Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

About...

Napi betevő adag elírás, elütés és helyesírási hiba egy helyen! Amúgy meg #információbiztonság #webcserkészet néha #élettudomány

bardóczi ákos @post.r

blogavatar

minőségi kontent-egyveleg

RSS

cimketenger

ITsec (38),Facebook (18),privacy (17),egyéb (12),social media (11),itsec (11),social web (10),biztonság (9),mobil (8),Google (6),OSINT (6),jog (6),szellemi tulajdon (6),tudomány (6),magánszféra (6),szájbarágó (5),email (5),webcserkészet (5),molbiol (5),felzárkóztató (5),Nobel-díj (4),big data (4),Gmail (4),kultúra (4),terrorizmus (4),online marketing (4),kriminalisztika (4),plágium (4),webkettő (4),genetika (3),molekuláris biológia (3),pszichológia (3),azelsosprint (3),Android (3),biztonságpolitika (3),nyelvtechnológia (3),magatartástudomány (3),Apple (3),sajtó (3),2015 (3),orvosi-fiziológiai (3),élettudomány (3),gépi tanulás (3),jelszó (3),üzenetküldés (3),CRISPR (3),Onedrive (3),2-FA (3),popszakma (3),konferencia (3),levelezés (3),kriptográfia (3),reklám (3),biztonságtudatosság (3),hype (3),torrent (3),open source intelligence (3),neuropszichológia (2),Whatsapp (2),deep web (2),FUD (2),kulturális evolúció (2),nyílt forrású információszerzés (2),TOR (2),hitelesítés (2),titkosítás (2),Pécs (2),bűnügy (2),tweak (2),facebook (2),SPF (2),DKIM (2),bűnüldözés (2),DDoS (2),bejutas (2),videó (2),Reblog Sprint (2),természetes nyelvfeldolgozás (2),villámokosság (2),Hacktivity (2),Yoshinori Ohsumi (2),reblog (2),cyberbullying (2),arcfelismerés (2),ransomware (2),fiziológia (2),Netacademia (2),webkamera (2),szabad információáramlás (2),P2P (2),Balabit (2),cas9 (2),beszélgetés rögzítése (2),pszeudo-poszt (2),molekuláris genetika (2),bulvár (2),gépház (2),tartalomszolgáltatás (2),jövő (2),bolyai-díj 2015 (2),könyv (2),Tinder (2),öröklődő betegség (2),HR (2),sudo (2),Yandex (2),bug (2),nyelvtudomány (2),meetup (2),Twitter (2),tanulás (2),biológia (2),netkultúra (2),malware (2),IDC (2),social engineering (2),szociálpszichológia (2),kutatás (2),hírszerzés (2),iOS (2),vírus (2),farmakológia (2),pedofília (2),epic fail (2),génterápia (2)

így tüntet el bizonyítékokat a Google


A bosszúpornó nem jó ötlet. A kutathatóságát korlátozni szintén nem.

Legalábbis szerintem. Lehet, hogy nincs igazam. Igencsak sűrű volt az elmúlt néhány nap internetügyileg - instant felzárkóztató a Wireden itt -, ezek közül az egyik szerintem ami a netes kultúra és cybercrime szempontjából együttesen leginkább elgondolkodtató, hogy a Google úgy változtatta meg a keresőszolgáltatását, hogy az ne nagyon dobjon bosszúpornó oldalakat találatként akkor, ha valaki a revenge porn keresőszóra keres. Ha valaki nincs képben, a Google a találatok felsorolásánál, relevanciájuk meghatározásánál az egyik szempont, amit figyelembe vesz a ranking algoritmusokkal, hogy miután - nagyon-nagyon sok - felhasználó egy adott kifejezésre keresett, utána mire kattintott rá. Nagyon durván egyszerűsített példával, ha nagyon sokan Martin Garrix nevére keresnek rá, majd ezt követően a vele kapcsolatos Wikipedia-szócikkre kattintanak, akkor az a találat be fogja előzni idővel a www.martingarrix.com oldalt, hiszen a felhasználók a Wikipedia-szócikket tartják relevánsabbnak  most ne menjünk bele, hogy persze sokminden mástól is függ.

