Sophos Naked Security
Securelist
Ars Technica
cyber-secret futurist
bardóczi Tumblarity
I'm, the bookworm
ákos*Blogspotting
bardóczi on
Wordpress
My Quora blog
ákos
Journal
my BestOfAllWorlds profile
Emlékszem, még kisegyetemista voltam, amikor átköltöztettem a blogom a Blogspotról a blog.hu rendszerébe és kissé éretlen stílusban, ámde annál nagyobb vehemenciával írtam az élet értelméről, na meg úgy mindenről, ami eszembe jutott. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy én voltam az első debreceni blogger, - már ha átugorjuk azt a roppant fárasztó kérdést, hogy mit tekintünk blognak és mit hírportálnak - mert saját blogos tartalmakat már az előtt elkezdtem gyártani gimnazista koromban, amikor még nem is a blogspotra toltam a kontentot. Ami pedig a bloghu-s azonosítómat illeti, emlékeim szerint az első ezer felhasználó egyike voltam. Ennek amúgy nincs is különösebb jelentősége, ha már Debrecennél tartunk, Sixx alighanem korábban kezdte vagy éppenséggel Dr. Twitter, akikhez persze nem érek fel, lényeg, hogy Debrecen nem a kontentbirodalom kulturális bölcsője, az biztos, mivel annak idején magyarázni kellett a többieknek, hogy mi is az a blog.
Ami viszont minimum elgondolkodtató, hogy többen hogyan viszonyultak ahhoz, ha valaki saját véleményt mert megfogalmazni. Azóta a bloggeri tudatosságom - már ha egyáltalán van ilyen - sokat változott olyan téren, hogy közéleti vagy politikai témában legfeljebb akkor írnék saját néven, ha a maffia vagy esetleg valami reggeli tévéműsort vezető, önmagát tényfeltáró újságírónak aposztrofáló sztárfasz kilógatna a Debreceni Egyetem főépületének harmadik emeletéről, ezzel a kockázattal viszont már nem kell számolnom, mivel már nem nagyon fordulok elő Debrecenben. Vélemény az, ami érzékenységet sért, ezzel nagyjából minden írástudó tisztában van, ha ezt a gondolatot továbbviszem, egy közösség kulturáltságának nagyon jó indikátora, hogy egy-egy véleményre miként reagál, az ellenvéleményét vagy nemtetszését hogyan fejezei ki. Nos, annak idején az ősblogomon nem voltak ritkák az anonim ordenáré anyázások, amiről egyértelmű volt, hogy valamelyik évfolyamtársamtól száramznak, egy másik kultúrlény konkrétan az egyetemen személyesen baszott le amiatt, hogy milyen jelzőkkel illettem az egyházat. Gondoltam magamban, Isten hozott a webkettő szép, új világában! Később, 2010-ben, amikor az egyetem akkori rektora, Fésüs prof. nyugdíjba ment, az én blogomon megjelent, vele kapcsolatos sorokat is beemelték a búcsúztató beszédbe, ezen kívül természetesen volt még sokminden a Google Analytics adatain kívül is, ami motivált, hogy érdemes foglalkozni ezzel.
De attól még általánosnak éreztem, hogy szinte renitens dolognak számított az, hogy valakinek van saját véleménye. Debrecenben. A közösségi web hajnalán. Miközben láttam, hogy magasabb szintű internetezési kultúrával rendelkező országokban a felhasználói tartalom és egyáltalán a blogszféra jön fel ezerrel, de Budapesten is érezhetően máshogy viszonyultak ahhoz, ha valaki blogot ír.
Most nem játszanám a világvárosi faszagyereket, de nem lenne teljes a kép, ha nem írnám le, hogy Debrecen anno ezen a téren maga volt az abszolút vidék, mi több, a tehénszaros Alföld. Pedig voltak kitűnő helyi oldalak, de sajnos egyre kevesebben emlékeznek már a Basahalom Boulevardra vagy éppenséggel a Holdrabló Blogra amiről már szinte csak a Wayback Machine emlékszik meg.
Komolyan nem hittem volna, hogy bárki valaha is össze tud gründolni egy olyan csapatot, amelyik olvasható, értékteremtő és saját stílussal rendelkező webes tartalmat tud futtatni kimondottan debreceni témákkal és olvassák is. Aztán megjelent a 4024.hu, ami szépen megmutatta, hogy a tartalomszolgáltatásban a siker tényleg az eredetiségtől függ és semmiképp sem attól, hogy mondjuk valaki hogyan próbálja rommá SEO-zni az oldalát vagy hány talicska pénzt hagy ott valami onlájnmarketingesatyaúristennél, ahogy erről írtam is egy korábbi posztomban.
Ugyan ahogy ők maguk is írták, a 4024.hu megjelensésében nagyon hasonlítotott a 444.hu-ra, stílusában szintén bőven vannak olyan elemek, amiből látszik, hogy a szerzők nem valami se íze, se bűze pártlapon szocializálódtak, inkább a 444-es vonalra hajaz, annál jobb. Egy portál vagy blog eleve nem lehet copycat, hiszen pont a szerzők unikális stílusa és értelmezése az, ami a hozzáadott érték legnagyobb részét jelenti. Ja, ha már itt tartunk, a webergonómiai, dizájn kialakítás viszont lopható, ahogy pont a 4024.hu-től nemrég a Cívishír csicskafirkászai lopták is.
Ami azt illeti, innen jó messziről is titkon évek óta reméltem, hogy a közpénznyelő, de értékelhetetlen minőségű helyi lapokat, mint a Dehir vagy a Cívishír, valaki majd jól pofánveri, de úgy igazából, hogy az országos sajtó [értsd: egyéb, régebbről jól ismert, meghatározó hírportál] adja a másikat, a 4024-ék megteszik rendszeresen, nagyon helyesen. A világot megváltani ugyan egy pillanat alatt nem lehet, a kritikus, normális tájékoztatás elengedhetetlen ahhoz, hogy folyamatként kialakulhasson az a típusú kritikus, árnyaltabb gondolkodás a zemberek fejében, ami mentén idővel egyértelmű lesz a különbség a demagóg gyökérségek és a jóléti államokra jellemző, racionálisan elvek mentén alakuló véleménykultúrában megjelenő mondandók között. A 4024.hu-t a Facebookon erre szeresd, a fenti fotót is onnan loptam.
