bardóczi ákos @post.r

A névkártya jó: ha elérhetőséget cserélsz valakivel, egyszerűen csak elő kell húzni és átadni, nem drága, viszont jelentős gesztus értékkel bír. De mi legyen rajta akkor, ha nem céges névkártyáról van szó, ahol minden formai és tartalmi tényező adott?

Van ugyan szórakoztatóbb dolog is a világon, mint névkártya-titulusokat nézni egy-egy konferencia után, aztán már-már eldönthetetlen, hogy kinek adnád a nem létező "legidiótább titulus" díjat, többen mondják, hogy valójában nem is az a szakterületük, ami a névkártyájukon meg van jelölve, esetleg pont azok, akik kapják, nem tudják, hogy az adott titulus mit is fed. Na, ennél sokkal súlyosabb eset, amikor mikrovállalkozások alkalmazottainak névkártyáiról van szó, aminél alighanem a névkártya készíttetője dönti el, hogy mi is legyen rajta.

Most lehet, hogy a hülyeségig menő őszinteséggel, de megírom, hogy a tapasztalatom szerint az égvilágon semmit sem jelent, hogy valaki milyen specialist, expert, professional vagy senior ördögűző. Nem elvétve, hanem tömegesen találkoztam már azzal a jelenséggel, hogy valaki sokkal, de sokkal jobb előadó, mint amilyen jó kutató vagy szakértő a saját területén, szépen felépítette önmagát, de a titulusával egybevetve a szaktudása már-már nyomasztóan siralmas.

Hogy a profit és a kóklert hogyan különböztessük meg, arról már korábban írtam szinte mindegy is, hogy milyen konferenciáról legyen szó, rendszerint nagyon eltérő az előadók szaktudása és amikor végigbüntetted magad valamilyen bűn rossz előadással, az lesz a benyomásod, hogy elveszett fél óra az életedből, mert akkora bullshit ment, hogy azt tényleg bárki megtarthatta volna. Nos, én az utolsó pillanatig optimista vagyok ilyen esetben és feltételezem, hogy az előadó valójában nem akkor kókler, hanem akár az adott terület egyik legtehetségesebb szakértője, csupán nem tud előadni, mert tény, hogy sok ilyen is van, nem ritkán pedig ez az előadás utáni kötetlen magánbeszélgetésen derül ki.

Van viszont, amikor támadhatatlanul arra a megállapításra kell jutnom, hogy a dögös titulus mellett szinte lepkefingnyi tudás sincs, az illető csak a teljesen laikusnak tud újat mondani, viszont hasonlóan ahhoz, ahogy a magyar szóhasználat szerinti startupperkedés elterjedt, nemlétező tudással rajoskodni azért lehet annyira elterjedt, amennyire, mert lényegében semmit sem kell letennie az illetőnek az asztalra azért, hogy ún. szakértő legyen, annál meg mindenki illedelmesebb és energiatakarékosabb, hogy megmondja a másiknak, hogy nem szakértő ő, hanem valójában egy bohóc. A bohócok saját kis világa pedig remekül fenntartja önmagát, megvan az önmegvalósítás érzése, amit a többi bohóc rendszeresen még meg is erősít.

Továbbgondolva engem már a PhD-fokozat megléte vagy hiánya sem érdekel, mert igaz, hogy nagyon sok helyen kőkeményen megdolgoznak a doktori fokozatért értéket teremtve, nem kevés hely van, ahol szinte bármilyen hülye szerezhet doktori fokozatot, nem véletlenül kell honosítani a megszerzett doktori fokozatokat is az EU-n belül több ország közt is.

Nekem például sokkal többet mond, ha egy névkártyán azt olvasom, hogy CHFI (Computer Hacking Forensic Investigator), LPT (Lincesed Penetration Tester) vagy éppen OSSE (Offensive Security Exploitation Expert), mivel ezekért aztán tényleg meg kell dolgozni.

Viszont a másikat mégiscsak az érdekli, hogy akitől a névkártyát kapta, miben tud segíteni, minek a szakértője, amihez viszont úgy kell megválasztani, hogy mi legyen a névkártyán, hogy az ne legyen sem túl általános, sem pedig annyira spéci, hogy az illető egyszerűen ne tudja belőni, hogy az adott titulus ténylegesen mit is jelentene. Mert lehet valaki magas szintű szakértője egy bizonyos területnek, az elismerését, kiterjedt szakmai kapcsolatokat jó esetben a munkájával szerzi meg, nem pedig az önmajmolással, networkingeléssel. Avagy "a karriert nem kell építeni, épül az magától", a self-brandinget egy végtelenül szánalmas ostobaságnak tartom, ugyanakkor ha tetszik, ha nem, ha igazságos, ha nem, minden területen néha villantani kell valami látványosat, ami beépül a többiek róla alkotott képébe, része lesz az imidzsnek [phöejjj, hogy én hogy utálom ezt a kifejezést!]. Alighanem nem sok ember van, akit az önmajmolás-önsztárolás, megalomán balfaszkodás jobban irritál és nyomaszt, mint engem.