Szóval ha valaki eddig bosszúpornót keresett, akkor a top találatok közt valóban bosszúpornó oldalakat is talált.

18 év börtönre ítélték nemrég azt a Kevin Bollaer nevű pofát, aki olyan oldalt üzemeltetett, amire bárki beküldhette az exéről vagy más haragosáról készült házipornós képeket. Ja, meg egy olyan oldalt is üzemeltetett, amin pénzt kért az áldozatoktól az adott tartalmak eltávolításáért.

Ha a Google hatalma nagy, akkor érthető, hogy a társadalmi szerepvállalása és felelőssége is legyen az, nemde? Szerintem ez nem kérdés. Viszont! Van egy másik alapelv, ami szerint nem manipulálják művileg azokat a találatokat, amiket az általuk működtetett algoritmusok relevánsnak találtak, ez alól kivételt jelentenek olyan esetek, amikor az algoritmusok hibájából mégsem az adódik releváns találatnak, ami józan ésszel belátva az, ez az ún. SEO-poisoning, más néven spamdexing.

Ilyenkor a durva beavatkozásra nyilván azért van szükség azon túl, hogy a használhatóságot rontja, ha nem nyúlnak bele, mert megvédi a felhasználókat az esetleges, másodlagos veszteségektől, például vírusfertőzésektől, nem-többségi véleményt tükröző, a szólásszabadsággal visszaélő tartalmaktól, de hosszasan lehetne még taglalni ennek az elvi magyarázatát.

A revenge porn kifejezéssel kapcsolatos módosítás viszont egész egyszerűen nem ilyen, igaz, ha a bosszúpornót kereső arcok nem találnak bosszúpornó oldalakat - itt meg tudnék nevezni egy rakás keresőmotort, amivel továbbra is simán! - akkor nyilván a bosszúpornó áldozatait megvédi ezzel a Google. A gondolkodó, de a témában nem tájékozott ember egyik gondolata az lehet, hogy aki volt olyan hülye, hogy hagyta magát egy kiadós bukakee partin fotózni, az meg is érdemli, mi több, majd ebből tanul, ettől nevelődik a nép - ugyanis az esetek többségében nem arról van szó, hogy a képeket ellopják, hanem arról, hogy egy rakás idióta az általa szűknek vélt körnek átküldözgeti ezeket a képeket azzal izmozva, hogy mekkora jó csaja van, a kép meg persze nem parkol végleg még a legjobb barátja mobilján sem, hanem kikerül. Az igazság szempontjából viszont félrevezető lehet ez a logika, hiszen teljesen mindegy, hogy valami kinek a sérelmére történik, sosem hibáztatható a sértett azért, mert valaminek az áldozatává vált, még akkor sem, ha egyébként megelőzhette volna.

Na de akkor mégis mi a jóég a probléma azzal, hogy a Google így moderál? Ugyanaz, ami a még hülyébb Facebook moderációs elveivel, nevezetesen, hogy gyakorlatilag bizonyítékokat semmisít meg, így egy-egy ilyen törvénysértés, na meg az azzal összefüggésbe hozható személyek és egyáltalán maga a jelenség nem lesz kutatható sem a hatóságok, sem pedig a nem hatóságok körében munkálkodó többi kutató számára.

Tegnap nagyon rápörgött a net arra a témára, hogy az USA-ban mindenhol engedélyezett lett a melegházasság*, ennek kapcsán jutott eszembe, hogy Oroszországban pedig nemrég gyakorlatilag kriminalizálták, ehhez képest ismét jóidőre lecsukták Alexander Marcinkevicset, a pofát, aki szervezetten uszított a melegek ellen olyan módon, hogy a mozgalmát amúgy pedofilellenes szervezetnek tüntette fel, de a hülye is látta, hogy nem az.

