bardóczi ákos @post.r

Világszerte kriminológiai iskolák véleménye definíciós és mérési–módszertani eltérések miatt megoszlik azzal kapcsolatban, hogy a társadalom tagjainak mekkora része bűnöző, de az 1-5% egész reálisnak tűnik. Azt nem tudom, hogy Magyarországon a rendvédelmi szervek hivatásos állományába tartozók hány százalékot tesznek ki, az meg aztán pláne megállapíthatatlan, hogy mennyien lehetnek azok, akiket valamilyen nyomozó hatóság szakértő tanuként szólíthat meg. Amit egy percig se felejtsünk el: a bűnözőktől az utóbbi két csoport tagjai védenek meg, nem pedig az ügyvéded, az ügyész vagy a bíró.

A 2015-ös év egészen bolondosan indult. Alapvetően olyan történet, ami megtörténhet bárkivel: sokadjára beugatott valaki, mire én egy amúgy sosem látogatott felületen megírtam róla, hogy őt meg konkrétan mindenki Takarítónak hívja. Miután azt valaki megosztotta egy Facebook-csoportban, a Takarító bepöccent, aztán úgy gondolta, hogy… alighanem nem gondolt semmit, csak gondolta, hogy perel. Ja, amúgy ellenem, nem az ellen, aki megosztotta vagy akik körberöhögték minimum száz komment kíséretében. Ezzel kezdetét is vettek a Takarítógate, amihez Takarító – a továbbiakban Tökfej – keresett egy erre kapható ügyvédet, K. Rékát – a továbbiakban Nyuszimuszi – akivel jól kijogászkodták, hogy itt bizony esetleg rágalmazás történt. Mármint, hogy én rágalmaztam meg a Takarítót, követed? Eléggé komoly gondok vannak egy olyan rendszerben, ahol ilyen vád eljut a bírósági szakaszik, de ezt nem is boncolgatnám tovább, a gumicsont per zárult nullával és emberünk alighanem máig nem tudja, hogy ezzel mekkora mákja volt, viszont emiatt kellett utaznom. Amúgy a szóban forgó városban lehet valami a levegőben, 2006-ban két pécsi ügyvédet kábszicsempészet miatt  kapcsoltak le, egy másik pécsi ügyvéd kábszit vitt az ügyfelének a hűvösre, ismét másik halott személyekkel tolta a bizniszt, az egymilliárdos sikkasztásban ezek után már a világon semmi meglepő sincs.

Aztán jött egy rész, amit most praktikusan átugornék, de sokatmondó, hogy bűnügyi témában sosem posztoltam a Reblogon, meg úgy egyáltalán máshol sem, amikor pedig egyszer igen, akkor Nyuszimuszi zsaroló levelet küldött a blogszolgáltatónak a "tilcsák be a zinternetet" szellemében, közben próbált percsizni még egyet, csak a nyomozati szakaszban nem volt meg a bűncselekmény, amit a büntijogász nagyasszony szerint elkövettek ellene.

Azt gondolnánk, hogy ez után már csak-csak lenyugszik, de nem, most látom, hogy már megint feljelentést tett bízva abban, hogy harmadjára már csak sikerül kipréselnie magából valamit, ugyan láthatóan a dolog az összes bíróságnak kínos, meg büdös, mint a dög. Írhatnék többet is, csak akkor már nem lenne a dolog fair play.

Nos, ne legyenek illúzióink, attól, hogy valaki ártatlan, még simán nyerhetnek ellene pert, ha elég sokszor próbálkoznak, a feljelentő eléggé sokat hazudik hozzá a hatóságoknak, ami viszont elvi szempontból a legfontosabb: a büntetőjog nem játék! Azaz nem olyan dolog, amit csak úgy be lehet dobni, ha valakinek nem tetszik az arca. Ebben az esetben a kisebb probléma, ha valaki szociopata és megrögzött hazudozó, az viszont már nagyobb, ha a szociopata mivoltát nem tudja otthon hagyni a csirkeólban, hanem büntetőjogász ügyvédként is szociopata módon jár el. Hogy ezzel kapcsolatban milyen elvi problémák vannak még, az egy webhelyen egész jól össze is van szedve.

