Pontosabban csak majdnem. Ma végigfutottam a feedem, megnéztem a szaklapok és a pszeudo-szaklapok címoldalát, az egyiknél pedig megtorpantam egy kicsit. Szakasztott amerikai stílusban úgy reklámoztak csomagajánlatban egy IT-s oktatóanyagot, hogy belegondolva tényleg a tökéletes mosóporreklám korunkbeli analógjának is nevezhetném.

A lényeg: IT-területen különböző szépnevű szervezetek által kiadott, ágazatspecifikus certiket lehet szerezni sikeres vizsga letétele után, ami kábé lehetetlen, ha a vizsgához szükséges ebookokat vagy videós anyagot nem közvetlenül a vizsgáztató szervezettől veszed, ami eleve kerül valamennyibe. Minden szinten így van, függetlenül, attól, hogy "Senior Notepad Expert" vagy éppen "Certified Kódernincsdzsa Professinal" szeretne lenni. Amiről írok, csomagajánlatban volt, kicsit utánanéztem és eléggé gyorsan világossá vált, hogy miért annyira olcsó a csomagajánlat. Lényeg, hogy miután indítanak egy kurzust, utána van egy kifutási ideje, ameddig vizsgát lehet tenni belőle, ezek pedig azért eléggé közeli időpontok több kurzus esetén is ebben az esetben. Mindegy, gondoltam, ha másra nem, akkor LinkedIN-oldal cicomázásra majd jó lesz, aztán kattintottam a vásárlásra. Azért írom, hogy nagyon amerikai az egész, mert a tananyagokon kívül magáért a vizsgáért szintén vizsgadíjat kell fizetni, ami olyan 8-10-szerese a tananyag árának, de ha eléggé tempósan tanul valaki, akkor nem fut ki az időből, még akkor sem, ha több vizsgát tenne. /*az mindegy, hogy lifetime ajánlanak egy tananyagot, azaz akár egy könyv, megmarad, ha vizsgázni már nem lehet belőle sokáig, akkor gyorsnak kell lenni*/ Trükkösen ki van ez találva, nem?

Az adott lap átirányított a stackcommerce.com fizetésszolgáltatóhoz. Nos, normális ember hasonló esetben összeveti, hogy milyen nívójú lapról kattintott át, meg mondjuk több technikai tényezőt a fizetéskiszolgálóval kapcsolatban, már ha nem valamilyen nagyon ismertről, azaz például Paypal-ről van szó van szó. Ha ez megvolt, akkor meg lehet adni a bankkártyaadatokat a fizetéshez. A fizetés után pedig emailen érkezik az a link, amivel hozzáférhetünk ahhoz, amit rendeltünk.

Jelen esetben viszont egy büdös szóval nem írták előtte, hogy a tananyagok nem a patinás tanusítványkibocsátó szervezet oldalán vannak, hanem egy roppant kedves, Dél-amerikai ország domainjével végződő szájton. Belépés után olyan lassú volt az egész, mint egy reumás csiga, de legalább tényleg működik. Akkor minden klappol is, ugye? Hát annyira nem.

A lassúság mellett pokolian gyanus, ha éppen egy ilyen oldal egészen elképesztően rosszul teljesít például a Google vagy a Pingdom sebességtesztjén, ami minőségteszt is egyben.

Ha egy webhely pokolian lassú, de mondjuk nincs éppen DDoS-támadás alatt, akkor annak az okai két csoportba sorolhatóak: vagy maga a webhely lett arcpirító bénasággal összegányolva vagy az alatta lévő infrastruktúra, azaz hoszting szolgáltatónál akarta megoldani jóárasítva' az üzemeltető a dolgot. Egyik sem valami bizalomgerjesztő, jelen esetben a kezdőlap értelmetlenül nagy, több, mint több MB-s mérete lassítja meg a nyitólapot.

Ez eddig még mindig nem lenne annyira paráztató, hiszen naivan gondolhatjuk, hogy hejj, majd helyreteszi a webmester. Ami viszont már roppant gyanus, ha egy vagy több domainbróker oldalon az oldal domainjét eladásra kínálják! Ha valakinek nincs meg, a domainbrókeri tevékenység aztán tényleg a netes kereskedés mocska. Alapesetben arról szól, hogy valaki lefoglal egy domain nevet, amiről feltételezi, az majd kelleni fog előbb-utóbb egy azonos nevű szervezetnek, ilyenkor pedig a józan ész szerint névhasználatra jogosult szervezetnek nem a regisztrátornál kell fizetnie, hanem a domain tulajdonosánál, kitaláltad - annyit, amennyit az kér érte. Ezen a Wikipedia-linken lehet rajta szörnyülködni, hogy mik voltak a net történetének a legdrágábban visszavásárolt domainnevei.

Lényeg, hogy ha kihúzzák egy webhely alól a nevét, akkor aztán nem lesz nagyon hova kattintgatni, ez eléggé világos. Meg az is, hogy nem szoktak viccből vagy véletlenül eladásra meghirdetni egy domain nevet, ahhoz általában az eladónak valamelyik tetű domainbróker szolgáltatónak kell fizetni, mint amilyen a SeDo.

Persze, vannak oldalak, amik a címoldalon hirdetik, hogy valójában eladó az alattuk lévő domain, ennek a típusú internetes csalásnak egy sokkal gyakoribb formája, hogy az oldalon tényleg van valamilyen tartalom vagy szolgáltatás, amíg nem jön valaki, aki olyan árat kínál az adott névért, amennyiért a domain tulajdonosa már a fél családját is eladná kilóra...

Azaz lényegi szempontból nem vertek át _még_ mivel tényleg tudom használni, amiért fizettem, igaz, igencsak fapados módon, de lényeg, hogy még elérhető tartalomról van szó. De éppenséggel megtörténhetett volna az is, hogy teljesen más vagy elévült tartalmakhoz kapok hozzáférést, a fizetést követően pedig istenigazából senki sem hibáztatható, ha valamelyik játékos mégis, akkor az az idióta IT biztonsági szakportál, amelyik anélkül ajánlotta az egészet külön cikkben, hogy egyáltalán egyvalaki kipróbálta volna.

Közhelyes, de az internetes csalások egyidősek az internettel, aztán van, aki veszélyeztetettebb és van, aki kevésbé, a fraud preventionre pedig ugyancsak teljes üzletág épült. Egy kicsit át lettem verve, de tényleg olyan bagó összeget fizettem netes vásárláshoz használt kártyával, amitől azért éhen halni nem fogok. Ja, ha már szóba hoztam az internetes csalásokat, azok felderítését, na, ezzel is fogok foglalkozni a legközelebbi, ebben a formában legelső, neten is követhető kurzusomon, ami persze nem csak a csalókergetők számára lehet érdekes, hanem mindenkinek, aki szeretne a neten és az offline térben sokkal gyorsabban információt kinyerni, összefüggéseket feltárni a versenytársaihoz képest. A kurzus egyébként utólag is visszanézhető videón, kérdezni pedig lehet minden mennyiségben közben és utána is. A terjedelme beugró szintű, de a nívója annál komolyabb, jelentkezni erre lehet. #gyertekjólesz

fotó innen: Techsherpas, ITnext, Hostingtalk