bardóczi ákos @post.r

Miközben százezerrel pörög a Pokemon Go topik a tech rovatokban így a tikkasztó ubiszezonban, nagyon sok oldal csak néhány szót ejtett róla, hogy a napokban szinte példátlan erővel csaptak le a teljes internet egyik, ha nem a legnagyobb fájlmegosztó oldalának egyik tulajdonosára, aki a híradások szerint akár 20 év börtönt is kaphat.

Ezen kívül azt írják - jól mutatva, hogy mennyire ellenőrzés nélkül veszik át a híreket legtöbben - hogy a KAT-nyitóoldal egyben elérhetetlen lett, mert a nyitólapra mutató domaineket elérhetetlenné tették a hatóságok a legtöbb államban. [ez konkrétan nem igaz, de erről kicsit később]

Az anonimitását sokáig egészen pazar módon megtartó Artyom Vaulin hirdetési bevételeken keresztül egy talicska pénzt keresett a KAT üzemeltetésével és ugyanúgy védekezik, ahogy általában szoktak a P2P-rendszerek üzemeltetői az elfogásukkor. A védekezés lényege, hogy ők csak lehetővé tették egy olyan rendszer használatát, amivel a felhasználók tartalmakat oszthatnak meg, arról viszont nem tehetnek, hogy a megosztott tartalmak hatalmas része jogvédett tartalom, ilyen módon a szerzői jog tulajdonosainak közvetetten egészen elképesztő kárt okoztak, ugyan az elvi lehetőség meg is volt rá, hogy egy-egy bejelentés alapján a torrent szerveren elérhetetlenné tegye az üzemeltető adott filmet, könyvet vagy zenét. Azt a csűrést-csavarást most hagyjuk is, hogy nem tehetnek róla ugyan a torrent-üzemeltetők, de  tudniuk kell róla, hogy az általuk közvetített forgalom jórésze törvénysértést valósít meg. Szóval nemzetközi jog ide vagy oda, hogy a csávó mennyire fogja megúszni a felelősségre vonást, attól függ, hogy mennyire dolgozik penge védőügyvédekkel.

Amit a szaksajtó meg sem próbál megmagyarázni, hogy miért az USA-beli illetékességű DOJ indított nyomozást, aztán meg hajtóvadászatot az ukrán állampolgárságú, amúgy Lengyelországban élő csávó ellen, arról pedig ugyancsak lehet vitatkozni, hogy iletékesség szempontjából van-e jelentősége annak, hogy magát a szolgáltatást nem is az USA-ból üzemeltették, csak értelme nincs sok.

A magánvéleményem az, hogy egy-egy adott országnak nem lenne szabad ilyen szerepben igazságosztóként eljárnia nemzetközi vizeken, hacsak nem különösen súlyos, például emberiségellenes bűncselekményről van szó, egyébként a nemzetközi jog szerint eléggé világos, hogy mikor lehet más államban elkövetett dolgok miatt eljárni. Ezzel kapcsolatban csak óvatosan merek fogalmazni, mivel behatóan nem értek hozzá, de a lényeg ez. Adja magát a kérdés, hogy hogyan lett ebből a KAT-os esetből az egész világ hatóságait megmozgató felhajtás. A magyarázat egyszerű, és van benne valami megfoghatatlanul kétségbeejtő, legalábbis számomra. Mégpedig az, hogy már megint nyert a kiadói lobbi a szabad információáramlás ellenében, aminek elvi szempontból van jelentősége és ez a lényeg. Tény, hogy a KAT által közvetetten kiadóknak okozott kár szinte felfoghatatlan mértékű dollárosítva', kis túlzással olyan hajtóvadászatot indítottak a KAT ellen, mintha egy terroristasejt lenne, amit szerzői joghoz értő figuraként durván eltúlzottnak tartok, de közel sem tartom meglepőnek.

Én magam amúgy szinte sosem használok torrentet, viszont fontosnak tartom, hogy a P2P hálózatokat ne korlátozzák az előbb említett elven túl azért sem, mert éppen a P2P-technológia az, ami a kiadók világát olyan irányba tolhatja, aminek eredményeként új értékesítési modellek bevezetésére kényszerülnek majd idővel, legyen majd az bármi is. Azaz már nem a 19-20. században vagyunk, ahol kevés számú lehetséges modell képzelhető el. Sokáig egy-egy könyv vagy más tartalom fogyasztásának egyetlen legális módja, hogy a tartalomfogyasztó közvetlenül fizet az előre beáratott tartalomért, azaz pénzért megvesz egy könyvet vagy kikölcsönöz egy filmet olyantól, aki megvásárolta a kölcsönbe adáshoz való jogot. Hogy milyen értékesítési megoldások lennének még, amivel a tartalomfogyasztó is, a kiadó is és a szellemi tulajdon előállítója is jól jár? Nem tudom, mert nem értek hozzá. Viszont tanulságos, hogy a web indulásakor a 90-es években a hírportáloknak sem volt semmilyen biztos ötletük azzal kapcsolatban, hogy hogyan lesznek fenntarthatóak, a mostanra általánossá vált hirdetési modellek végülis egy evolúciós folyamat eredményei, de az elején még az sem volt biztos, hogy a hírportálok, egyéb webes szolgáltatások egyáltalán fenntarthatók lesznek hirdetésekkel. Azaz még egyszer, ötletem sincs, hogy milyen értékesítési modellekkel lehetne beújítani. Egy hipotetikus világban én például szivesebben fizetnék egy fontos könyvért, amiben nincs reklám, ha emellett ingyenesen is el lehetne érni olyan feltétellel, hogy tízoldalanként az arcomba tolnak egy reklámot, de alighanem a többség számára ez lenne jobb. Persze az sem kizárt, hogy könyvek esetén az egész nem is lenne megvalósítható, míg például a zenei tartalmak esetén egész egyszerű volt: a Youtube videóklipjei előtti reklámokat a fogyasztó eltűri, a szerző részesül a reklámbevételből, a Youtube szintén, a netező megkapja a kért tartalmat, aztán minden boldog, még ha messze nem is igazságos a mostani rendszer.

Amiben a mostani KAT-os cirkusszal kapcsolatos cikkek ezrei tévednek, hogy az oldal elérhetetlenné vált volna. Persze nem ellenőriztem óránként, de a KAT nálam folyamatosan elérhető volt [most például a http://kat.cm/ címen], más kérdés, hogy más-más domain néven. Az éppen aktuális címet viszont nyilván ne például a "mindent látó" Google-lel keressük, amelyik már találatok millióit nem jeleníti meg régen a DMCA és hasonló szörnyszülött törvénycsomagok miatt, ha használhatunk helyette például Duckduckgo-t, ezen kívül például a Twitter belső keresőjét, amivel hasonló esetekben előkukázható a leginkább elsumákolni kívánt információ is.

képek: Wikipedia