bardóczi ákos @post.r

Hogyan vizsgáljuk nagy mintán, hogy adott csoport mekkora része sötét hülye, akinek főzőprogramon mosta ki az agyát az a propaganda, aminél a PRISM-para és a Citizenfour jelentette a mosóport? Na mutatom: egy, a leghülyébb számára is érthető, a magánszférát kimutathatatlan mértékben befolyásoló tényezőről kérdezzük meg őket!

Persze, jó tudni, hogy mit gondolnak sokan egy-egy témáról, csak éppen az "utca embere" típusú tévés rovatok legszebb pillanatait juttatja eszembe, amikor olyanról kérdezik a tömeget, amit esélye sincs érdemben átlátni. Rendkívül meg lennék lepődve, ha 100-ból 1-nél több személy lenne tisztában azzal, hogy a látszólag arcfelismerésre alkalmatlan, - a mostani Combinókban felszereltnél kezdetlegesebb - alapvetően pocsék képet készítő térfigyelő kamerák ugyan magukról az arcokról valóban rossz képeket készítenek, de csak az emberi szem és érzékelés számára. Ugyanis kellően sok időpillanatban rögzített, de rossz minőségű fotóból egy algoritmus pazarul össze tud tákolni olyan arcképet, amin egyrészt már egyértelműen felismerhető arckép van, ami megfelelő mintázatfelismerő algó alkalmazása mellett alkalmas lehet arra is, hogy bűnügyi nyilvántartásban lévő fotókkal [pl. az Oracle-alapú Robotzsaru 2000] gépileg összevetve azonosítsa például azt, hogy ki balhézott a 4-6-oson bekábszizva valamelyik vasárnap hajnalban.

Nem kezdem el magyarázni magának az algoritmusnak a működését, ami lehetővé teszi, hogy több, rossz minőségű képből kimozaikozik egy jó minőségűt, inkább egy analógiát hozok. Mindkét szemünkre igaz, hogy a látott képnek van agy adott pontja, amit egészen egyszerűen nem látunk, mert ott a vakfolt. Ha gondolatkísérletünkben földönkívüliek vizsgálnák egy ember szemét és rájönnének, hogy az felelős a látásért, nem értenék, hogy hogyan láthatják az emberek mégis a teljes képet, ha nincsenek tisztában az agy látómezőinek működésével. Ugyanis a látás úgy valósul meg, hogy az agyunk folyamatosan kiegészíti azt a képet, ami a szem felől érkező információkból egy "lyukas" képpé állna össze. Mégpedig olyan módon egészíti ki, hogy egyrészt a képet összeveti a már meglévő "képkockákkal", másrészt még a viszonylag homogén háttér apró eltéréseiből is úgymond igazítja a képet egybevetve az előtérben lévő alakzat* pozíciójával. Ha a szemünk nem mozogna vagy nem működne megfelelően a látókéreg, valahogy így látnánk ezt a szalagot a vakfolt miatt, az olvasás mellett az alakfelismerés is esélytelenné válna, a fejünket elfordítva valami ilyesmit látnánk miközben ugyanazt a szalagot nézzük:

Nagyon nagyjából egyébként így működnek azok az algoritmusok is, amik sok-sok elmosódott képből képesek kirajzolni egy ipse arcképét, amint éppen egy pénzkiadó automatánál babrál például egy kártyaskimmerrel [ezek azok az olcsón összeállítható kütyük, amik képesek lenyúlni a bankkártyaadatok mágnescsík által tárolt adattartalmát és gyakran az ATM-ek bankkártyanyílásához vannak tákolva].

Visszatérve ahhoz, hogy egy ötezernél több főből álló olvasói mintában az olvasók 10 százaléka vallotta azt, hogy őt márpedig ne figyelje meg senki, két szempont jutott eszembe. Az egyik, ami Schneier is több alapművében is visszatérő gondolat, hogy a tömeges megfigyelés a rossz biztonsági berendezkedés markere. Ugyanakkor az is igaz, hogy az okostelefonok elterjedésének ütemét nem követte a telefonlopások relatív száma, mivel a tolvajok tudják, hogy a legtöbb mobil nyomon követhető, azaz a tömegesen és egyszerűen alkalmazott módszereknek mégis van, kvantitatív kimutatható visszatartó ereje. Jelen esetben, ha valaki tudja, hogy be van kamerázva a villamos.