A 444 egy-másfél éve írt róla egy egészen sokkoló cikket a jelenségről amin a beágyazott Youtube-videókat már nem lehet megnézni - mily' véletlen, szintén a Google tartalompolitikai gyakorlata miatt, amiről most írok. /*a Youtube ugye Google-szolgáltatás*/

Na de hogyan sikerül az Oroszországi Föderáció területén az ottani hatóságoknak mégis töménytelen mennyiségű bizonyítékot összegyűjteni - mi több, ezt megteheti bármelyik olvasó is, már ha bírja a gyomra - a terror ezen formájáról és nagyon-nagyon sok más bűncselekménnyel kapcsolatban is? Nos, úgy, hogy az "orosz facebookon" a VKontakte-ként is ismert vk.com -on, ami legalább harmad akkora, mint a Facebook, de talán volt idő, amikor nagyobb is volt annál, semmilyen, még egyszer semmilyen vagy szinte semmilyen tartalmat nem távolítanak el, ha mégis, akkor sok idő után, viszont például a spammerekket és a kamu felhasználókat ők is irtják, ahogy tudják. Ha viszont azokat a videókat, amiben embereket aláznak, vertek, lincseltek rommá, a Google-höz és a Facebook-hoz hasonló puhapöcs módon azonnal törölték volna néhány bejelentés után, azzal egyrészt bizonyítékok tömegét tüntették volna el, mi több, esélytelen lett volna feltérképezni a lájkok és kommentek alapján azokat a felhasználókat, akik ilyen-olyan radikalizálódó csoporthoz tartoznak és ez a lényeg!

Ha valaki csinálna egy olyan oldalt, amin mondjuk én látszódom professzionális módon photoshoppolva mondjuk thai kurvákkal, akiknek mondjuk az arcára ráengedtem néhány patront - ilyen rajzolásához amúgy tutorial is van :) - és az oldalon fel lenne tüntetve, szó szerint, hogy "bardóczi ákos, meg fogunk gyilkolni", akkor hülye lennék lemoderáltatni, akár Facebook-oldalról, akár más felületről van szó, hiszen akkor aztán biztos, hogy nem lehetne megtalálni az elkövetőt, míg ha a tartalom fennmarad, akkor teljesen más a helyzet.

Persze lehet, hogy tévedek. De nagyon úgy fest, hogy a keresőóriás olyan döntést hozott, amit rövid- és középtávon üdvözölnek a jogvédő szervezetek, na meg úgy mindenki, ők pedig elbújhatnak a társadalmi szerepvállalás mögé. Megjegyzem, számos eszköz van még, amivel a már törölt/nem kereshető tartalmak is kutathatóak, viszont a Google mégiscsak egy olyan hatékony eszköz, amit sokszor körülményes mellőzni.

Alapvetően a cyberbullying megelőzésére mindenkinek, különösen pedagógusoknak és szülőknek a Safer Internet Hungary webhelyét ajánlom.  

*globális emberjogi problémákhoz, biztonságpolitikához nem értek behatóan, viszont annyira leszarom az USA-beli melegházasságot, hogy el se tudjátok képzelni, lévén, hogy globális téren, de még az USA-ban is az emberkereskedelem, fegyverkereskedelem, gyermekprostítúció, pedoporesz és még sokminden más, gyakorlatilag minden fajsúlyosabb emberi jogi probléma, mint hogy az egyik bácsi a másik bácsival házasodhat-e. Viszont nyert a cukiságfaktor, hiába, hogy ennek relatív kicsi a jelentősége egy olyan államban, ahol eddig sem volt túl necc melegnek lenni a világ számos országához képest. Azzal meg mégsem lehetne rommá hype-olni a világot, hogy sikerült felszámolni mondjuk a szervkereskedelmet, egyszerűen mert maga a téma annyira negatív érzeteket kelt a tömegben, míg az LMBTQIA-jogok nem - ebben a mozaikszóban amúgy az a legnevetségesebb, hogy évről évre hosszabb. Vigyázat! Lehet, hogy tévedek. De kicsit analóg a helyzet ahhoz, amikor egy kibszott állatkert jóval több támogatást kap civilektől, mint egy gyermekklinika, mert ház kiskecskéket simogatni, meg aranyhörcsögöket mégiscsak cukibb, mint lesoványodott gyerekekre gondolni, akik nem sokkal korábban még egészségesek voltak, a kórházban pedig beszerezhetőek lennének kedvezőbb mellékhatásprofilú terápiás készítmények, kialakíthatóak lennének sokkal barátságosabb kórtermek, csak éppen nincs rá pénz.

képek forrása: feminspire.com, kidshealth.org, worldwideweber2014.wordpress.com

0 Tovább

Na ki villantotta az évtized legjobb kémfilmjét?


