Az Al-Kaida ismét hadüzenetet küldött a fél világnak. Ilyen mondjuk előfordul máskor is, a mostanival kapcsolatban azért meg kellett várnom, amíg a hír leülepedik bennem. 

Ha esetleg valakinek kimaradt volna, a néhai bin Laden fia, Hamza bin Laden, akiről amúgy alig tudható valami pontosan a Wikileaks és a Wikipedia lapjain fellelhető információn túl. 

Ami több mint para, hogy a napokban hangüzenetben gyakorlatilag az összes USA-szimpatizáns ország megtámadására szólította fel az Al-Kaidát, európai nagyvárosokat kiemelve. Most ugorjunk is át azon a morbid részleten, hogy miért van az, hogy a harcokat, de akár a kivégzéseket egyaránt tudják venni full-HD-ben, gondolom én, GoPro-val, ami aztán gyakorlatilag azonnal a neten landol, míg a hangüzeneteik ugyanúgy recsegnek és kiadós késéssel kerülnek nyilvánosságra, mintha a 70-es években lennénk. 

Mivel nem értek hozzá, nem tudom megítélni, hogy a mostani ténylegesen mennyire jelent fenyegetést Európára nézve, felvet viszont egy fogós kérdést. 

Egész életszerű az az elmélet, hogy az öreg bin Ladent azért találták meg annyira nehezen, mert a CIA-nek egyszerűen nem volt elegendő, arabul eléggé jól beszélő, beépülni képes ügynöke, aztán végülis a terroristavezért az étkezési szokásai buktatták le - egyrészt köszönet big data, másrészt még egy ok, ami miatt nem tudok mit kezdeni azokkal, az USA tömeges megfigyelési gyakorlatát kifogásoló idiótákkal arcokkal, Snowden meg a szerethető hazaáruló ugye. Bin Laden lekapcsolásának a lényege az volt, hogy sem az egyén, sem egy terroristacsoport étkezési szokásai nem változnak jelentősen időben, ezt tudva pedig "csak" ki kellett szúrni, hogy honnan rendelnek mindig hasonló arányban ételalapanyagokat és kik, ahonnan már csak egy apró ugrás volt megtalálni a terroristacsoport séfjeit, na meg magukat a terroristákat. Ezzel arra utalok, hogy nem volt egy rutinművelet lekapcsolni az Al-Kaida akkori fejét, mivel a terroristák gyorsan tanulnak, a jövőben meg pláne nem lesz az. 

Amire viszont valahogy nem görcsöltek volna különösebben rá különösebben a hírszerző szervezetek, hogy a terroristacsemetéket illetően mi is legyen a protokoll. Az tudott, hogy Hamza bin Laden már tizenéves korában is vett részt terroristaakciókban, abban pedig ezer százalékig biztosak lehetünk, hogy ha őt is ki akarták volna lőni, az összes emberjogi szervezet azonnal habzó szájjal csinálta volna a parádét, hogy nem lőhető ki egy kiskorú, lényegében kisgyerek csak azért, mert a fater terrorista. Ahhoz pedig nem kellett sokat várni, hogy világossá váljon: a felcseperedő terroristafióka bőven okozhat még kellemetlen perceket a világnak. 

Szóval szabad lett volna-e a mini Ladent szintén előhúzni, amikor még lehetett, de kisfiú volt? Ez az a komplex kérdés, amire ugyan az etika és a fiolózófia minden bizonnyal tud sederíteni egy frappánst választ, de alighanem nem olyat, amit a biztonságpolitika azonnal be tud építeni a saját gyakorlatába és annak megfelelően eljárni. 

Vagy az etika ad túl ködös válaszokat kicsit is összetett kérdésekre vagy inkább arról van szó, hogy valahol megtorpan a kommunikáció, ahol olyan távoli területek szakértőinek kellene konszenzusra jutniuk egy-egy kérdéssel kapcsolatban, mint a fiolozófusok és a biztonságpolitika véleményvezérei, stratégái. Márpedig ha erről van szó, nem is lehetne találóbb az a gondolat, hogy a huszadik századi tudománynak annyira sikerült szétszedni a világról alkotott képet, egyre kisebb és kisebb területről tudnak a kutatók minél többet, hogy ezeket már harmonizálni, társadalmi szempontból hasznosíthatóvá tenni az igazi bravúr. 

Tudvalevő, hogy a mammutcégek előszeretettel alkalmaznak házi filozófusokat, kicsit mintha késve kezdte volna el gründolni a blölcsész staffot az NSA, mindenesetre a próbálkozás dícséretes, hogy próbálnak erősíteni bölcsészfronton. 

képek: nypost.com, blogs.oregonstate.edu