A saját névkártyámon egész eddig nem volt semmi feltüntetve a nevemet és az elérhetőségeimet leszámítva, gondoltam, hogy aki kér névkártyát, az már csak-csak megjegyzi, hogy miért kér és ki is vagyok, aztán ha esetleg csak hónapokkal később kerül a névkártyám ismét elé, akkor is ott a webcímem, amire el tud látogatni. Az alapvető probléma, hogy ne legyenek illúzióink, a többség ennél sokkal kényelmesebb, nem fog csak ilyen miatt elmenni egy webhelyre, másrészt még ha valaki megnéz egy életrajzi oldalt, abból sem biztos, hogy egyértelművé válik számára, hogy a névkártya tulaja miért is lehet érdekes számára. Hogy névkártya-szakértő nem vagyok, na, az már biztos, mert ugyan aki szeretett volna, megtalált eddig is, de ebben aligha lehet észlelhető szerepe a névkártyámnak. [pedig én jóideje csak akkor adok, ha valaki kimondottan elérhetőséget kér]

A következő névkártyámra tehát mindenképp kellene íratni valamit, csak éppenséggel biztos tippem nincs, azt pedig, hogy mihez is értek ténylegesen, csak mások tudnák megmondani, viszont ők sem feltétlenül objektíven. Nem tudom, hogy ilyenkor egy hangzatos pöcsséget vagy egy rövidítést a kevésbé eltolt dolog feltüntetni.

Önmagammal kapcsolatban amiben biztos vagyok, hogy több szakkönyvet nyálaztam át és benne lévő technikát próbáltam ki, valamint alkalmaztam, mint nagyon sokan mások. A lécet viszont nem teszem olyan alacsonyra, ahogy az manapság dívik: nem öcsém, ha elolvastál egy témában 20-30 könyvet, attól még nem vagy szakértő, expert, professional, senior akármi, csak van rálátásod! Ha hónapokon keresztül foglalkoztál valamivel behatóan, még akkor sem biztos! Nem, ha minden puccos konferenciára meghívnak és Te vagy az esemény fénypontja, még akkor sem biztos! Ha egy téma kapcsán a Te neved merül fel leggyakrabban, lehet, hogy értesz hozzá, de az is előfordulhat, hogy csak a dumád nagy.

Itt érdekességként megemlítem, hogy egy rakás modellt alkottak rá, de igazából máig nem világos, hogy miért korrelálnak a nyelvi képességek [főleg a verbális nyelvi skillek] sokkal kevésbé az intellektussal, mint bármilyen más tényező, ami az értelemhez köthető. A kiugróan intelligens és alkotó emberek közt is vannak nem kevesen, akik már-már idiótának tűnnek, ha meg kell szólalniuk, míg jól ismert, hogy az ún. nagy dumások közt többen pont a saját ostobaságukat, szakmai inkompetenciájukat fedik el, azt viszont professzionálisan, arra van beállva az agyuk. Sőt, a jelenség szélsőséges esete, amit a bevezető szintű nyelvtudományi szakirodalomtól kezdve, a neuropszichológián át a szociálpszichológiáig számos tudomány megemlít, hogy nem kevés dokumentált eset van, amikor valaki súlyos, intellektuális funkciókat érintő agysérülés vagy született fogyatékosság ellenére több idegen nyelven is pedánsan beszélt, az értelembeli hiányosságokra pedig csak akkor derült fény – túl persze a pszichológiai teszteken – amikor az illetőnek meg kellett volna oldania valamit, ami átlagos intellektussal csípőből megy, de az érintettek a feladat értelmezéséig sem jutottak el.

Az ember ellátogathat távoli tájakra, kapcsolatba léphet egy rakás specialistával, zabálhatja az ingyen sajtospogit szépnevű helyeken, aztán több előadás és beszélgetés után az lesz a benyomása többször, hogy "omg. hát ehhez én is értek annyira, mint a téma szakértője, de akkor mi az ördögtől szakértő az illető egyáltalán?" Viszont ha magasan van a léc, fel sem merül értelmes emberben, hogy azon a területen onnantól szintén szakértőnek nevezze önmagát.

Amiben biztos vagyok, hogy összhangban a Dunning-Kruger-effektussal, ami szerint a többség adott területen mindig kompetensebbnek, általánosságban pedig intelligensebbnek tartja magát annál, mint amennyire tényleg az, még mindig nem tudom, hogy mit véssek a magán névkártyámra, ha legközelebb készül. Ugyan felmerült bennem a Certified Senior Excel Expert Consultant vagy valami nem túl lírai, webről jól ismert megnevezés, például mágnespicsájú franciakurva vagy éppen ózdi sintér, komolyan azért nem merném megcsinálni, mert tisztában vagyok vele, hogy biztosan lennének, akiknek egyszerűen nem esne le a poén.

Gondoltam, hogy írok egy feketelistát azokból a titulusban előforduló kifejezésekből, amiket ha meglátok, nálam az illető megítélése mínusz ezerről indul, de senkit nem szeretnék véletlenül sérteni.

Képek innest: someecards.com