegesség elvének értelmében minden információnak ugyanúgy elérhetőnek kell lennie az interneten, függetlenül a közvetítő közegtől, azaz szolgáltatótól, gyakorlatilag ez valamikor nagyon régen lehetett így, mostanra pedig szép számmal vannak olyan szolgáltatások és tartalmak, amikkel kapcsolatban esetleg gondol egyet az internetszolgáltató, aztán vagy korlátozza vagy sem vagy éppen gondol egyet a netes szolgáltatás üzemeltetője, aztán az vagy korlátoz vagy sem, mondjuk olyan alapon, hogy a felhasználó melyik országból használná a szolgáltatást.

Ugyan a mögötte lévő üzleti logika teljesen érthető, hiszen minden, hálózaton átküldött bitnek forintosítható költsége van, így persze, hogy több interneten nézhető tévécsatorna csak adott államon belül hajlandó nyomni mondjuk uraknak a szörnypornót vagy hölgyeknek Született feleségek legújabb részeit full HD-ben, még akkor is, ha az elejét és a végét amúgy meghintették egy kis reklámmal, megint más esetekben pedig az alkalmazott technológia miatt gazdaságtalan lenne bizonyos földrajzi régión kívül is szolgáltatni, mint amilyen az SMS-értesítés a facebookos eseményekről, amiről nemrég írtam is.

Igencsak nemes ötletnek tűnik egy olyan szolgáltatás megteremtése, ami valóban eltünteti vagy redukálja ezeket a korlátozásokat a felhasználók számára, a felhasználót meg konkrétan nem érdekli, hogy hogyan működik, csak az, hogy érje el, amit szeretne. Ez persze ugyancsak egy decentralizált infrastruktúrát igényel, mint amilyen a TOR ahol elvben bárki önfeledten rendelhet kábszit, fegyvereket, ha nem ért a fegyverekhez, bérgyilkost is, orosz feleséget, gyerekporeszt, meg minden szart is, ami egyébként az adott államban alighanem törvénybe ütközik, az elvi lényeg viszont, hogy a szabad információáramlást bizonyos szempontból tényleg szabadabbá teszi.

Ennél már jóval elegánsabb megoldást jelentenek a VPN-ek használata, ahol a középpontban nem feltétlenül az anonimizálás áll, hanem az, hogy a felhasználó elfedje, hogy milyen földrajzi területről csatlakozik az internetre valójában, így az adott szerver szolgáltatását vagy tartalmát akkor is elérje, ha az országra korlátoz.

Miért ne tűnne remek ötletnek az, hogy legyen egy olyan virtuális magánhálózat, ami a közösségi erőforrás-megosztást használva a felhasználók gépeit használja arra, hogy VPN-kapcsolatokat építsenek ki? Mint mondjuk a Hola. Pont azért, amivel a posztot kezdtem: mert valamilyen rejtett költsége mégiscsak van, még ha nem is kell többet fizetniük a felhasználóknak a netszolgáltató felé akkor, ha több adatot forgalmaznak.

Mondjuk az, hogy a használatához szükséges szoftvermegoldás, ami jelen esetben egy böngészőbővítmény, kártékony kódot tartalmazhat, így lehetőséget ad arra, hogy a felhasználók gépeit botnek-hálózat részeként használva DDoS-támadást indítson gyakorlatilag bármi ellen, ami rajta lóg a neten, csak éppen erről annyira nem világosítják fel a felhasználókat. A felhasználót persze egyfelől nem is érti, hogy ez micsoda, ha meg érti is, alighanem nem érdekli - egészen addig, amíg nem érintett benne egy olyan informatikai szolgáltatás, amit éppen használna, akár közvetve, akár közvetlenül amiatt, hogy esetleg éppen többek közt pont az ő gépével tették elérhetetlenné. A botrány amúgy pénteken pukkant a The Vergen.  

Nem túl népszerű, emiatt gyakran selyempapírba csomagolt tényként tálaljuk, hogy a felhasználót már jóideje a saját hülyeségétől, jelen esetben pedig önzőségétől kell megvédeni technikai eszközökkel, ha normális szóval nem megy. Ez viszont felveti azt az igen kínos és nem túl européer kérdést, hogy van-e esetleg mégis helye kvázi az internet /*használati módját*/ cenzúrázni, hogy maga az internet használható maradjon?

Akit ez még mindig nem hatott meg, annak csak úgy emlékeztetőként írom, hogy már jónéhány évvel ezelőtt egy véradásra biztató lánclevél miatt az Országos Vérellátó Szolgálatnak magyarázkodnia kellett ami önmagában csak az emberek közti bizalmat rombolja, megint más esetben, egy másik országban konkrétan a vérellátó központ nem tudta fogadni a telefonhívásokat egy hasonló hoax miatt. De nemrég lehetett olvasni arról is, hogy egy fószer éppen kijött a hűvösről, amikor úgy gondolta, hogy meg kellene keresni az asszonyt meg a gyerekeket - akik történetesen pont a pasas miatt voltak védett tanuk - ezért eltűnt személyként a képüket feltette a Facebookra, mire a facebookozók roppant mód segítőkész, naiv és persze kellően hülye része minden információt megadott a sittről szabadult bűnözőnek, hogy megtalálja őket.

A Hola-botránnyal kapcsolatban ami biztosan elmondható tanulság, hogy aki már nagyon szeretne más országon keresztül netezgetni, ahhoz is legyen esze, hogy normális VPN-szolgáltatót használ néhány garas befizetése mellett, ilyen módon nem fog mást veszélyeztetni.

kép: technobuffalo.com, hacksurfer.com

Pontosabb, bővebb magyarázat? Kapcsolatfelvétel? Kattints ide!