Nemrég írtam, hogy Melissa McCarthy gyakorlatilag megcsinálta minden idők legjobb hekkerfilmjét, amit ráadásul nem is hekkerfilmnek szántak eredetileg, hanem vígjátéknak, de mindkettőnek kitűnő. Erre kijön minden idők legjobb kémfilmjével!

A tavalyelőtt megjelent Személyiségtolvaj egy olyan nőről szól, aki önmagát másnak kiadva más bankkártyáját használja mindenre, amikor pedig már teljesen kisemmmizte az áldozatot, ellopja valaki más személyiségét és így éli életét, egészen addig amíg... A sztorit persze nem spoilerezem le, viszont ami ebből a szempontból fontos, hogy nagyon jól megmutatja, hogy a professzionális csalók hogyan manipulálják a környezetüket, ha pedig ötletességről van szó, a bűvészkedés vagy a social engineering gyakorlatilag ugyanezeket a módszereket alkalmazza, természetesen a cél más.
Alighanem a film készítői közül senki nem tud róla, hogy véletlenül sikerült egy annyira realisztikus filmet készíteniük - leszámítva persze a vígjátékhoz szükséges fordulatokat - hogy a kívülálló azért röhög rajta, mert úgy gondolja, hogy ilyen egyszerűen nincs. Nos, ellentétben mondjuk azokkal az idióta "hekkerfilmekkel", amik vagy megtörtént eseten alapultak vagy akciófilmként nézettséget akartak generálni,  a film alapján az információbiztonság és a netes bűnözés világáról egy totálisan torz kép alakul ki a nézők fejében, ahogy erre utaltam is a múltkori cikkem elején.

Amúgy nem nagyon néztem ilyen-olyan hekkerfilmeket, meg kémfilmeket sem, mert egyszerűen blődségnek tartom mindet, az más kérdés, hogy az egyik látványos, a másik pedig kevésbé, függően attól, hogy mennyit robbantanak, lőnek, zuhannak benne, az pedig már-már kötelező elem, hogy a főhős mindig levarrja a legjobb bulát körülbelül a film felénél, aki általában nem sokkal később meghal.

Teljesen mindegy, hogy a James Bond- vagy Mission Impossible-franchise melyik konzerv darabjáról van szó, lehet, hogy látványosak ugyan, viszont ha olyan nézi, akinek már volt a kezébe biztonságpolitika vagy kriminalisztika könyv, esetleg mindkettő, alighanem végig fogja szánakozni az egészet: ugyanis a kémfilmekkel nem az a baj, hogy totál életszerűtlen elemekkel vannak tele - és itt most nem csak a repülőgépszárnyon ugrálásra gondolok - hanem maga a sztori is blőd, gyermekded, ami még mindig nem lenne baj, a baj már az, hogy ezek a filmek komolyan veszik magukat olyan téren is, ahol nagyon nem szabadna. Ez az, ami rém szánalmassá teszi mindet annak a nézőnek a szemében, aki akár csak egy kis ismerettel is rendelkezik például a nemzetközi terrorizmus természetéről. Szánalmas, de még egyszer: attól látványos, így valamelyest szórakoztató még lehet!

Idén mozikba került A kém, egész egyszerűen zseniális, életem öt legjobb filmjének egyike. Pont azért, mert összeszedi az összes megunhatatlan kémfilmbe illő elemet, maga a sztori semmivel sem bugyutább, mint bármelyik kémfilm sztorija, sok idő után látok már olyan vígjátékot, amelyik nem csak a hányás-fingás-böfögés háromszöggel tudja hozni a humorból adódó szórakoztatóértéket, hanem a a jobbnál jobb szóviccekkel is, ami sajnos egyre ritkább és ami a legfontosabb: a film nem is akarja komolyan venni magát.

Azt tudnám írni, hogy az én értelmezésem szerint A kém a legjobb kémfilm, amit valaha is láttam, mivel az én értelmezésemben görbe tükröt állít a többi kémfilm elé, ugyan nem szándékosan.


Egyébként a klasszikus hekkeres, kémes, helyszínelős, nyomozós filmek töretlen népszerűségét egyszerűen az adja, hogy a nagyközönség számára az információbiztonsággal foglalkozók, titkosügynökök [normális magyar terminussal: fedett tisztek vagy fedett nyomozók], na meg a kriminalisztikával foglalkozók tevékenysége a legködösebb, ami meg ugye olyan titokzatos, akár csak témájában, az alapvetően vonzó. Ennek oka többek közt, hogy egy-egy biztonságpolitikai esemény vagy hekkertámadás, konkrét leírása gyakorlatilag sosem kerül a sajtóba, mivel az olvasók egyrészt nem értenék, másrészt a többséget nyilván nem érdekelné olyan mélységben. Az ember fia pedig általában nem Wikileaksen scrollol órákig, hanem inkább mondjuk a 9GAG-en, személyes tapasztalatom szerint aki egy rakás Wikileaks dokumentumot átnyálazott, nagyon gyakran egészen egyszerűen félreértelmezi, ráadásul meg lesz róla győződve, hogy ő aztán már ért hozzá, mégpedig a legjobban és ember legyen a talpán, aki meggyőzi róla, hogy téved. Itt most nem az átlag konteós arcokra gondolok, hanem arra a jelenségre, amiben sajnos néhány tényfeltáró újságíró is belefut.

Ha pedig az ilyen misztikusnak tartott témáról valaki konkrétan dokumentumfilmet szeretne készíteni, abból rendszerint valami nagy rakás szar jön ki - többek közt pont azért, mert túlságosan utána kellene kutatni, ami elmarad. Ahogy szintén nemrég írtam róla, a Snowdent középpontba állító, önmagát halálosan komolyan vevő Citizenfour dokumentumfilm amellett, hogy védhetetlenül pocsék, még káros is, mivel tovább torzítja az emberek fejében élő képet a titkosszolgálatok működéséről, a terrorelhárításról /*pontosabban arról nem, mivel egy büdös szó nincs róla az egész filmben, pedig enélkül az egész értelmetlen, hiszen az USA tömeges megfigyelési gyakorlatához a terrorfenyegetés adta a jogalapot*/. Igazából annyira rossz film, hogy komolyan, még az NSA is rendezhette volna /*a film utómunkáin keresztül, a filmes staffba beépült fedett ügynökökön keresztül*/ azért, hogy még ködösebb legyen a kép az emberek fejében, ugyanakkor kevésbé baszkurálják őket a civilek. Ez viszont eléggé valószínűtlen, valószínűbb a Citizenfour készítői tényleg ennyire idióták és elfogultak és az én szememben leplezve, de csúcsra járatták a bulvárfaktort, súlyosbítva az atomnagy komolykodással.

Igazából ha valaki tényleg szeretne valami normális képet kapni arról, hogy hogyan is dolgoznak azokban a szakmákban, amik a legkevésbé vannak az orrunk előtt, elsődlegesen a Schneier a biztonságról című, magyar nyelven is megjelent könyvet ajánlanám, na meg persze magát a Schneier on Security blogot Ha könyvekről van szó, több, egészen jó biztonságpolitikával foglalkozó kötet is kapható a magyar könyvpiacon, ami pedig kellő mélységben foglalkozik kriminalisztikával*, nincs ugyan piaci forgalomban, viszont nem beszerezhetetlen.

*nagyon gyakran keverik a kriminalisztika és a kriminológia fogalmát. A kriminológia egyszerűsítve a bűnözés szociológiájával foglalkozik, a kriminalisztika pedig, mondjuk úgy maga a nyomozástan.

Végül egy videó, amit ma délelőtt loptam ki a Szakszolgálat Bég utcai épületéből, ahova úgy jutottam be, hogy a portás bácsik pont nem figyeltek, mivel elbújtak rágyújtani  :)

Ha traumatiológus vagy, feltétlenül dobj egy egymondatos véleményt a Vészhelyzetről, nyomozóként a CSI-ről, igaz, egyikből sem láttam soha egy teljes részt sem, de komolyan rejtély számomra, hogy melyik lehet a bárgyúbb, még ha nem is éri el az X-Akták szintet! 

0 Tovább
12
»