bardóczi ákos @post.r

Kicsit későn jutott el hozzám a hír, de úgy fest, hogy nem kacsa: még egy februári szívműtét közben a Merge Hemo, a beteg adatait valós időben monitorozó szoftver nemes egyszerűséggel lefagyott műtét közben, mivel egy nem eléggé elővigyázatosan konfigurált vírusirtó éppen akkor indított egy víruskeresést, ami kiterjedt arra a gépre is, amin a szóban forgó szoftver futott.

Eredetileg az orvosi eszközökben, ezen belül a diagnosztikai eszközökben is zárt, beágyazott rendszerek futnak, aminek pontosan csak az a feladatot látják el, amit el kell látniuk, viszont az a lehető legpontosabban kell tennüik. A Merge Hemo esetén éppen az jelentette a problémát, hogy követve az orvosi eszközöket is érintő IoT-trendeket, több kényelmi szolgáltatás mellett már képes az adatokat neten keresztül továbbítani, amihez nyilván hálózati csatlakozás szükséges nyilván az ehhez kapcsolódó architektúra kialakításával együtt. Azaz sokkal inkább hasonlít egy ilyen eszköz már egy személyi számítógépre, mint egy műtétek közben, élesben használt orvosi diagnosztikai eszközre, mint mondjuk 5 évvel ezelőtt. A konkrét esettel kapcsolatban még érdemes a Slate friss posztját elolvasni.

Az orvosi eszközökkel kapcsolatos aggodalmak egyébként egyáltalán nem újkeletűek. Például az USA egy korábbi vezető politikusának Dick Cheneynek azért kellett letiltani a pacemakerje által biztosítható vezeték nélküli hozzáférést, hogy egy esetleges gyilkossági kísérletet megakadályozzanak ezzel.

Kép: Wikipedia

3D nyomtatással a valódihoz haosnlóan viselkedő szívkoszorúereket hoztak létre a Carnegie Mellon Egyetemen nemrég.

A koronáriák a szív saját vérellátását biztosító ereiként folyamatos, nagymértékű és változó terhelésnek vannak kitéve, ennek megfelelően hagyományos 3D-nyomtatással nem lehetne ennyire terhelhető, ugyanakkor a valódihoz hasonló, elasztikus struktúrákat létrehozni, amik hosszú távon működnek is. A szív korszorúerei felépítésük szempontjából nem különböznek alapvetően a többi értől, viszont képesnek kell lennüik a lehető leggyorsabb regenerálódásra egy apró sérűlés vagy éppen egy szívinfarktus után. A szív saját érrendszerének működőképessége szinte egyenértékű magával a szívvel, így azzal is, hogy mennyire használható az például egy szívátültetéskor, ugyan ott számos más tényező is számít. A CMU-n kifejlesztett technika lényege, hogy miután elkészítették az erek alapvázát, amik önmagukban még annyira instabilak, hogy a saját súlyuktól is azonnal összeesnének, a struktúrát belülről tartó zselatint kioldják belőlük, miközben további rétegeket építenek rájuk több lépésben, így a létrejött műerek viselkedésükben nagyban fognak hasonlítni a termékszetben is előforduló koronaerek viselkedéséhez a szívburokban lévő nyomás és hőmérsékleti viszonyok mellett.  
 
 
Nagy reményeket fűznek a szövetek és szervek hasonló módon való létrehozásához, viszont számtalan tényező lehet, amit in vitro vagy in situ nem tudnak még figyelembe venni a kutatók, emiatt egy beültetett anatómiai strukltúra esetleg nem tudná ellátni a feladatát, ami esetleg az állatkísérletekben való kipróbálásnál derülhet ki a legkorábban. Tökéletes, működőképes szövetek és szervek létrehozása azért is igencsak nehéz, mert egy adott komplex struktúra kialakulása a természetben folyamatosan történik, embrionális kortól kezdődően, onnantól kell megfelelnie az alakuló szervnek a környezeti viszonyoknak, aminek minden biofizikai részlete még messze nem ismert. Hasonló okból nem lehet bonyolultabb, működőképes szerveket létrehozni pusztán őssejtekből in vitro annak ellenére, hogy ismert, hogy milyen növekedési faktorok hozzáadása szükséges ahhoz, hogy egy őssejt adott típusú szövetté differenciálódjon.