Többet nem is írnék, csak annyit, hogy mostantól policyt változtatok, ami hatályos mondjuk mostantól. Abban az esetben, ha megtudom, hogy valaki etikai szempontból elfogadhatatlan módon feljelentést tesz a magyar Rendőrség, bűnmegelőzési feladatokkal rendelkező egyéb szerv, terrorizmus elleni szerv, a Katasztrófavédelem, polgári- vagy katonai nemzetbiztonsági feladatokat ellátó szerv, egyéb rendvédelmi szerv hivatásos állományába tartozó személy illetve igazságügyi szakértői tevékenységet folytató személy vagy annak rokona, közeli ismerőse ellen, nos, mondjuk úgy, meglépem, amit kell. Márpedig megtudom. A rendvédelmi szervek állományának tagjai és a szakértők tudnak megvédeni a bűnözőktől, ahogy a poszt elején írtam. Ez persze nem jelenti azt, hogy mást bosszúból jelentgetni szabad lenne, de amit ezen a blogon írhatok, hogy a felsorolt csoport tagjait hamisan megvádolni különösen nem illik. Meg engem sem. Oké?

Mindenkinek azt javasolnám, ami szerint én magam is el fogok járni. Ha nyomozó hatóság, kivételes esetben [amikor a nyomozó hatóság ki van zárva a nyomozásból] az ügyészség kérdez, legjobb tudásomnak megfelelően válaszolok, de nem asszisztálok baromságokhoz, azaz nem vagyok köteles bírósági bohóckodásban részt venni. Pont.

Megjegyzem, én amellett, hogy ha tehetném, a rendfenntartó szervek jogkörét bővíteném. Például olyan módon, hogy felülbírálhassanak bírói döntéseket [mondjuk akkor már nem bíró a bíró], mivel a bíró nem dönthet felelősségteljesen azzal kapcsolatban, hogy valaki ártatlan, bűnös, esetleg picit, nagyon vagy kib***ottul, mivel nincs nyomozati feladata, nincs benne gyakorlata sem, ennek megfelelően nem is várható el tőle, hogy átlásson egy esetet annak megállapítására egy büntetőjogi kérdésben, hogy valaki milyen ítéletet is érdemel ténylegesen.

A kedvencem az az eset 2015-ből – hangsúlyozom ugyan lehet, hogy csak legenda – ami szerint lekapcsoltak egy drogdílert, majd a drogdíler totálisan betépve feljelentette a vele eljáró rendőröket [megj: a tanuvallomást ilyenkor nyilván nem ugyanaz a rendőrség veszi fel, a feljelentést nem ugyanaz fogadja]. Na most akkor képzeljük el, hogy ha minden eszelős baromság keresztülcsoroghat a rendszeren, mire a drogdíler felperesként a bíró elé tolja a dolgot, a bíró mennyit fog látni az egészből úgy mégis, ha hozzátesszük, hogy pillanatnyilag sajnos nincs igazán hatékony garancia arra, hogy emberünk ne hazudozza végig az egész eljárást?

Az én kedvenc kóborhülyém esetén sincs garancia arra, hogy sehol ne akadjon el a dolog, ha mondjuk azt mondja, hogy a baranyaszalontahejőfütykösi kertjében láncfűrésszel kergettem meg a kukoricásban, mert nem akart dugni velem, függetlenül attól, hogy a kóborhülyét nem is ismerem, sosem jártam Baranyaszalontahejőfütykösön, láncfűrészem sincs, dugni meg aztán pláne nem szerettem volna vele soha, ha ez máshogy látja a T. Bíróság. Szóval lehet mondani mindent, de kijogászkoni már nélkülem fogják a dolgot, az biztos. Nonszensz ügyek miatt ne utazzatok sehova, ami ugye eleve idő- és energiaráfordítás lenne, másrészt az igazságszolgáltatás megítélését is rontaná, ezt pedig ki kell fejezni valahogy. Ha meg hozza a postagalamb a pecsétes papírt, ami rád nézve hátrányos, fellebbezd meg.

Kedves Tökfej és Nyuszimuszi, alighanem az életbe nem tudjátok meg, hogy mekkora mákotok volt, de nem lesz több Takarítógate. Na ugye, hogy tudunk mi értelmesen is beszélni xD

Ígérem, ebben az évben már csak kevésbé nyomasztó és többeket érdeklő témájú posztot fogok írni.

Hogy Tökfej is elégedett legyen, sorolom a képek forrását:

[1] Tarantino - Pulp Fiction

[2] Tom Shadyac - Liar Liar – kép nem is akárhonnan, hogy témánál maradjunk, ami Tökfej szerint vicces dolog :)