Ehhez képest az állás pillanatnyilag:

Na de miért neveztem az elején az egészet egyfajta privacy-para propagandának? Aligha egy szervezett jelenségről van szó, az viszont tény, hogy a Snowden cirkusz után tömegjelenséggé vált, hogy a semmiből a magánszféra biztonságát erősítő szolgáltatások jelentek meg, mint a ultrabiztonságos telefonálást, emailezést, netezést lehetővé tevő szolgáltatók, csak éppenséggel ilyenek voltak sokkal korábban is, csak éppen komolyabb piaci reputációval és kedvezőbb ár-érték aránnyal, de erről már sokszor volt itt szó. Ha valami hatása volt a Showden-kutyakomédiának, hogy csúcsra járatta a FUD-faktort szinte az összes sajtótermékben, aminek máig érezhető a hatása például az emlegetett netes szavazáson.

*hozzáteszem, ahogy a legtöbb példa, ez sem tökéletes: ugyanis nem csak, hogy egy értelmes kifejezés, ráadásul egy jól ismert alaktatot használtam példaként, nem pedig például egy számsort egy négyzetrácsos füzetbe írva, ahol a számjegyek nyilván sosem illeszkednek pontosan a négyzetekbe, akármilyen precízen is próbálunk írni

Képlövés: origo.hu

Sokszor egészen egyszerűen a lényegét értjük totálisan félre annak, ami elénk kerül - ezt lehet használni és kihasználni egyaránt. 

Tegnap egy számomra fontos arc lecserélte a profilképét a FB-n, én meg nem lájkoltam vagy kommenteltem, hanem magánba küldtem neki egy képet, csak épp mellékattintottam és olyan képet, amit nagyon, nagyon, de nagyon nem akartam - konkrétan egy gyorsba generált mém olyan felirattal, hogy le van szarva, azt kábé. Üzenetet nem lehet visszavonni ugye, aztán azt csináltam, hogy küldtem neki egy targoncányi képet a a Tumblr-ről összelopkodva külön-külön üzenetként. (aztán elmentem sétálni, mert ez a tévedés jelezte számomra, hogy igencsak le vagyok merülve agyilag) Az eredmény: valóban nem vette észre, amit első, félreküldött üzenetként küldtem neki. Azaz annak felismerése, hogy ha több üzenetet küldesz valakinek, az azt megelőzőek mintha nem is léteznének, annak ellenére, hogy lehetnek fontosak, de a címzett még nem olvasta, hasonló kicsit ahhoz, hogy az emberek beszopnak mindent pusztán a lead és a hozzá tartozó kép alapján. Ezzel kapcsolatban néhány klasszikus: 
- néhány éve Magyarországon is végigsöpört az a hoax egy tiltakozó FB-oldalban, ami szerint fizetős lesz a Facebook, de az oldal leírásában már benne vagy, hogy az egész csak egy vicc, amit persze már kutya sem olvasott el. 

Az eredmény: létrejött az év, ha nem az évtized legzseniálisabb tumblija, amit elnézve ismét elgondolkoztam rajta, hogy valóban jó-e az, ha mindenkihez elér az internet: http://hungaryvsfacebook.tumblr.com
- A NeedADebitCard Twitterén arra kérik a felhasználókat, hogy ne posztolják ki a bankkártyájukról készült fotót. Ja, de a figyelmeztetést már általában nem olvassák el. Mostanra már aki nagyon posztolni akarja a bankkártyájáról készült képet, nem azért takarja ki a bankkártyaszámot, mert úgy gondolja, hogy azt közzétenni nem a legbölcsebb, hanem azért, mert a többi képnél is ezt látja:  https://twitter.com/needadebitcard vö. sokig fullba nyomták a kretént teljes bankkártyával, talán még a Twitter is beavatkozott és eltávolított egy rakás twitet. 

- a harmadik példa, a net egy nagy klasszikusa, hol egy nyelvi versenyről készült videóban a gyerekeknek ritka szavakat kell helyesen lebetűzniük, itt konkrétan azt, hogy "negus". A 8 évvel ezelőtt feltöltött videó címében is szerepel hogy előtte kéretik a kommenteket elolvasni, na meg végignézni a teljes videót, ennek ellenére amíg lehetett kommentelni, annyi gyalázkodó komment érkezett, hogy a videó feltöltője inkább letiltott a kommentelést, ami IMHO eléggé hülyeség volt, ugyanis az emberi ostobaság bizonyítékait, ahogy sokminden más sem szabadna a netről eltüntetni: