About...

Napi betevő adag elírás, elütés és helyesírási hiba egy helyen! Amúgy meg #információbiztonság #webcserkészet néha #élettudomány

bardóczi ákos @post.r

blogavatar

minőségi kontent-egyveleg

RSS

cimketenger

ITsec (37),privacy (17),Facebook (17),social media (11),itsec (11),egyéb (11),social web (9),biztonság (8),mobil (8),OSINT (6),jog (6),magánszféra (6),tudomány (6),szellemi tulajdon (6),Google (5),email (5),molbiol (5),felzárkóztató (5),szájbarágó (5),webcserkészet (5),plágium (4),Nobel-díj (4),kriminalisztika (4),terrorizmus (4),big data (4),kultúra (4),genetika (3),pszichológia (3),molekuláris biológia (3),biztonságpolitika (3),CRISPR (3),Android (3),online marketing (3),sajtó (3),élettudomány (3),gépi tanulás (3),Onedrive (3),üzenetküldés (3),jelszó (3),2015 (3),orvosi-fiziológiai (3),Apple (3),Gmail (3),reklám (3),konferencia (3),webkettő (3),biztonságtudatosság (3),kriptográfia (3),levelezés (3),magatartástudomány (3),azelsosprint (3),popszakma (3),hype (3),open source intelligence (3),torrent (3),nyelvtechnológia (3),bejutas (2),tweak (2),villámokosság (2),cas9 (2),Yoshinori Ohsumi (2),Hacktivity (2),génterápia (2),fiziológia (2),természetes nyelvfeldolgozás (2),Reblog Sprint (2),bűnügy (2),Pécs (2),nyílt forrású információszerzés (2),webkamera (2),deep web (2),P2P (2),Netacademia (2),arcfelismerés (2),DDoS (2),Balabit (2),bűnüldözés (2),TOR (2),kulturális evolúció (2),ransomware (2),hitelesítés (2),SPF (2),Whatsapp (2),neuropszichológia (2),szabad információáramlás (2),FUD (2),DKIM (2),2-FA (2),bolyai-díj 2015 (2),molekuláris genetika (2),jövő (2),sudo (2),IDC (2),cyberbullying (2),social engineering (2),malware (2),tartalomszolgáltatás (2),meetup (2),facebook (2),reblog (2),videó (2),titkosítás (2),kutatás (2),epic fail (2),pedofília (2),netkultúra (2),nyelvtudomány (2),vírus (2),hírszerzés (2),iOS (2),farmakológia (2),szociálpszichológia (2),tanulás (2),biológia (2),gépház (2),bulvár (2),bug (2),Tinder (2),öröklődő betegség (2),Yandex (2),könyv (2),beszélgetés rögzítése (2),pszeudo-poszt (2),Twitter (2)

Egy webkettes óriás jövője és a Debilnet Hungary tanulságai


Nemrég vettem részt egy nagy-nagy online marketinggel foglalkozó konferencián - amit most nevezzünk csak Debilnet Hungary 2014-nek - ahol megkérdeztem néhány hardcore online marketinges [vagy annak tűnő] arcot, hogy a mi a véleményük a ELLOról, amiről már hónapokkal ezelőtt lehetett olvasni, miszerint egy olyan közösségi szolgáltatás, ami üzleti stratégia és privacy-kezelés szempontjából pont a Facebook ellenpólusa: egy olyan szolgáltatás, ahol többek közt nemhogy személyre szabott reklámok nincsenek, hanem semmilyenek, maximálisan tiszteletben tartják a felhasználók személyes adataihoz fűződő jogait, azokat semmilyen formában nem adtják tovább harmadik félnek, sőt eltekintenek az olyan baromságoktól is, minthogy a felhasználónak a valódi nevén kötelező használniuk a szolgáltatást. [csak megsúgom, hogy a netes kultúra kezdetén meg az volt teljesen természetes, hogy mindenki szabadon dönthetett róla, hogy a chatet, fórumokat, egyebeket, a saját nevén használja vagy inkább úgy dönt, hogy marad anonim, IMHO szerintem ma is ez lenne a természetes hozzáállás a webszolgáltatások részéről, ez akár passzol a működési modelljükbe, akár nem].

ELLO

Szóval több szakértő szerint az ELLO csúfosan el fog bukni, mert ha nincs hirdetés, megfogható bevétel, ilyen módon működtetésre fordítható anyagi alap sincs. Lehet. De kinyilatkoztatásként ezt rávágni egyrészt amellett, hogy még túl merész, egysíkú csordaszellemet tükröz pont egy olyan közegben, ahol elvben az innovatív gondolataikkal keresnek az online marketingben utazó jómunkásemberek.

Persze, láttunk már színes-szagos webóriásokat óriási hype közepén születni, majd a felhasználók többsége előtt csúfosan elbukni, mint amilyen a Google+ és láttunk olyat is, aminek kezdetben nem is igazán volt üzleti modellje, egyszerű, mint a faék és máig virágzik, mint a Twitter.

Az ELLO esetén a szakértő urak és szakértő hölgyek amibe nem gondolnak bele, hogy az ELLO reklámmentesnek mondja magát ugyan, viszont azt nem állítja, hogy esetleg nem tér át például freemium modellre később, jó esetben olyan módon bevezetve, hogy a felhasználó továbbra is dönthet róla, hogy elfogad-e hirdetést esetleg extra funkciókért vagy továbbra sem, elfogadt, de limitált mértékben vagy egyáltalán nem. Ekkor pedig rögtön más lesz a leányzó fekvése. Hozzáteszem, az már most látszik, hogy nem követték el az ELLO-nál azt az ordas nagy hibát, mint amikor évekkel ezelőtt szintén a Facebook ellenpólusaként mások beindítottá a Diaspora Projectet ami meg persze túl zavaros volt az átlag júzernek, el is felejtettük körülbelül azonnal.

Legyetek erősek: már most is több, jól futó szolgáltatás is létezik, amelyik egyáltalán nem a targetált hirdetésre alapuló üzleti modellel működik.

Persze könnyen lehet, hogy az ELLO is, többek közt a minimalista stílusa miatt nem fogja meg azokat a felhasználókat, akiknek felhasználói élmény kell, de azonnal (l. később) azokat viszont idővel igen, akik ennek ellenére, cserébe minőségi közösségi tartalmat kapnak, mivel nem kell napi rendszerességgel hide-olni a többszörösen büntetett előéletű, jófejségből ismerősnek felvett általános iskolai osztálytárs alaposan dokumentált romcskocsmai bebaszásairól készül képeket és hasonlókat. És hasonlóan a Twitterhez vagy a Tumblrhez, _meg_kell_dolgozni_ azért, hogy share-eljenek, like-oljanak, fave-eljanak, retwit-eljenek, repost-oljanak stb, mégpedigleg _idegenek_számára_is_értékes_tartalom_megosztásával. Na ez az, amire egyrészt jónéhányan nem lesznek képesek, másrészt ezért nem kerül olyan égtelen mennyiségű értelmetlen mocsok a közösségi falra, harmadrészt pedig - az előző kettőből adódóan - ha szűrt a közösség, ilyen módon minőségi a kontent is, az meghozza a felhasználói élményt, ami miatt érdemes lesz rendszeresen belépni és időt ott tölteni. Mert igen, ahogy arra már korábban utaltam, az, hogy a Facebookról rendszeresen annyit mondanak, hogy évek óta "mindent visz", nem jelenti azt, hogy a felhasználók máshol ne töltenének időt, ha látják értelmét, így például a LinkedIN normálisabb csoportjait is rendszeresen látogatja az, aki minőségi tartalmat akar és nem Macavagyok Fákkyeah Osztcső, mint másod-harmadszintű ismerőseinek baromságai, amik a FB működésmódjából adódóan átszivárognak az elsőszintű ismerősök falára, onnan pedig nekünk is kerülgetnünk kell.

Szóval lehet még ebből az ELLO-ból valami, persze az is simán lehet, hogy nem lesz, de óva intenék mindenkit, a nyáj után bégesse kinyilatkoztatásként, hogy ha valahol nincs reklám vagy freemium, az a web 2-es próbálkozás halálra van ítélve.

Korábban írtam már - és később még majd fogok is - a szűk elit közösségi webes szolgáltatásairól, amik élnek és virulnak, egész egyszerűen csak alaposan meg van szűrve valamilyen mechanizmussal, így szabályozva van, hogy ki az, aki oda tolhatja az egérmutatóját és ki az, akinek az alaposan dokmentált nyaralásaiból és céges bebaszásaiból köszöni szépen, de nem kér az ottani felhasználó tábor, aztán fel sem tud rá regisztrálni, aki nem oda való. Holott ezek egyike sem követi a klasszikus netes szolgáltatás-fenntarthatósági modelleket.

Internet HungaryIMHO az Debilnet Hungary már rég az a konferencia, ahol többségében a végtelenségig beképzelt önjelölt atyaúristenek, a wannabe-matketingesek által sztárolt véleményvezérek játszanak óvodás messzirepisáló-versenyt, aki pedig az online marketing szakmai vagy a tartalomszolgáltatás tényleg kiemelkedő alakja esetleg szürke eminenciása, vagy eleve el sem megy, mert el nem ítélhető módon az egészet leszarja. Vagy elmegy éppen, viszont vagy azért mert a cége küldte előadni és annak reményében megy, hogy tud értékes tudást átadni [na erre az Debilnet Hungary szinte teljesen alkalmatlan közeg], vagy azért megy, hogy körberöhögje a sok idiótát és este ingyen egye a marhapörit', na meg úgyszintén ingyen megpróbálja leinni magát a közeg átlag IQ-jáig. Hozzáteszem, hogy az IH azért nem egy pentagon, engem mondjuk senki sem hívott, senki sem fizette a belépőm, mégis ott voltam, ennek a részletezésébe nem megyek bele, elvégre nem a social engieeringről szól ez a poszt.

Szóval pudig próbája az evés, csak megkérdeztem néhány résztvevőt.

Sikerült beszélnem olyan vendéggel, akit azt hiszem, hogy nyugodtan nevezhetünk a hazai netes tartalomszolgáltatás egyik megteremtőjének, a beszélgetés közben pedig igazolódott, hogy ebben a közegben is érvényesül az a szabály, ami a tudományos világban általában vagy éppen az IT security terén is: a kompetencia és a szerénység egyenesen arányos. Életemben először beszéltem vele - közel egy órát - és azon túl, hogy az illető egy példásan közvetlen, szerény és tényleg meglepően nagytudású arc, sok újdonságot tudtam meg tőle. Többek közt az is leszűrtem, hogy az a berendezkedés, ami Magyarországon alakult, ahogy alakult internettörténeti szempontból, finoman fogalmazva átalakította a tartalomszolgáltatást, de inkább ne így történt volna: számos téren olyan negatív irányba, hogy egy-egy tőkeerősebb kiadói csoport, lazán előtérbe tudja hozni és előtérbe tudja is tartani a szart, míg értékes sajtótermékek relatív kisebb körhöz jutnak el, mivel azok mögött nem állnak annyira tőkeerős tulajdonosok.

Aki pedig nem egy barlangban töltötte az elmúlt 2-3 évet, annak mondanom sem kell, hogy a tulajdonosnak elvben nem nagyon lenne szabad beleszólnia egy általa tulajdonolt tartalmak kialakításába, ez nem kevésszer előfordult már, mondjuk ittaztán itt, aztán meg máshol is, és nem várható, hogy az ezzel kapcsolatos tendencia javulni fog belátható időn belül.

Ugyanazon az estén megkérdeztem egy másik formát, akit a blogjában megjelenő banális Facebook tippeket, bullshitben gazdag ökörségeket, totál infantilis prognózisokat és máshonnan jópár hónap vagy jópár év elteltével átlopott, magyarra fordított trivialitásokat tartalmazó blogposztjai ellenére mégis A Magyar Online Marketing Atyaúristenének tartanak. Az "úriembernek" amúgy ugyanazt a kérdést tettem fel, amit egy nagy-nagy magyar egyetemen elsős hallgatók egy részének, akik jórésze azt sem tudja, hogy mi az az online marketing: indokolt lehet-e a szakmai tartalmat és a személyesebb tartalmat elkülöníteni különböző social webes csatornákon és ha igen, milyen esetekben? Azaz elkülöníteni azokat az üzeneteket, ami szakmai tartalom részét képzik és jobb ha saját nevén mennek ki, valamint a lazább, baromkodósabb tartalmakat, amit inkább a közvetlen környezetének szán az ember, lévén, hogy egy HR-es, egy lazább ismerős és egy szakmai kör mégiscsak ez alapján ítéli meg, függetlenül attól, hogy milyen területen dolgozik. Először is a szóban forgó onlájnmarketinganyaúristen-sztárlófasz válasz helyett megnézte a mobilján az aktuális meccs állását, aztán pedig semmivel sem adott kiforrottabb választ, mint a kiselsős bölcsész egyetemisták egyharmada! Ja, a beszélgetés alatti három percben ki nem hagyta volna megjegyezni, hogy az őt sztároló tumblr mikrobologot amúgy TÉNYLEG nem ő csinálja. Húbazdmeg...

Online Marketing Blog

Berényi Konrád, online marketing

El szokott hangzani az az eléggé vitatható álláspont, hogy egy zenei fesztiválra nem a zene miatt megy el a vendég, hanem kikapcsolódni meg bekúrni. Az Debilnet Hungaryvel kapcsolatban több mondták, hogy az előadások jórészének nívója minősíthetetlenül szar ugyan, de egy konferenciára úgysem azért megy az ember, hanem kapcsolatot építeni, bizniszelni. Tudva, hogy az Debilnet Hungary nevetségesen túlárazott, ha naivabb lennék, meglepődve kérdezhetném, hogy "mivaaan"? Viszont. Ha valaki elmegy egy ilyen helyre, akkor elvárná, hogy az idióták által megtartott szar előadások és a tényleg hozzáértők által tartott gondolatébresztő performanszok aránya mégse legyen ennyire tragikus. Ezek szerint a nagyrészt magyar közösség nem várja el. Egészségetekre! 

Internet Hungary

Amúgy értem én, hogy a házirendbe miért foglalták bele a szervezők, hogy nem készíthető kép- és videófelvétel [értitek, 1. a mai világban 2. egy ONLINE marketing konfon!]: ugyanis ha lehetne és élnék is a lehetőséggel, féllegálisan rommá tudtam volna trollkodni az egészet, elég lett volna csak néhány banális szakmai fogalommal kapcsolatban megkérdezni a megjeleneket, majd készíteni egy pofás kis Youtube-videót arról, hogy például mennyien tudják, hogy mi is az a SWOT-elemézés ők, "mint szakértők". Amit igaz, sokan nem tudnak, ha valakinek akár egyetlen marketinges kurzusa is volt az egyetemen vagy egyetlen normálisabb könyvet is olvasott a témában, nyilván olyan elemi, mint biológusok körében, hogy a lónak patásként négy lába van, a katicabogárnak pedig rovarként hat.

0 Tovább

"De nekem nem láthatók a Facebook-ismerőseim"


Képzeljük el azt a prózaian egyszerű szituációt, hogy valamilyen okból tudnunk kell, hogy valakinek kik az ismerősei a Facebookon [2], viszont az érintett felhasználó letiltotta, hogy az ismerősei listája látható legyen. Persze, persze, egy kamu adathalász FB-kisalkalmazással ami az felhasználó “szives hozzájárulása” után lekérdezi mindezt, nem nagy bravúr. Viszont a Facebook alkalmazásfejlesztői környezetében [API] egyrészt nem tud mindenki (adathalász) szoftvert fejleszteni, másrészt ha a felhasználó explicite letiltotta, hogy kisalkalmazások a kontaktlistájához hozzáférjenek, mindez meghiúsul.

Ebben a posztban egy arcpirítóan egyszerű megoldást mutatok be, amin keresztül bárkinek a kontaktlistája lekérhető egyetlen programkód megírása nélkül.

Amikor egy szűz böngészőn keresztül – azaz nem pl. meghívóval – regisztrálunk a Facebookra, az illedelmesen felajánlja, hogy bővítsd az ismerőseid körét és onnan dob fel ajánlatokat ahonnan tud: a rendszer feltételezi, hogy a meglévő ismerőseid ismerőseit nagyobb valószínűséggel ismered, mint véletlenszerűen ajánlott felhasználókat, így eleve őket fogja ajánlgatni a jobb oldallécben. Könnyen belátható, hogy ha még nem nagyon léptél kapcsolatba senkivel és csak egyetlen ismerősöd van, az ő ismerőseit dobja fel – és, most jön a lényeg – teljesen függetlenül attól, hogy a meglévő ismerősöd a saját kontaktlistáját mások előtt rejtettre állította vagy sem. Azaz ha elegendő alkalommal frissíted az ajánlott ismerősök listáját, az összes ismerősdét kigyűjtheted, függetlenül attól, hogy azt elvileg láthatnád-e vagy sem, de a módszer még akkor is működik, ha a célfelhasználó az emlegetett kisalkalmazások számára az ismerősök leolvasását az API-n keresztül is tiltotta [1]. Ez mondjuk – számomra – abszolút nem új.

Amit viszont nemrég vettem észre, hogy, hogy a felvázolt esetben nem csak azokat a felhasználókat dobja fel ajánlottként, akik már a meglévő ismerőseid ismerősei, hanem azokat is, akiket ő ismerősnek jelölt vagy őt jelölték ismerősnek, de még nem igazolta vissza a kapcsolatot. Mindenki döntse el magában, hogy ez mennyire kínos, nekem csak egy leendő számítógépes nyelvész kérdése jutott eszembe: “ez most bug vagy feature?”.

Ismétcsak azt tudom mondani, hogy egy közösségi szolgáltatásban teljesen fölösleges a privacy settings-szel és a hasonlóan szépnevű audience selectorral játszani, hasonlóan ahhoz, ahogy a képek láthatósága is kijátszható volt látható minden más is vagy így vagy úgy, legfeljebb az lehet kérdés, hogy egy-egy módszer mennyire ismert.

Nem kalandoznék el nagyon, de összességében ismétcsak azt tudom mondani, hogy nem az a megoldás, ha bojkottáljuk a közösségi webes szolgáltatásokat, hanem az, hogy csak olyan tartalmat töltünk fel, ami szigurúan publikus.

[1] ennek az egésznek természetesen semmi köze az API-hoz
[2] oké, persze ez sokkal egyszerűbb a LinkedIN-en vagy az iWiW-en, amíg van, ui. nyilván ezek általában átfednek
[3] haladó kérdés: az ismertetett logika + egy FB-sajátosság alapján hogyan kérdezhető le a teljes ismerőslista ha több ismerősöd van, de csak egyvalaki ismerőslistájára vagy kíváncsi, aki mindenki előtt rejtve próbálja tartani az ismerőseit. Megoldás jöhet kommentben és emailen egyaránt!

1 Tovább
123
»